Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-191

566 Az országgyűlés képviselőházának alkalmam a miniszterelnök úrral a választójog kérdéséről szólni, magam is ajánlottam, sőt cikksorozatban ennek az irányzatnak érdeké­ben foglaltam állást. A kauciós rendszer azonban az ajánlás rendszerével párosítva nem lehet megint any­nyira szigorú, hogy ismét a legszigorúbb rendszer legyen az összes kultúrállamok vá­lasztójogi rendszerei közt. Az általános vitá­ban bátor voltam ismertetni különböző álla­mok választójogi rendszereit, ahol kiderül, hogy sehol nem kívánják meg a kaucióval kapcso­latosan, hogy a jelölt a szavazatok 25%-át nyerje el ahhoz, hogy a kauciót visszakapja. A legszigorúbb ebből a szempontból az angol rendszer, ahol a szavazatok egynyoleada szük­séges ahhoz, hogy valaki a kaucióját ismét visszaszerezze. (Meizler Károly: Írországban egyharmada!) Ott még szigorúbb, ott egyhar­mad kell. A helyzet az, hogy az angol követel­ménynek éppen a dupláját kívánja a magyar választójogi rendszer és ez az indulásnál, ami­kor ezt a rendszert behozzuk, feltétlenül túl­szigorú, mert hiszen nagyon gyakran előfor­dulhat egy olyan parlamentben és egy olyan politikai tagozódásbán, ahol a legkülönbözőbb felfogású és világnézetű pártok foglalnak he­lyet, hogy esetleg egy egyéni választású ke­rületben négy, vagy Öt jelölt indul. Ha öt je­lölt indul egy kerületben akkor, ahogy azt bá­tor voltam az általános vitában is megemlí­teni, megtörténhet az, hogy az alapválasztáson egyetlen jelölt sem kapja meg a szavazatok 25% -át, ezzel szemben ketten kerülnek pót vá­lasztásra, akik csak néhány szavazattal kap­tak többet, mint a többi három jelölt, és vég­eredményben ez a kettő, aki az alapválasztáson szintén nem kapta nieg a szavazatok 25%-át, megmenti a kaucióját, a többi három pedig, aki majdnem annyi szavaztot kapott, elveszíti, ami méltánytalan és igazságtalan. Nem lehet ezzel szembeszegezni azt, hogy ez arra irányul, hogy a felaprózódás ellen akarja a magyar közéletet megvédeni és azt kívánja, hogy csak a nagy pártok induljanak el, mert hiszen egyes kerületekben egyéni vá­lasztás mellett kis pártok is el tudnak in­dulni sokkal nagyobb lehetőséggel és ered­ménnyel, mint esetleg a nagy pártok, mert egyéni választásnál egyéniséget, egyént, sze­mélyt jelöl a választóközönség és nem pártra szavaz. Ebből a szempontból tehát ez a párt­felaprózódás elleni védelemnek semilyen jelle­gét vagy lehetőségét nem jelenti. De arra is rámutattam már az általános vitában való felszólalásomban, hogy a nagy pártok élete nagyon váltakozó, mert alig volt még két egymásután következő országgyűlési ciklus a magyar képviselőház életében, ahol ugyanazok a nagy pártok ismét megjelentek volna és nem festették volna át a cégtábláju­kat és esetleg a programmjukat is. A régi békebeli nagymagyarországbeli nagy pártok valamennyien eltűntek a nemzetgyűlés idején, a nemzetgyűlés nagy pártjai eltűntek az or­szággyűlés idején, sőt az előző országgyűlés nagy pártja is megváltozott formában jött át ebbe az országgyűlésbe. A magyar politikai életnek specialitása különben az is, hogy a jelenlegi párttagozódá; sok és politikai elgondolások nem fejezik ki ténylegesen azt a politikai tagozódást, amely­ben a választóközönség és általában Magyar­ország népe él, mert az a furcsa és egészen beteges tünet áll a magyar közéletben, hogy olyanok foglalnak helyet egy pártban vagy egymással szövetségben, akik elvileg