Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-191

570 Az országgyűlés képviselőházának gesztve és legtöbbször olyanok követnek el törvénytelenségeket, akiknek éppen hivatása a törvényt betartani és betartatni. (Meizler Károly: Ezután nem következik be, de ez az új visszaélés bekövetkezhetik!) En nem tudom elképzelni azt, hogy lelhessen olyan törvényt alkotni, amely teljesen kizárja a visszaélésieket Ez kétségtelen. Leihet azonban olyan törvényt alkotni, amely minimálisra csökkenti, vagy megnehezíti a visszaélési lehetőséget. Például a büntető szankciókat és a törvény erejét bármennyire is tisztelem, én azt látom ... Elnök: A képviselő úr a most tárgyalás alatt lévő szakaszhoz szóljon. (Közbeszólások a baloldalon: Ahhoz szól!) Nem a szankciókról van szó, hanem a biztosítéki összegről. Kérem, hogy a szakaszhoz szóljon. Soltész János: Amennyiben tehát a törvényjavaslat 4. %-B, az ajánlások hitelesítésére vonatkozólag semmiféle korlátot nem tartalmaz, ha már a törvénybe nem kívánják felvenni azt... Elnök: Nem az ajánlások hitelesítéséről van szó a szakaszban. Méltóztassék a szakaszhoz szólni. Soltész János: Kérem szépen, a 4. § a következőket mondja (olvassa): »Az ajánlási ívet az 1925:XXVI. te. 62. §-a 7- bekezdésében foglaltaknak megfelelően hitelesíteni csak akkor lehet, ha az ajánlási ív bemutatója a 2000 pengő biztosíték letételét is igazolta.« Ez a szöveg tehát lehetővé teszi azt, hogy aki ezt a 2000 pengő biztosítékot leteszi, az a kir. járásbíróságnál korlátlan mértékben válthasson ki ajánlási íveket. En erről beszélek és kizárólag ehhez kívánom magamat tartani. (Br. Berg Miksa: Csak beszélj tovább!) Kétségtelen, hogy erről nem heszél a szakasz, de éppen azért szólalok fel, mert nem beszél erről a szakasz, ezért én a szakaszt hiányosnak tartom és ezért felszólalásommal a kormányt rá kívánom bírni arra, hogy valami korlátot szabjon a kiadható és hitelesíthető ajánlásokra vonatkozólag. (Helyeslés a baloldalon.) Ha lehetséges az, hogy a végrehajtási utasításban valami korlátot szabhat meg a kormány arra nézve, hogy mennyi ajánlást lehet hitelesíteni, — hiszen tulajdoniképpen a régi törvény is megmondta azt, hogy ezret kell benyújtani, vagy legalább 10 százalékot kellett benyújtani, — akkor én azt gondolom, hogy itt vírszant az előbbi törvény szerint fennálló lehetőséget mint korlátot lehetne felállítani és ki lehetne mondani például azt, hogy olyan kerületekben, ahol 10.000-nél több választó van, csak ezret szabad hitelesíttetni. (Meizler Károly: 300 is elég!) Ahol kevesebb van, elegendő 10 százaiéikot hitelesíteni. De abban is megnyugszom, iha csak 300-nak a hitelesítését engedi meg a törvény és a végrehajtási utasítás. Tisztelettel kérem ezt figyelembe venni és szeretném, ha az előadó úr terjesztene elő errevonatkozó lag 'módosító Indítványt. (Br. Berg MiKsa: Nagyon fontos!) Elnök: Szólásra következik Buehinger Manó képviselő úr! Buehinger Manó: Mélyen t. Ház! A mélyen tisztelt .'miniszterelnök úr mai vitazáró felszólalásában beszélt arról a kérdésről, amely ennél a szakasznál most vita tárgya. A méyen t. -miniszterelnök úr azt mondta, lelhet szó arról, hogy a 2000 pengős kauciót leszállítják esetleg 1000 pengőre, ezt azonban csak a készítendő új 91. ülése 1937 