Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-192

582 Az országgyűlés képviselőházának : Propper Sándor: Már a tárgyon is vagyok, a 6. §-on. (Derültség a jobboldalon. — Rupert Rezső: El sem tért tőle!) Ismétlem és hangsúlyozom, hogy a 6. §-t veszedelmes precedensnek tartom és főkép ez az, ami engem felszólalásra késztetett, hogy mi lesz akkor, ha a generális megoldás jön. Legalább okolták volna meg. Az indokolás a 6. <§>-ról nem mond többet, csak a következőket (olvassa): »A szakasz (1) bekezdése az ajánlás komolyságát kívánja fokozni. Az a körülmény ugyanis, hogy az elfogadott ajánlási ívek ajánlói a jelöltet a kir. közjegyző vagy a kir. járásbíróság által hitelesített ajánlásukkal ajánlják, indokolttá teszi, hogy az ajánlókat úgy tekintsék, mint akik az ajánlott jelöltre már leszavaztak.« Talán valamivel bölcsebben vagy előrelátóbban lehetett volna megokolni (Vázsonyi János: Nem lehet megokolni!) ezt a rendelkezést. Mert ha az, hogy logikusan fel lehet tételezni, hogy valaki arra szavaz is, akinek ajánlási ívét aláírja tényleg fenn is áll, de viszont itt hatalmi érdekek és szempontok játszanak közre és éppen azért igen helyesnek és elfogadandónak találom Rupert képviselőtársunknak azt az előterjesztését, ho^

r a szakaszt töröljük és iktassunk be más, új 6. 7. 8. §-okat melyek a kérdést máskén szabályozzák. Elfogadom Meizler képviselőtársam álláspontját is, amely szerint, ha az ajánlási kérdés megoldásáról van szó, akkor ne részletmunkát végezzünk, hanem próbáljuk megoldani az egészet. Igaz, hogy a lajstromos kerületekben időközi választás lehetetlen, de ha már ilyen súlyos precedenseket alkotunk, akkor legalább egyeztessük Össze az egészeit és lássuk tisztán azt, hogy nniikép fog kialakulni a jövő képe a lajstromos kerületek szempontjából is. Ha a kettőt együtt látnánk, akkor talán csökkenne az aggodalom ezzel a megoldással szemben. így azonban, azt íbiszem., hogy^az aggodalom teljesen jogos és a képviselőház, a. közvélemény 'megnyugtatása érdekében — azt hiszem — legjobban akkor ^cselekednék, ha ezt a szakaszt egyelőre kiselejtezné és az ajánlás egész kérdésének szabályozását eltenné a választójog generális rendezésének idejére. Ezt ajánlom, ezt javaslóin a t. Háznak és kérem, méltóztassanak hozzájárulni Rupert és Vázsonyi képviselőtársaim indítványához. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy egypár szóval kiegészíthessem az elhangzottakat, akkor, amikor a magam részéről is csatlakozom Rupert és Vázsonyi igen t. képviselőtársaini indítványához, amely szerint a 6. %-t törölni kell. Felszólaló képviselőtársaim elsősorban hatalmi vonatkozásokat említettek ezzel a szakasszal kapcsolatban, én egy másik szempontra volnék bátor rámutatni. Nem lehetünk képmutatók, !

