Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-175

70 Az országgyűlés képviselőházának 175 Ebben a kérdésben illetékes urakat - kérdeztem i meg és ők azt mondják, hogy ez a rendelkezés valóban felvehető lett volna ebbe az építésügyi törvényjavaslatba. (Malasits Géza: Több munkát ad, mint egy másik épület! Ez nem ad kevesebb munkát!) Az építőiparnak nem ad többet! (Esztergályos János: De a vasmunkások is munkások!) A vasmunkások alatt pedig méltóztassék mindig a vaskartelt érteni és ne a vasmunkást. (Esztergályos János: Es a téglakartel?) Nekünk csak egy a fontos: minél több kézművesnek munkához juttatása és ebben a kérdésiben nem ismerek más kívánságot, mint minél több kisiparosnak és munkásnak a keresetét biztosítani. Ebben a javaslatban nem látjuk ezt biztosítva, valamint azt sem látjuk biztosítva, — ami pedig az iparügyi miniszter úrsak szintén módjaiban állna — hogy az építőipart gátló kartelek letörésére megfelelő rendelkezéséket kívánna bevezetni. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kun Béla: A cementkartel!) A cement-, mész-, vas- és téglakartelnek a megnyirbálásáról soha sincs szó. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Érdekes valami, hogy amíg ennek a kérdésnek a megoldását az egész Ház osztatlanul követeli» a kérdés gyakorlati kivitele tekintetében mégsem látunk semmiféle rendelkezésit. A munkanélküliség kérdését .természetesen neim tudjuk így megoldani, «mert ha hét hónap alatt húsz ülést tartunk, akkor világos, hogy megfelelő törvény javaslatok nem is kerülhetnek a Ház elé, mert egyszerűen fizikailag lehetetlen azoknak a letárgyalása. Méltóztassék figyelemimel kísérni azokat a politikai mozgalmalkat, amelyek egyenesen a nyomorúságban, a munkanélküliségiben lelik magyarázatukat. Állandóan csökken a gyári munkásoknak, főleg a szakmunkásoknak a száma. Tessék csak Békéscsaba és Gyula vidékére elmenni és megnézni, hogy miért virágzik ott a kuliimunka a szövőiparban. Békésesábának öt szövőgyára van, Gyulának egy. Méltóztassék bemenni abba a gyulai gyárba, amely megfelelő állami támogatás mellett virágzik. Ez még azt is megcselekedte, hogy a kétgépes harisnyaszövőtermiékben leállította a munkát. Eddig &gy munkáslánynak két gépet kellett figyelnie, most pedig e helyett — és íme, itt van a imunkauzsora — a gyár beállított éjjelnappali munkára hétgépes lányokat, akik hét angol gép szövését figyelik éjjel-nappal, és ezzel munkásainak számát lecsökkentette a minimumra. De még a tekintetben sem jár az állam előnyére az ő gyári munkája, hogy vasúton szállítaná oda a fonalat és vissza a kész árut. mondván, hogy az Államvasút túlságosan drága, s erre a célra autókat állított he. (Esztergályos János: Mennyi állami szubvenciót kap ez a gyár? — Malasits Géza: Sokat!) Ez a kuliornuoka az, amelynek megszüntetését elsősorban az iparügyi miniszter úrtól várjuk, és ezek a munkák azok, amelyekre legalább is segítséget reméltünk a városrendezési és építőipari törvény megalkotásánál. Nagyon figyelmeztetem at. Házat, hogy már nem is sporadikus az a jelenség, amelyet a különféle nyilas mozgalmak reprezentálnak Magyarországon. Méltóztassék velem jönni Mezőkövesdre, tessék elmenni Szentes vidékére az ottani kubikosok közé, vagy a debreceni téglás negyedekbe, a borsod—miskolci északibb részekre, vagy tessék velem jönni Zalába vagy Dél-íSomogyha,, majd megméltóztatnak látni, ülése 1937 január 28-án, csütörtökön. micsoda óriási veszedelem fenyeget bennünket azért, mert sem a kulimunkát, sem a munkabéruzsorát nem tudják megszüntetni, sem az építőipari törvényt nem tudják megoldani, vagy nem fogják megoldani úgy, hogy ezek a szomorú jelenségek kiküszöbölhetők legyenek. Itt ne a népben keressük a hibát, — az szervezkedik úgy, ahogy tud — hanem igenis reklamáljuk a t. kormánynál azokat az intézkedéseket, amelyek ezeknek a mozgalmaknak elejét tudják venni, nem pedig, ahogy most történik, táplálják gyúanyaggal teljes mértékben. MegfigyelheTő, hogy azokban a kerületekben, ahol nincsenek ellenzéki szervezetek, mindenki a maga ideológiája szerint szervezkedik, a leg

