Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-175

Sí Az országgyűlés képviselőházának 175, tesen a telekkönyvi hatóság mint bíróság határozata ellen a rendes úton jogorvoslatnak van helye. Ami az ipartestületi kérdést illeti, igenis éppen a város érdekében, ahol esetleg egy városrendezési kérdésben az ipartestület nem mutatkozik alkalmasnak, kívánatos a főfelügyeleti jognak olyan értelemben való gyakorlása, hogy egy ilyen munkaképtelen, alkalmatlan ipartestülettel szemben egy másik ipartestület bízassék meg ennek a munkának elvégzésével. (Esztergályos János: Az ipartestületi törvény már rendelkezik erről!) T. Ház! Esztergályos t. képviselőtársam abból indult ki beszéde elején, hogy ő azt mérlegeli, vájjon ez a törvényjavaslat a kisembereknek érdekében áll-e, vagy sem. Én ezt a kiindulópontot elfogadom, nagyon helyesnek tartom, mert hiszen ebben a nyomorult, szegény. csonka országban természetes, hogy minden kérdésben azt kell mérlegelnünk, vájjon a kisembereknek érdekében áll-e s gazdaságilag fellendülést idéz-e elő valamely törvényjavaslat, vagy nem. A konklúzióm azonban homlokegyenest ellenkezik Esztergályos képviselőtársam konklúziójával, mert én azt állítom, hiszem és vallom, hogy ez a törvényjavaslat éppen a kisemberek érdekében nagyon is kívánatos, helyes és célravezető, hiszen minden kispolgárnak érdeke az, hogy ebben az országban munkaalkalmak legyenek, hogy ebben az országban újabb munkalehetőségek nyiljanak, amik a városrendezés és városfejlesztés útján remélhetők. De azonkívül az is érdekében áll a városoknak és községeknek, hogy ott tervszerű és rendszeres építkezési tevékenység folyjék, nem pedig olyan, mint amilyen a múltban volt, ami mérhetetlen károkat okoz, s amely hibáknak és hiányosságoknak a kiküszöbölése éppen ezeknek a közületeknek óriási anyagi áldozatával vihető csak keresztül. (Úgy van! a jobboldalon.) Azt is mondotta Esztergályos t. képviselőtársam, hogy egyenesen kommunizmusnak minősíthető az, hogy az ú. n. előkerteket ellenérték nélkül veszik el útépítési célokra. {Esztergályos János: Nem kommunizmus, hanem bolsevizmus!) Engedelmet kérek, ezek az előkertek már annakidején is azért minősíttettek előkerteknek, hogy azok bármikor ellenszolgáltatás nélkül igénybe vehetők legyenek az út bővítésére. Azonkívül ne méltóztassék azt sem elfelejteni, hop-y tulajdonképpen akkor, amikor egy út bővül, a telek értéke viszont emelkedik, tehát semmiféle különleges károsodásról nem lehet beszélni, nem lehet azt mondani, bogy ez a magántulajdon szentségébe vág. (Zaj balfelől.) Mélyen t. Képviselőház! Községeimben járva, igazán meghatottsággal tapasztaltam azt az áldozatkészséget, amely a leekisebb falusi emberben is benne van, ha arról van szó, hogy végre utat építenek községébe. Szívesen átenged négyzetmétereket kis földjéből ellenértk nélkül, hogy megkönnyítse ezeknek az utaknak kiépítését. (Esztergályos János: Azt igen!) Ne méltóztassék elfelejteni általában igen t. képviselőtársam, hosry itt nem magánérdekekből hoznak áldozatot egyesek, hanem eminens közérdekből, amely közérdekből pedig — méltóztatik a világháborúra visszaemlékezni — még az életet is elvették az embertől. Ezeket a kérdéseket tehát nem lehet ilyen egoisztikus szempontból mérlegelni. (Esztergályos János: Ez emberi szempont!) Azt is méltóztatik mondani, — hogy még ülése 1937 