február 26-án, pénteken. választójogi törvénynél tudja kilátásba helyezni. Megállapítom, hogy amikor a naáiniiszterelnök úr kénytelen már egy ilyen koncessziót megtenni, akkor ennek jelentősége az, hogy ő már hitében meg van ingatva abban a tekintetben, hogy a 2000 pengő jogosult volt-e? Megállapítom, hogy ilyenformán már maga a miniszterelnök úr is belátja, hogy ez a 2000 pengős kaució nagyon nagy. (Megay-Meissner Károly: Nem ezt mondta!) Ha ő ezt belátta, akkor tisztelettel kérdem, miért kell fenntartani egy ilyen intézkedést, amelyről már maga a kormány is látja, hogy tulajdonképpen neon helyes és nem igazságos? Miért kell megelégedni most egy puszta ígérettel, miért nem lehet elmenni odáig, hogy valamit, amit már a kormány ma is, ebben az órában is helytelennek és igazságtalannak ítélt, már ebben az új törvényben reparáljuk? Azt hiszem, ez olyan eljárás volna, amely megfelelne magának az ügynek és a választásokban követendő eljárásnak, tehát a közérdeknek. Mindettől eltekintve, amikor már azt látom, hogy maga a kormány is eltávolodik attól, amit itt el akar fogadtatni, (Darányi Kálmán miniszterelnök: Tévedés!) a 2000 pengős kauciót abszolút igazságtalanságnak tartom, különösen szegény emberekkel, szegény választókkal szemben. Nagyon boldog lennék, ha a miniszterelnök úr nem zárkóznék el olyan ridegen azok elől az argumentumok elől, amelyeket mi ebben a kérdésben már eddig is felsorakoztattunk. Méltóztassék a t. miniszterelnök úrnak és az igen t. kormánypártnak tekintetbe vennie, hogy a választási mozgalom, a választási akció, a legnagyobbszabású alkalom a politikai működés, a politikai tevékenység megnyilatkozására. Egy választási akció alkalmával minden politikai irányzat igyekszik a választók elé jutni és azokat a maga Programm ja, eszméi számára megnyerni. Én ezt nemcsak — hogy úgy mondjam — szűk szocialista szempontból nézem és bírálom. Méltóztassanak visszaemlékezni a régi időkre, amikor például a 48-as függetlenségi párt, tehát egy száz százalékig nemzeti irányzatú és beállítottságú politikai mozgalom óhajtott a választások alkalmával érvényesülni. Helyesnek, igazságosnak, méltányosnak tartotta volna nemzeti szempontból akárki azit, hogy ezek az irányzatok, ezek az akkori minoritások elüttessenek attól a lehetőségtől, hogy a választásban részt vehessenek? Emlékszem arra, amikor egészen újkeletű volt az országban a politikai pártok közt egy olyan irány, egy olyan politikai párt, amely a vallásvédelmet tűzte ki célul, programmul zászlajára. Amikor ilyen pártok léptek fel és minoritást jelentette, helyesnek, méltányosnak tartotta volna-e a kormányzat, vagy akármelyik párt azt, hogy ezeket a kisebbségeket a választásban való részvétel lehetőségétől elüssék? Ezek olyan példák, amelyek nem vonatkoznak — nem tudom — kizárólagosan a szocialistákra vagy a munkásokra, hanem általában arra, hogy egy választási aktus arra való, hogy abban mindazok az irányzatok megnyilatkozzanak és megpróbálkozzanak, amelyek az alkotmányos politikai küzdelem formáit, eszközeit igénybe óhajtják venni, amelyek ilyen formák mellett óhajtanak a politikai életben érvényesülni. Az újabb időkben ez a kérdés még sokkal súlyosabb, komolyabb és még sokkal nagyobb ós messzebbmenő a jelentősége. Megint