1képtelenebb, a legszörnyűbb feltételeket támasztják, s hogy ezeket mikor fogja megnyugtatni az iparügyi miniszter úr, azt én nem tu dorn, legalább is az előttünk lévő javaslatokból ez ki nem vehető. A másik, amit ezzel a törvény ja vallatta! kapcsolatban vártunk volna, vagy legalább is parallel keresünk # az az, hogy a háziipar kérdését hogyan fogja a miniszter úr megoldani. Mert ez a kérdés teljesen el van hanyagolva. A háziiparra vonatkozólag méltóztatik nagyon jól tudni, hogy a háziipari behozatal és kivitel már körülbelül egyenlő, a 7 millió pengőt nem baladja meg egyik sem. 83.000 embernek ad kenyeret, több mint ezer községben erős háziiparunk van, Miért nem történik valami megfelelő intézkedés ennek fejlesztése érdekében? Ez a nyomorúság kérdése, igen t. miniszter úr, de ezeket a kérdéseket, az ipari munka, a kézimunka kérdését, amelynek megoldása a miniszter úrnak elsőrendű feladata volna, nem látjuk sem a városrendezési törvényben, sem azokban az intézkedésekben, amelyek a. törvényen kívül kellene, hogy helyet kapjanak. Sajnálom, :

ha a miniszter úr talán ideges seggel veszi tudomásul azt (Bornemisza Géza iparügyi miniszter;: En? Dehogy!), ha mi keressük az egészen szegény ember megélhetési lehetőségét. Mi nagyon természetesen nem a kartelek megélhetési lehetőségét keressük, hanem annak a három és félmillió nyomorgónak a megélhetését, akiknek sorsa egészen a szívünkhöz nőtt. Mert ezeken kell, hogy mi segítsünk! A gazdagok,, a kartelek, a hatalmas bankok majd megtalálják a módját... (Baross Endre: A szódavízkartellel mi van?) Nagyon szellemes a képviselő úr. En a vidéki szí kvízkisiparosságnak elnöke vagyok. Nem sokáig! Még pedig, azért nem sokáig, mert a szénsavkartel ibasáskodiását nem vagyok képes letörni. Ezt egyesegyedül az iparügvi miniszter úr tudná megtenni. Nem tudom lenyirbálni annak iái kartelnek a szárnyait, amely 16 millió pengő mellett 3 millió nyereséget produkált minden tartalékalap dotálása után s amely egyremásra vásárolja a. szállodákat, a helyett, hogy építene. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A szénsavkartelnek 16 millió pengő a bevétele?) A szénsavkartel egyik tagjáról beszélek, amely kartel 16 millió pengő alaptőke mellett 3 millió pengő tiszta nyereségre tett szert és amely koncentrációt az iparügyi miniszter úrnak igenis módjában volna arra bírni, hogy ne kész házakat, szállodákat vásároljon és ne tegyék tönkre idegenforgalmunkat azzal, hogy ennek következtében nem építenek szállodákat. Az iparügyi miniszter úr éppen az építésüggyel kapcsolatban tudná ezeket a vállalatokat arra szorítani, bogy építsenek ezek a dúsgazdag * vállalatok, amelyek teljesen elvesztik itélőké-