el kell isimernünk azt, hogy az ajánlások pénzbe fognak kerülni. Pénzbei fognak kerülni azért, mert akár a járásbírósághoz, akár a közjegyzőkhöz kell bemenniök az ajánlóknak, azoknak útiköltségét, napidíját meg fog kelleni fizetni, tehát pénzen szerzett ajánlások lesznek. Ha pedig egyúttal kimondjuk, ^hogy az ajánlás egyiVttal szavazás is, akkor pénzen szerzett szavazatok lesznek. Ezeket az úgynevezett fertőzött szavazatokat nem szabad bevinnünfc a választójogi törvénybe (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) és nem szabad törvényesíteni azt, hogy vásárolt szavazatokkal választhatnak meg bennünket, akár csak 10, 20 vagy 100 szavazatról van 9 2. ülése 1937 március 2-án, kedden. , is szó. Engem ez az elvi szempont irányít, (Vázsonyi János: Helyes!) hogy ne diszkreditáljuk a szavazatok tisztaságát azzal, hogy ilyen, pénzen vásárolt szavazatok kerülnek be a szavazatok közé. Nincs is azonban célja annak, 'hogy ezt a 100 ajánlót egyúttal szavazónak is tekintsük. Végre is annak az ajánlónak módja és^ joga lesz szavazni és a legnagyobb valószínűség szerint arra fog szavazni, akit ajánlott, tehát semmi nagy veszedelem nem környékezi azt, akit ajánlott a száz ajánló, mivel pedig a szavazás nem kötelező, esetleg nem is mennek el szavazni és nem befolyásolják a választás eredményét. Nem abban látom a^ nagy veszedelmet, hogy ebben az esetben száz szavazó ide is esik, oda is es^k, mert végeredményben mindegyik pártnak okvetlenül kell ennyi szavazóval rendelkeznie és ez nem befolyásolja a választás eredményét nagymértékben. (Propper Sándor: Száa szavazaton eldőlhet egy mandátum! — Mojzes János: Különösen, ahol kétezer az összes szavazók száma! — Gr. Festetics Domonkos: így van!) Különös veszedelmet látok azonban abban, hogy ezek az úgynevezett fertőzött szavazatok bekerülhetnek a szavazatok közé. Nagyon kérem a mélyen t. miniszterelnök és belügyminiszter urat, hogy miután _ ennek a rendelkezésnek itt semmi gyakorlati ^ értéke nincsen, méltóztassék ezt kivenni ebből a javaslatból. De nemcsak, hogy gyakorlati értéke nincsen, hanem gyakorlati nehézségei is vannak ennek a dolognak, mert a választási elnököket nagy munka, felesleges levelezés és esetleges félreértések elé állíthatja, amennyiben nem fognak esetleg kellő időben beérkezni az ajánlók névjegyzékei, szóval, olyan zűrzavaros adminisztráció bekövetkezésétől lehet tartani ami egyáltalán nem indokolja azt, hogy erre a rendelkezésre szükség volna. Az a száz ajánló majd le fog szavazni oda, ahová akar, minden valószínűség szerint arra a jelöltre, akit ajánlott és nincs értelme annak, hogy törvényesen kötelezzük őket arra, hogy arra szavazzanak, akit ajánlottak és ezáltal a választás tisztaságába vetett hitet bármiképpen is megingassuk. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Feliratkozva más nincsen. Kíván még valaki szólni! (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kíván szólani. Darányi Kálmán a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök: T. Ház! Az elhangzott felszólalásokkal kapcsolatban legyen szabad először is megjegyeznem azt, hogy Meizler t. képviselőtársam tökéletesen helyesen volt tájékozva akkor, amikor azt mondotta, hogy ő már előre tudja, mi lesz a válasz arra, amit elmond. Annakidején ugyanis egy pillanatnyi kétséget sem hagytam aziránt, hogy az ajánlási törvényjavaslat a mai ajánlási rendszer megváltoztatását célozza. Ennek a törvényjavaslatnak, — amint azt számtalanszor kifejtettem — az a célja, hogy az időközi választásokon az annyiszor kifogásolt jelenlegi ajánlási rendszert megváltoztassuk. Ha pedig az ember itt végighallgatta a felszólalásokat, különösen Buchinger képviselőtársam felszólalását, azt az impressziót kellett kapnia, hogy itt valami hallatlan nagy sérelemről van szó, mintha a jelenlegi ajánlási rendszer helyébe sokkal rosszabbat hozott volna a kormány. Szinte az a látszat, hogy talán nincs is szükség erre a javaslatra, hogy felesleges volt azt egyáltalában idehozni, s hogy talán vissza kellene vonni Valami ilyenféle következtetést kellene