Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-175

Az országgyűlés képviselőházának 175. ügyi miniszter: Rosszul olvasta a képviselő úr, nem »kell«, (hanem csak

1 lehet,.ha ezt az, út forgalma szükségessé teszi.) Abban a pillanatban azonhian, amikor szélesitiik az utcát, akikor már neim »lehet«, hameimi kell. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Tessék mindig pontig olvasni!) Kérem szépen, készséggel állok a jniniszter úr szolgálatára és elolvasom a szöveget (olvassa): »ha ezt az út forgalma szükségessé teszi.« Elolvastam a miniszter úr kívánsága szerint és. ímeigállapítoim, hogy niem változott semmii, fennáll az a veszély, amelyről szólottam, Ihogy a javaslat törvényerőre 'emelkedése esetén minden további nélkül elvesztik attól a szerencsétlen kisembertől, akinek sikerült fciskertes házat vennie [magának, a háza elől a kis virágos kertjét, mely lelki gyönyörűséget okozott neki egy életen keresztül. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Hogy rendes utak legyenek, az közérdek.)^Igen, ez is fontos, nem vonom kétségbe, de kérdezem, t. miniszter úr, vájjon nem ugyanolyan fontos-e annak -a szegény emlbernek az érdeke, aki kárpótlás nélkül minden áldozatot meghoz ezért az országért? A 15. § 6. pontja kimondja, hogy az úttesthez csatolt előkertéirt kártalanítási nem jár. Bocsánatot kérek, lázadozik a vérem, amikor ezt olvasóim, fellázad bennem minden, aimi emlberi. Hogyan lehet kisembertől minden kárpótlás nélkül büntetlenül elvenni valamit? Hiszen, ha ebben a téli zimankós időiben egy éhes (munkanélküli Végigmegy a városon és valahol elemei egy kenyeret, hogy gyermekeinek adni tudjon ennivalót, akkor 'bezárják és lopáséirt megbüntetik. Kérdezem, nem más-e ez, mint [megkárosítás, aimiikor a javaslat elveszi a ibeesületes polgártól a, tisizitesséiges munkájával megszerzett vagyonkának egy résziét ? Kétségbeejtő, ha az emJber ezt olvassa. A 15. § 1. pontja a következőket mondja (olvassa): »A városrendezési terv alapján út létesítése vagy szabályozása céljára kisajátított területért nem jár kártalanítás, ha a kisajátított terület a telek eredeti területének egyharmadát nem haladja meg. Ha a kisajátított terület ezt az egyharmad mértéket meghaladja, a többletért kártalanítás jár.« Ezek szerint, ha valakinek van egy 300 négyszögöles telke, mely az ő szerencsétlenségére beleesik a városszabályozási tervbe, akkor ebből a 300 négyszögöles telekből minden kárpótlás nélkül el lehet venni 100 négyszögölet, de ha 130 ölet vesznek el, ez esetben nem 130 ölért köteles a város kárpótlást fizetni, hanem csak 30 négyszögölért. T. képviselőtársaim, kérdezzék meg e pillanatban önmagukat, kérdezzék meg becsületes lelkiismeretüket, lehet-e szó nélkül eltűrni azt, hogy egzisztenciák százait és ezreit tegyék tönkre ezzel az intézkedéssel csupán azért, mert a mai kormányzati rendszernek úgy tetszik, hogy kénye-kedve szerint pusztíthatja az embereket? Hallatlan valami, Isten ellen való igazságtalanság ez és meg vagyok róla győződve, hogy ha az urak saját lelkiismeretüket megkérdezik, akkor az tiltakozni fog ez ellen, mert minden lelkiismeretes embernek tiltakoznia kell az ellen, hogy ilyen eljárást törvénybe iktassanak. Még csak egy észrevételt szeretnék tenni. Csodálkozom, hogy Czirják Antal igen t. képviselőtársamnak, aki nagy élénkséggel és nagyon nemes intencióval iparkodik az ipartestületek érdekeit megvédeni, elkerülte figyelmét a javaslat 23. §-ának 2. bekezdése. Van ugyanis ebben a törvényjavaslatban valami