egymás­/. ülése 1937 február 26-án, pénteken. tói távol állanak és olyanok állanak egymás­sal szemben igen sokszor politikai pártelhe­lyezkedésben, akik elvileg különben tökélete­sen és teljesen egyetértenek. Én éppen ezen indokokból és éppen ebből a felfogásból kiindulva, voltam bátor azt a módosító indítványomat megtenni, hogy mél­tóztassék 25% helyett a választók 10%-át ele­gendőnek tartani ahhoz, hogy valaki a kaució­ját visszakaphassa. Nem ragaszkodom ehhez a számhoz, igen boldog volnék a 15% esetében 16, il. 25%>-ot azonban túlzottnak, túlszigorúnak és végeredményben méltánytalanságra vezető­nek tartom. Ezért tisztelettel kérem azon mó­dosító indítványom elfogadását, hogy a 4. § 2. bekezdésének b) pontjában az »egynegyed része« szavak helyett a »10%« szavak vétesse­nek fel. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Meizler Károly képviselő úr ennél a szakasznál volt feliratkozva, itt illeti meg a szó! Meizler Károly: T. Képviselőház! A bizto­síték kérdése a javaslatban össze van kötve az ajánlás hitelesítésének kérdésével. A tör­vényjavaslat indokolásában utalás történik arra, hogy ez külföldön is így van, ez külföl­dön bevált rendszer, azonban nem fejti ki azt, hogy ez így, ilyen formában, ilyen kumulatív módon, így halmozva az ajánlásnál a feltéte­leket, nem fordul elő sehol sem a külföldön. Mert igaz az, hogy van külföldön öt állam, — Ausztria, Csehszlovákia, Lettország, Belgium és Norvégia — ahol 100 ajánlást kell beadnia a jelöltnek, ez igaz, azonban 12 más államban ennél jóval kevesebb ajánlóhoz van kötve. (Vázsonyi János: Ügy van!) Azt kell itt ki­emelni, hogy minden más államban, ahol 100 ajánlóhoz van kötve az ajánlás, egyúttal min­denütt lajstromos a szavazás, tehát nem egy jelöltnek kell 100 ajánlást hitelesíttetnie, ha­nem esetleg 5—10—20 jelöltnek. Ez pedig lénye­ges különbség. De most továbbmegyek a feltételek terén. Ahol megvan az írásbeli ajánlás, ugyanott a kaució kevés helyen van meg. És még egy do­log: ahol megvan a 100 ajánló, ott sincs min­denütt ez hitelesítéshez kötve, hanem csak egyszerű aláíráshoz van kötve. Nálunk tehát van ajánlás, van hitelesítés és ezenfelül van a kaució, ami így összekötve, kétségtelenül sok­kal súlyosabb, mint bárhol a külföldön. Két állam van, »ahol hitelesítéshez is van kötve és kaució is van, ez a két állam Észtország és Románia, azonban Észtországban csak öt ajánlóhoz van kötve, Romániában pedig csak 20 aláíráshoz, tehát még ebben a két államban is lényegesen kevesebb feltételhez van kötve, mint nálunk. Ezen túlmenően jön a mi javas­latunk még egy nagy megszorítással, amely ugyancsak nincs meg a külföldön, amelyről most beszélt Vázsonyi t, képviselőtársam, tudniillik nálunk a leadott szavazatok negyed­része kell ahhoz, hogy a kaució el ne vesszen. Angliában egynyolcad, Írországban tényleg szigorúbb, de viszont nincs hitelesítéshez kötve. Ahol az egyik fennáll, a másik hiány­zik, mi azonban összegyűjtöttük az összes fel­tételeket és ebbe a javaslatba mind együtt vet­tük fel. Amit külföldön tapasztaltunk és lát­tunk, ebbe a javaslatba mind belevettük. Felhozta Vázsonyi t. képviselőtársam, hogy ott, ahol öt jelölt indul, ennek az öt jelöltnek — a javaslat szériáit — elméletileg tulajdonkép­pen mindnek el lehet veszíteni a kauciót. (Darányi Kálmán miniszterelnök: Csalk elmé­letileg!) Nézzük a (gyakorlatot. A gyakorlatban pedig az is lehet a helyzet, hogy- az öt jelölt

Next

/
Thumbnails
Contents