Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-192
59Ô Az országgyűlés képviselőházának községtől fél kilométer távolságra fekszik, viszont Mohács városától, amelyhez közigazgatásilag tartozik, 21, illetve 24 kilométer távolságra van. A kérdéses határrész kiterjedése körülbelül 3 kilométer, tehát az egyik széle Hercegszántó községtől fél kilométerre, a másik része legfeljebb három és fél kilométerre esik, ezzel szemben Mohács városától, amelyhez közigazgatásilag tartozik, 21, illetőleg 24 kilométer távolságra fekszik. Nem is volt szükséges a határrész átcsatolása addig, amíg ez a birtok a pécsi püspöki uradalom tulajdona volt, ellenben 1917-ben az egész területet kipareellázták, eladták körülbelül 120 birtokosnak, akik közül 110 hercegszántói lakos, a másik 10 vagy 13 birtokos pedig a szomszédos, ugyancsak Bács-Bodrog vármegyhéhez tartozó Dávod községbeli lakos. Ezt a birtokrészt Mohács városától, amelyhez közigazgatásilag tartozik, a Duna folyam is elválasztja. A Dunán át Mohács irányában híd nincs. Télen tehát, amikor a Duna befagy vagy pedig jégzajlás van, a Dunán közlekedés lehetetlenné válik, tehát, ha a birtokosoknak bármilyen ügyes-bajos dolguk van, amit Mohácson kellene elintézni, mivel az az illetékes községi elöljáróságuk, nem is tudnak Mohácsra jutni, vagy pedig olyan óriási kerülővel, ami téli időben kétnapi utazást is szükségessé tesz a részükre, ha az oda- és visszautazásra szükséges időt tekintetbe vesszük. A közigazgatás racionalizálása nemcsak abból áll, illetőleg nemcsak abban nyilvánulhat meg, hogy megszüntetjük a felesleges hatásköröket és leegyszerűsítjük a közigazgatási ügyvitelt, hanem abban is, hogy ha valahol a községek határa olyan elrendezésű, amely útjában áll a fejlődésnek, vagy pedig a lakosság kulturális szükségletei kielégítésének, illetve a lakosság ügyeinek elintézését szükségtelenül megnehezíti, akkor a határrészeket megfelelően módosítjuk, illetve átcsatolással rendezzük. T. Képviselőház! A kérdéses esetben, amelyet itt szóvátenni bátor voltam, a kérdéses birtokrészeknek a tanyai lakossága, amely Hercegszántótól, mint mondottam, félkilométer, illetve a legtávolabbi ponton három és félkilométer távolságra lakik, viszont Mohács városától 21, illetve 24 kilométer távolságra, Hercegszántó községbe küldi be gyerekeit iskolába, minthogy azon a területen iskola, nevezetesen tanyai iskola nincs, Mohács városa pedig olyan távolságra fekszik, hogy oda a gyermekeit nem küldheti be iskolába. Ott keresztelik meg a gyermeket, ott temetkeznek, minduntalan, kitéve magukat annak a kellemetlenségnek, hogy megbüntetik Őket, ha a halottakat más törvényhatóság területéről, Baranya vármegye területéről átviszik, átcsempészik Bács-Bodrog vármegye területére. (Müller Antal: Átcsempészik a halottakat?)_ Át kell csempészni őket, különben nem tudják eltemetni. mert ott temető nincs, viszont a mohácsi temető 21, illetve 24 kilométer távolságra van é*s a Dunán kellene átvinni a halottakat. Áz ilyen határrészek útjában állanak a lakosság fejlődésének, tehát szükséges lenne, hogy a belügyi kormányzat nagyobb mértékben és ebben a vonatkozásban is, foglalkozzék a közigazgatás racionalizálásával, hogy az egyes határrészek, illetőleg területeket is a lakosság érdekeinek és a természetes fejlődés követeimenyeinek megfelelően rendezzék. T. Képviselőház! Amint említettem, már 1930-ban kérte ezeknek a határrészeknek a birtokossága, mégpedig nem is az egyenesadó szerinti többsége, ami a törvény szerint előfel92. ülése 1937 március 2-án, kedden. tétele lenne a határrész átcsatolásának, hanem valamennyi birtokos kivétel neiküi kerté, hogy csatoljak o&et át Mohács varosától a tíacs-Jöourog varmegyéhez tartozó Hercegszántó közsegüez, ennek elienere azonban, sajnos, nem történt még semmi intézkedés. &n megengedem azt, üogy ellentétes érdekekről lehet szó ebben az esetben, amennyiben Monács városának természetesen nem kedvező az, ha elcsatolnak a határától 980 kat. hold területet, amelynek a birtokossága ezidőszerint Mohács városához adózik, ellenben kell, hogy a közigazgatás legyen a nép, a lakosság keavéérD, ne pedig a lakosság legyen egy varos képviselőtestületének vagy egy város vezetőségének a kedvéért és ne a lakosság legyen a közigazgatás érdekében. Amennyiben tehát nem lenne meg a kölcsönös megegyezés Bács-Bodrog vármegye és Baranya varmegye törvényhatóságai között, ami a törvény szerint, nevezetesen az 1886. évi XXII. te. 148. §-a szerint előfeltétele lenne annak, hogy valamely határrész az egyik törvényhatóság területéről a másik törvényhatósághoz csiatoltasisék át, ebben .az esetben tisztelettel kérem a belügyi kormányzatot, méltóztassék megfelelő törvényjavaslatot terjeszteni a Ház elé, hogy az az anakronizmus, amelyet itt szóvá tenni bátor voltam, kiküszöböltessék. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom s kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszteri jelentést tudomásul venni? (Igen!) A Ház a belügyminiszteri jelentést tudomásul vette és azt hasonló eljárás céljából a felsőházhoz teszi át. Napirend szerint következik az 1935. évben Genfben tartott nemzetközi munkaügyi egyetemes értekezlet által az öregség, rokkantság, halál esetére szóló biztosításban szerzett jogok fenntartására irányuló nemzetközi viszonosság létesítésére tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 48, 354. sz ; ) Törs Tibor képviselő urat, mint előadói illeti a szó. Törs Tibor előadó: T. Képviselőház! Tíz esztendővel ezelőtt itt a képviselőházban egy emelkedett színvonalú és szociális tartalomban gazdag vitának voltunk tanúi, amikor az öregség, rokkantság és halál esetére szóló biztosításra vonatkozó törvényjavaslatot tárgyaltuk. Ez a törvényjavaslat, az 1928 : XL. te., törvényerőre is emelkedett, alkalmazást is nyert és ezzel a magyar szociális biztosítás szervesen illeszkedett bele abba a nagy szociális biztosítási rendszerbe, amely a művelt és szociális haladásról tanúságot tevő országokban érvényben Y olt. Ezzel a törvénnyel az akkori magyar kormány nyomdokába lépett a nagy nyugati országoknak és megelőzött számos más európai országot és ezzel a magyar munkásság számára biztosította legalábbis azokat a minimális szociális élet- és létfeltételeket, amelyeket a munkásság a törvényhozástól méltán elvárhatott. (Farkas István: A legfontosabbat, a munkanélküliség esetére szóló biztosítást elhagyta!) (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Ennek a nagy szociális biztosítási rendszernek, amelybe ez a magyar biztosítási rendszer is beleilleszkedett, nagy hiányossága volt azonban az, hogy nemzetközi viszonylatban nem rendezett bizonyos kérdéseket, nevezetesen nem rendezte azt a kérdést, hogy ha valamely munkás külföldön dolgozik és a kötelező biztosítás
