Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-174

50 Az országgyűlés képviselőházának Ï74. ülése 1937 január 27-én, szerdán. val a Közigazgatási Bíróság ítélete által érintett jogviták megoldást nyernek. Nem hiszem, hogy az igen t. miniszter úr ezt mondotta volna, mert hiszen ez nem így áll, amennyiben a Közigazgatási Bíróság által hozott ítéletnek a joghatálya, terjedelme^ sokkal bővebb, semhogy a sajtótörvény revíziójával elintézhető volna. Ugyanis való az, hogy a Közigazgatási Bíróság a konkrét kérdésben egy új lap alapításával kapcsolatban döntött, de ez a döntés nemcsak a sajtóügyekre vonatkozik, hanem mindazokra az ügyekre, amelyek a benyújtott törvényjavaslatokban hiába vágtak rendezést. Még a kormány félhivatalos lapja is így fogja fel a dolgot, amire nézve tisztelettel bátor vagyok utalni az »Űj Magyarság« január 22-i számára, amely a következőket mondja (olvassa): »A Közigazgatási Bíróság határozata a mai gyakorlatban azt jelenti, hogy mindazok a jogosítványok, amelyeket eddig a kormányok magukénak tudtak és amelyekkel a kivételes háborús felhatalmazás alapján mindmáig éltek, elvesztették jogérvényességüket. A háborús kivételes felhatalmazás a békekötéssel véget ért és azt a kormány elmulasztotta törvényesen megújítani, tehát a kormánynak megszűnt az a joga, — írja az Üj Magyarság, a kormány félhivatalosa ... (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Nem jogszabály.) Nem állítom, hogy jogszabály, (Gr. Festetics Domokos: Az Űj Magyarság, mint jogforrás!) az állítom, hogy nem olyan terjedelmű a Közigazgatási Bíróság ítéletének a hatásköre, mint ahogy a nyilatkozat feltűnteti. (Tovább olvassa): »... tehát a kormánynak megszűnt az a joga, hogy lapokat engedélyezhessen, hogy napilapokat közigazgatási úton betilthasson, hogy sryűléstilalmat rendelhessen el. a szabadságjogokat a békebeli kereteken túlmenően korlátozza és a közrend értelmében internálást rendelhessen el.« A legérdekesebb az, ami most következik, amikor azt mondja, hogry (olvassa): »Az ítéletből az derül ki. hogy a lkoirmán7/ok másfél évtizeden keresztül törvényes alán nélkül éltek ezekkel a jogokkal.« (Propper Sándor: Majd jönnek a kártérítési perek mázsaszámra!) Mindezeket nem lehet egy törvény keretén belül megoldani. Igaz, hop"v az említett más jogviszonyok érdekeltjei nem tudnak panaszszal élni a Közigazgatási Bíróságnál, pert csak sajtókérdésben van helye és lehetősége panasznak. (Mozgás a jobboldalon.) de annál szükségesebb, hogy ez a kérdés törvényhozási úton rendeztessék. Természetesen senki sem kívánja a kormánytól, hogy mindazokat a rendeleteket, amelyeket a háborús felhatalmazás alapján bocsátott ki s amelyek gazdasági jelentősé RŰek, — és ilyen van ezer vagy kétezer, nem tudom, mennyi — azonnal hatályon kívül helyezze. Erre semmi szükség nincsen, mert természetes, hogy ezek a rendelkezések annakidején talán éppen szükségrendeletek voltak s az is lehetséges, hogy ma is egyenesen közérdekbe és a nemzet érdekébe ütköznék ezeknek megbolygatása. Nem erről van tehát szó, hanem arról, hogy az alkotmányjogi kérdések rendezése, ami nem jár veszéllyel, az következzék be a bírói ítélet alapján. Azt is mondják, hogy az idők folyamán változtak a jogviszonyok, a jognak magának mindenben alkalmazkodnia kell a mostani viszonyokhoz és a mostani helyzethez. Ez így van, lehetséges, hogy így van, nem vitatjuk, ám akkor méltóztassék idehozni a törvényjavaslatokat, szívesen szembenézünk ezeknek a törvényjavaslatoknak azokkal az intézkedéseivel, amelyek a mostani viszonyokhoz alkalmazkodni akarnak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mi ugyanakkor nem akarjuk megvédelmezni a polgári szabadságjogokat is. Szerény nézetem szerint tulajdonképpen nem is állott be juris vacuum. Ha t. i. a Közigazgatási Bíróság ítélete folytán ez a rendelet hatályát vesztette, akkor helyébe automatikusan a (régi jogi helyzet lépett, tehát jelen esetben a sajtótörvény s nem lehet azt mondani, hogy sajtótörvényünk talán teljesen szabadon hagyta volna ezt a kérdést. Ellenkezőleg sajtótörvényünk elég szépen, elég komolyan rendezte ezt a kérdést 1914-ben. Sürgetnünk kell tehát ennek ia kérdésnek elintézését, már csak azért is, mert végeredményben semmi más nem volt a kormányok részéről, mint egy kényelmi szempont, mert hiszen tagadhatatlan, hogy többségük meglévén, bármikor le tudíták volna tárgy altatni ezt a javaslatot. Azt igazán nem lehet mondani, hogy kényelmi szempontok előbbrevalók és fontosabbak volnának fontos alkotmányjogi szempontoknál A Közigazgatási Bíróság e tárgyban is megtette kötelességét és visszaállította, — épúgy, mint a vá-' íasztási bíráskodások során is —• a törvény tiszteletét. jÉppen^ezért azolk, akik megfenyegették annak idején a Közigazgatási Bíróságot, hoey majd megkeserüli ezt. hogy majd elveszik tőle a választási bíráskodást, nem tettek jó szolgálatot a magyar alkotmányosságnak. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Meizler Károly: Kögtön befejezem, örülök annak, hogy a Közigazgatási Bíróság most is. ezen a téren is, megtette kötelességét, mert erre szükség volt és mindenkor szükség lesz, amikor a parlamentek az alkotmány tvédő feladatuknak nem tudnak százszá/alékig eleget tenni és ez gyakran beáll olyankor, amikor a parlamentek bármilyen okból a kormánytól függő viszonyba kerülnek. Elnök: Méltóztassék beszédjét befejezni. Meizler Károly: Éppen ezért kérném tisztelettel, hogy a Közigazgatási Bíróság ezen ítélete tekintetében a miniszter úr adjon határozott választ. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Bár az interpelláló képviselő úr interpellációját a miniszterelnök úrhoz intézte, a miniszterelnök úr nevében és helyette én vagyok bátor megadni a választ. Méltóztassanak megbocsátani azért, hogy nem foglalkozóm az interpelláló képviselő úr jogi fejtegetésének egész menetével. Őszintén szólva ezeket a jogi fejtegetéseket nem tudtam kellő módon figyelemmel kísérni. mert olyan nagy hézagokat és ugrásokat tapasztaltam, hogy nem tudom ezt az utat utána megcsinálni. őszintén sajnálom, hogy es:y bíróság konkrét ügyben hozott ítéletével ilyen széles körökben foglalkoznak. A bírósági ítéleteknek ilyen, az ítélet célján túlmenő értelmezése és tárgyalása nem egészen helyes színben tünteti fel^ a konkrét kérdés elintézését. A Közigazgatási Bíróság egy konkrét ügyben hozott ítéletet. Az indokoláshoz a közvélemény olyan széleskörű következtetéseket fűzött és a sajtó olyan módon foglalkozott ezzel a kérdéssel, hogy ennek már a jogbiztonság szempontjából