Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-191

Az országgyűlés képviselőházának 19 nem szocialista szempontból, hanem éppen ellenkezőleg, olyan társadalmi rétegek szempontjából, amelyeik talán a mai kormányzat szívéhez közelebb állanak. Ma a demokrácia korát éljük, ma az általános, a nagy tömegekre kiterjeszkedő választójogi rendszer az, amely mellett a politikai érvényesülést minden irányzat megkísérli. Ma az úgynevezett kapitalista, nagybirtokos érdekeltségeknek, — mondjuk ki: a ma uralmon lévő rétegeknek és osztályoknak — ha a politikában, az alkotmányos életben érvényesülni akarnak, nincs más lehetőségük és módjuk, mint az; hogy a választások alkalmával próbáljanak érvényesülni. Ha ezt meg akarják tenni, — és ez a legújabb idők egyik legjellemzőbb tünete — akkor ezek az új társadalmi rétegek is a nagy tömegekre kénytelenek appellálni, a nagy tömegek felé fordulnak a választási agitációban és akcióban, úgyhogy ma a választás elsősorban azt a célt is szolgálja, hogy ezek a rétegek, amelyek egy társadalomban abszolút minoritást jelentenek, appellálnak a választások alkalmával a széles, nagy néprétegekre. Ezt látjuk mindenütt külföldön, ezt látjulk az egész világion. Persizie, ezreiknek a rétegeknek, melyek a társadalomban numerikusan csak egy minoritást jelentenek, — ezèk a nagybirtokosok, a nagy kapitalisták, általában a vagyonosok — megvan a lehetőségük arra, hogy ők a választási kampányban résztvehessenek, az egész választási apparátust megmozgassák azokkal az anyagi erőkkel és eszközökkel, amely felett rendelkeznek. Egészen bizonyos, hogy nálunk is az az úgynevezett szélsőjobboldali irányzat, demagógia a kapitalisták és nagybirtokosok anyagi eszközeit fogja élvezni és igénybe venni akkor, ha a választásban érvényesülni akar. Általánosan tudott dolog, hogy Németországban például a hitleristák százmilliókat kaptak a nagykapitalistáktól és a nagybirtokosoktól. (Farkas István: Ügy van! Ügy van!) Köztudomású dolog, hogy a kapitalizmus és a nagybirtokosság pénzének, anyagi eszközeinek segítségével tudott a nagy tömegek felé fordulni és tudott ebben a választási agitációban résztvenni. Bizonyos, hogy a választások alkalmával a nyilasok és minden más ilyen hasonló, szélsőjobboldali irányzat számára a pénzszekrények itt is meg fognak nyílni. Kérdem tisztelettel, ilyen viszonyok között, ilyen beállításban nem méltóztatik-e belátni azt, milyen égbekiáltó igazságtalanság az, hogy önök itt intézkedéseket akarnak törvénybe iktatni, amely intézkedések arra valók, hogy egyesegyedül a vagyontalanok rétegét zárják ki a választásban való részvétel lehetőségéből? (Ügy van! Ügy van! a ssélsőbaloldalon.) Kérdem tisztelettel, ki fogja azt elhinni a kormánynak a szegény emberek társadalmában, hogy ennek az intézkedésnek nem az a kifejezett célja, hogy a szegények törne; geit visszaszorítsa és visszatartsa a választási harcban való részvételtől? (Jurcsek Béla: Ez is angol! Eddig mindig az angol példára hivatkozott!) Igaza van ia: t. képviselő úrtnak^hogy Angliából vették a példát, de volt szívük hozzá, hogy ezt az angol példát is, mint, sok más példát, elrontsák és meghamisítsák. Angliában ugyanis elegendő, ha a választóik egy nyolcad át gyűjti össze magának az a párt és nem követelik tőle a 25%-ot, vagyis a leszavazottak egynegyedét. Tessék megmaradni tehát az angol példáinál. Az is igazságtalanság, de hia angol f. ülése 1937 február 26-án, pénteken. 57Í példa, akkor ám legyen. De átvenni az angol példát és azt még száz százalékig elrontani, abban a hiszemben, hogy ia magyarországi szegénységet még jobban sújtsák és visszatartsák, ez olyan eljárás, amit a szegény nép igenis kénytelen lesz magának megjegyezni; és ha beszélni fognak a kaució igazságtalanságairól, akkor ez már össze lesz kapcsolva azzal, hogy ezt a Darányi-kormány csinálta. Azt hiszem, a kormánynak érdeke volna meggondolni, hogy az ő alkotásai között ne legyen olyan törvény, amelyet majd összekapcsolnak a szegények elleni intézkedések emlékezetével. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Az angol példa tehát nem alkalmas, azt (elrontották, mert ott a (kaució is kisebb és a formája sem olyan elriasztó hatású, mint nálunk. Ezeket voltam bátor a mélyen t. miniszterelnök úr figyelmébe ajánlani azzal, hogy még egyszer hangsúlyozom: a választás egy lehetőség az alkotmányos politikai küzdelemben való részvételre. (Farkas István: Bizony, nem kellene a szegénységet kizárni!) Ez azt jelenti, hogy az a párt vagy irányzat, amely a választás okiban résztvesz, ezt abban a meggyőződésben és tudatban teszi, hogy az alkotmányos politikai küzdelemben alkotmányos^ politikai formák között akar résztvenni. Kérdem j végül, érdek-e az országnak, a kormánynak, ! hogy a munkástársadialomiban az a hit kapjon j lábra, hogy itt náncs meg a lehetősége annak, hogy a politikai küzdelemiben lalkotmányos forj mák között vegyünk részt ; érdeke-e a kormányzatnak az, hogy itt a munkástársadal ómban elterjedjen hit, hogy ebben az országban a munkásság csak azért, mert pénztelen, csak azért, mert szegény ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Buchinger Manó: .. .esetleg kénytelen eltekinteni az alkotmányos politikai küzdelem formáitól és kénytelen más politikai küzdelemhez és formákhoz folyamodni. Ez nem érdeke az országnak és ezért kérem, hogy ezt a szakaszt töröljék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani

1

? (Nem!) Hia szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök urat illeti a szó. Darányi Kálmán miniszterelnök: T. Ház! Rupert Rezső, Meizler Károly, valamint Buchinger Manó képviselőtársaim szóvátették a (biztosíték kérdését. Annakidején, amikor kormányra léptem és az ellenzékkel felvettem az érintkezést, ellenzéki oldalról többen fordultaik hozzám és kértek — nem arra, hogy ezt az ajánlási javaslatot hozzon ide, imuert én imagam gondoltam, hogy ezzel enyhíteni fogom, amint j többször is [kifejtettem, azt^a légkört, amely j a választások alkalmával éppen az ajánlási rendszer miatt támadt és amelyet magam is kifogásoltam —, hanem azt ajánlották, hogy az ajánlási rendszer mai törvényes formája helyett inkább a biztosíték-rendszerrel kapcsoljuk össze a szisztéma megváltoztatását a hozandó törvényjavaslatban, amely a választásokról fog rendelkezni. Több külföldi állam példájára félvettem tehát a 'biztosíték rendszerét. A biztosíték nem azt jelenti, hogyha valaki a biztosítéki összeget befizeti, akkor az elvész, hanem azt jelenti, hogyha a választópolgárok egynegyed részének támogatását sem kapja meg, akkor vész el, különben megmarad az illetőnek. (Rupert Rezső: Lezárják a csendőrkordont és a szavazók neon tudnak leszavazni!) A bizto-