Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-175
Az országgyűlés képviselőházának 175. miniszter mellé rendelt egy-két szaktanácsadó felvilágosítást tudna adni és megtakarítanák az aktáknak ide-oda tolását, mert Juszen ha egy speciális kérdésben a belügyminiszterhez fordulnak, amiként a múltban, minden bizonnyal a jövőben is az fog "történni, hogy át fogja tenni szakvéleményadás céljából az iparügyi miniszter úrhoz, aki ipari szakvéleményét megadja és a. belügyminiszter azt a szakvéleményt majd le fogja másolni és mint sajátját fogja prezentálni az őt megkereső hatóságnak, vagy magán félnek. T. miniszter úr, azt hiszem, ez volna a közigazgatás legnagyszerűbb egyszerűsítése. JNem üell az aktákat ide-oda tolni és nem kell olyan hatáskört biztosítani a belügyminiszter úrnak, amelyre ő talán nem is jogosult, de amelyet talán nem is kívánt. Nyolcvanegynéhány módosítási javaslatot terjesztettünk be, főleg Petrovácz igen t. képviselőtársam, aki .a szakszerűségnek valóságos pergotuzéoe fogta ezt a javaslatot. Néhányat Müller képviselőtársam., néhányat jómagam is bátor voltam előterjeszteni. Méltóztatnak emlékezni rá, hogy egyetlen egy kérdéssel sem fordultunk a belügyminiszter úrhoz, mint ahogy több kérdésünK: nincs is a belügyminiszter úrhoz, mint az, hogy mit méltóztatik ő keresni ebben a törvényjavaslatban 1 ? Erre egyetlenegy világos választ kaptunk a szakbizottságban, amikor a belügyminiszter úr nagyon felderült,, mondván: hiszen én éppen azért nevetek, mert hónapokig vitatkoztunk a minisztertanácsban arról, hogy ki képviselje majd a törvény javaslatot, ki legyen a törvény vezetője, a belügyminiszter-e, vagy az iparügyi miniszter. Íme, a belügyminiszter úr is kedélyesen fogta fel ezt a kérdést. De hogy nem tartozik hozzá, azt, úgy hiszem, az, aki a törvényjavaslattal foglalkozott, minden pontjából teljességgel megállapíthatta. Igaz, hogy a törvényjavaslat erősen belenyúl a magánjogba. Hiszen ezt minden vonatkozásban igen t. felszólaló képviselőtársaim is szóvátették, sőt elismerte ezt az előadó úr is, amikor a törvényjavaslatot ismertette. Bennünket egyedül az aggaszt, hogy ez ismét egyike lesz azoknak a súlyos kimenetelű keret-törvényekneu:, amelyekbe nagyon sok minden belemagyarázható. Igen t. Képviselőház! A tüzrendészeti rendelet, a Szilágyi-féle kinevezések, a rendeleteknek máról holnapra való gyökeres átépítése idején ne méltóztassanak tőlünk azt kívánni, hogy a legcsekélyebb bizalommal is legyünk akkor» amikotr egy kimondottan technikai törvényjavaslatról van szó és a felügyeletet, az irányítást a belügyminiszter fogja gyakorolui. Kétszeres költség, roppant nehézkesség lesz ennek a kétszeres intézkedésnek következménye. Legyen szabad megemlítenem, hogy a 3700/1981. sz. rendelet minden műszaki kérdést a kereskedelemügyi minisztériumba utal. Nem tudom, hogy egy korábbi alapos rendelkezés után miért kell ezt a kérdést fenekestől felforgatni. Talán inkább bírói szankciókat, talán inkább közigazgatási bírósági beavatkozásokat méltóztatnának lehetővé tenni, mert ez a törvényjavaslat^ minden bizonnyal igen sok jogbizonytalansághoz fog vezetni. T. Ház! A második dolog, amit mi ettől a törvényavaslattól vártunk, a munkanélküliség kérdésének megoldása lett volna. (Mozgás a szélsőbaloldalon,) Hiszen ez a kérdés helyes értelmezéssel és megfelelő alkalmazással, esetleg a végrehajtási utasítás megfelelő kiépítse 1937 január 28-án, csütörtökön. . 