január 28-án, csütörtökön. két kérdésével röviden foglalkozzam, — hogy itt újabb közteher létesül a 25. § alapján. (Esztergályos János: A százharmineötödik.) Kétségtelen, hogy a városrendezési terhek fedezéséről valamiképpen gondoskodni kell, de, bár tökéletesen egyetértek képviselőtársammal abban, hogy igen súlyos terhek nehezednek a polgárság vállaira, itt is mérlegelni kell, vájjon a közterhek milyen célból keletkeznek, mire használják fel őket. Itt olyan fontos közérdekű célról, városok rendezéséről, fejlesztéséről van szó, hogy ezeknek az eddig már amúgy is fennállott közszolgáltatásoknak egységes megállapítása szerény nézetem szerint nem indokolatlan. Ami pedig képviselőtársamnak az albizottságokkal kapcsolatban azok szakszerűsége ellen felhozott kifogást illet, ezt sem oszthatom. Abban igazán semmiféle autonómiasérelmet sem tudok megállapítani, hogy ebben a főispán nem mint pártpolitikus, hanem mint tisztviselő elnököljön, mert ugyanakkor ott van a legnagyobb szakértő, az államépítészeti hivatal vezetője is, akinél szintén kétségbe méltóztatott vonni a szakszerűséget. (Esztergályos János: Az iparügyi minisztériumot tessék bevonni, ne a főispánt. — Mozgás és ellentmondások a középen.) Elnök: Esztergályos képviselő úr csak most fejezte be a beszédét. vitéz Árvátfalvi Nagy István: A bizottság további két tagjának megválasztása viszont teljesen az autonómiától függ. Tessék olyanokat beválasztani, akik szakszerűséggel rendelkeznek. Nem kívánok azonban tovább polemizálni Esztergályos képviselőtársammal és a magam részéről örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, mert ezt hézagpótló javaslatnak tekintem, amely a városok egészséges fejlődését, sőt a községek építkezési idejének helyesebb irányba terelését is hivatott előmozdítani. Törekedui kell a városiasodásra ebben az országban, éppen úgy, mint az iparosodásra is. Végre már egyszer küszöböljük ki a varos és falu közötti — szerény nézetem szerint amúgy is látszólagos — ellentétet. Törekedjünk arra, hogy a városok mellett a községek is erőteljes építkezési tevékenységet folytassanak s ezzel teremtsünk jobb gazdasági helyzetet az országban. (Esztergályos János: Ezzel a javaslatttal?) En ebbein a javaslatban ennek lehetőségét látom és nem tudok osztozni ^ Svoy képviselőtársamnak abban a megállapításában, hogy itt ellentét volna talán város és

# falu között. Nem tudom helyeselni, hogy amikor a rendőrségi díjakról, a borfogyasztási adóról beszélt, szembeállította egymással ezeket az érdekeket, mert éppen ellenkezőleg, arra kell törekedni, hogy úgy a városok, mint a falvak fejlődjenek s ez a fejlődés harmonikus és egymás mellett haladó legyen és az ellentétek a városok és falvak között minél kisebb mértékre szoríttassanak, lehetőleg megszüntessenek. Ha visszanézünk, mélyen t. Képviselőház, az eknult időikre, akkor azt ikeLl látnunk, hogy teljes tervszerütlenség és teljes rendszertelenség uralkodott Magyarországon az építkezésekben. (fi ff y van! VJgy van! jobbfelől.) Petrovácz képviselőtársam nagyon bölcsen mutatott rá a skatulyaépítkezésekre. Gondoljunk az utak mentén ikeletkezett útszéli építkezésekre, gondoljunk a földreform eljárás során földhözjuttatottak által épített kis házak különböző formáira, rendszertelenségére. Itt Budapesten a székesfővárosban ma is vannak olyan, mondhatni, papírfalak-