? ülése 1987 január 28-án, csütörtökön. 83 amit én nem tudok megérteni és anélkül, hogy meg akarnám sérteni a törvényjavaslat alkotóit és fogalmazóit, meg kell állapítanom, hogy előttem a szakasz úgy tűnik fel ebben a törvényjavaslatban, mint valami dugáru. Ugyanis a javaslat 23. Vának 2. bekezdése a következőket mondja (olvassa): »Ha valamelyik ipartestület az 1932:VIII. te. szerint megállapított feladatát az építőiparok körében nem tudja megfelelően ellátni, az iparügyi miniszter az ipartestület működési területén az említett feladata ellátását más ipartestületre bízhatja.« Azt hiszem, az utánam felszólaló igen t. képviselőtársam lesz olyan szíves, hogy, miután a miniszter úr nincs itt, megmondja nekem, milyen jogcímen vették ebbe a törvényjavaslatba egyik-másik ipartestület hatáskörének megcsonkítását. Milyen összefüggésben van a városrendezési törvényjavaslattal az, hogy a miniszternek módjában legyen egyik vagy másik ipartestület hatáskörét megsemmisíteni, vagy megcsonkítani. Hiszen az ipartestületről szóló törvényben erről már gondoskodás történt annyira, hogy az ipartestületek alig tudnak mozogni egyik-másik korlátozó rendelkezés folytán. (Propper Sándor: Azért akarják őket megmozgatni!) Mi szükség volt arra, hogy ezt a rendelkezést belevegyék ebbe a javaslatba? Én, ismétlem, nem tekintem ezt a szakaszt másnak, mint dugárunak, amelyről az igen t. miniszter úr azt hitte, hogy el fogja kerülni a Ház figyelmét és bent fog maradni a javaslatban. Szeretném azonban, ha a miniszter úr megmondaná, hogy mi tette szükségessé az ipartestület megrendszabályozását ebben a javaslatban. (Felkiáltások jobbfelől: Megadjuk a meghosszabbítást!) Már eh is lehet oltani a lámpát, (Derültség.) én már be is fejezem felszólalásomat. Ez a javaslat papíron marad, nem lesz keresztülvihető, azért, mert a városoknak ezzel járó költségei nincsenek és nem is lesznek, az illetékek és más járandóságok sokkal kevesebbek ahhoz, semhogy ezt keresztül tudják vinni. Éppen ezért a részletes tárgyalásnál majd javaslatot teszek arra nézve, hogy az állam a városrendezési kérdésnél támogassa a városokat költségeik fedezésével. Ha ez nem történik meg, akkor hiába vitatkozunk itt, ebből a törvényjavaslatból nem lesz semmi. Éppen ezért az elmondottak alapján a javaslatot nem fogadom el, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: vitéz Arvátfalvi Nagy István! vitéz Árvátfalvi Nagy István: T. Képviselőház! Nagy érdeklődéssel hallgattam Esztergályos János t. képviselőtársamnak néhol lírai magaslatra emelkedett jogászi okfejtését. (Derültség. — Felkiáltások a középen: Mi is!) azonban őszinte sajnálatomra nem érthetek vele egyet s erre néhány kérdésben leszek bátor rá is mutatni. Természetesen nem kívánok minden megjegyzésével foglalkozni, mert akkor a beszédem kizárólag vitatkozásból állana, de mégis rá kell mutatnom arra, hogy talán éppen a legszebb dokumentuma annak, hogy ez a törvényi avaslat nagyon is kívánatos, szükségszerű és helyes, az, hogy Esztergályos t. képviselőtársam ide nem tartozó kérdésekről: a közigazgatási bíróság elvi döntéséről, a telekkönyvi hatóság elleni jogorvoslati lehetőségekről és hasonlókról beszélt. (Esztergályos János: Az csak természetes, hogy idetartozik!) Ami a telekkönyvi kérdést illeti, termesze-