69 tése után bőven belefért volna ebbe a törvényjavaslatba, mégpedig a 19—23 §okba. Mégis csak súlyos dolog az, hogy a legjobb törvények, a legjobb tervek, a legjobb gondolatok bizonyos ellenállás következtében elvesznek. Nem tudom, hány szövegezésben ment keresztül a törvényjavaslat, de hogy a legkevésbbé alkalmas és a legkevésbbó megfelelő szövegezéssel került ide és igyekszik belejutni a Törvénytárba, az kétségtelen. Csak egy példára mutatok rá: még ima sincs egységes útügyi törvényünk, pedig az errevonatkozó tervezet soklkal jobban volt megkonstruálva, mint ez a törvényjavaslat. Ilyen egységes útügyi törvény hiányának tudható be az, hogy amíg Magyarországon egyes megyékben az utak kitűnően vannak kiépítve, addig más megyékben, — és itt hivatkozom, ebiből a szempontból a legeslegutolsó vármegyére, Baranyára — anol száz községnek nincs bekötő útja. (Esztergályos János: Mi a*», hogy legutolsó?) Utak tekintetében. (Esztergályos János: Tiltakozom ellene. Az útjai a legutolsóik lehetnek, de Baranya nem a legutolsó. — Tauffer Gábor: Az utakat szidja!) Ha Esztergályos t. 'képviselőtársam Pécs város határából is kimenne, akkor látná, hogy abban a vármegyében, ahol a legtöbb a kőbánya, a legkevesebb út van Magyarországon. Egy négyszögkilométerre húsz kilométer út sem esik, 10.000 lakos pedig 27 kilométer úttal rendelkezik, míg más vármegyének ú tátiaga 50—60—80 kilométer. T. Ház! Ez is politika. Méltóztatnak látni, hogy amikor a belügyminiszternek ilyen hatásköre van, amikor bizonyos irányításokra van lehetősége, akkor a politikai szempont könnyen megnyilatkozik. Mert hogy Baranyában politikai szempontokból nem épülnek utak, azt én abból is következtetem, hogy Baranyának 1,204.000 pengő útadója ezidén csak javításokat fog szolgálni s ebben a nagy munkanélküliségben a folyó esztendőben egyetlenegy kilométer utat nem fog építtetni Baranya vármegye. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez a vármegye dolga!) Ezért reklamálom a munkanélküliség szempontjából a törvényjavaslat helyesbítését és ezért mutatok rá arra, hogy nincs útépítés. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem tartozik ide!) De. ide tartozik, igen t. miniszter úr, mert ennek a törvényjavaslatnak elsősorban a munkanélküliség ügyét kellett volna megoldania. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez a városrendezésről és az építésügyről szól, nem pedig útépítésről, vagy a munkanélküliségről. — Esztergályos János: Vannak községek, amelyekhez nem lehet eljutni! Nincs útjuk és rendezni akarják őket!) Azt reméltük, hogy ez a törvényjavaslat alkalmas lesz majd arra, hogy az építőiparon megfelelőképpen lendítsen. Az egészen modern kérdéseket azonban, amelyek az építőipar elé tornyosulnak és gátakat alkotnak, ebben a törvényjavaslatban nem látom megoldva. Most jártam lent Békéscsabán, ahol rengeteg építőmunkás van. Bizonyos évszakokban feljárnak Budapestre, de ez idén kilátásuk sincs arra, hogy munkaalkalom nyíljék számukra, éspedig azért nem, mert bár az építési tevékenység az építések száma tekintetében talán emelkedik is. de ebben a törvényjavaslatban már nincs rendelkezés arra, hogy az összecsavarható házaknak, az acélvázas epületeknek építését megfelelőképpen korlátozzak
