Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-191

Áz országgyűlés képviselőházának 19. törvény a jelen esetben csak a közjegyzőre nézve írja elő ezt a, bizonyos szabályt, szükség van arra, hogy ha már a törvénybe nem veszik fel, a végrehajtási utasításba felvennék egy mondatban azt, hogy a személyazonosság igazolása minden fórum előtt a közjegyzők részére előírt jogszabályok alapján eszközölhető. Azt hiszem, hogy ennek nem volna semmi akadálya (Ügy van! Ügy van! half elől.) és egy ilyen előadói módosítással ez a kérdés közmegnyugvásra megoldást nyerne. Tudnunk kell ugyanis azt, hogy vidéken a községi elöljáróságoknál nem elsőrangú jogászemberek ülnek. Az az egyszerű községi bíró, esetleg a jegyző vagy tudatlanság, vagy elfogultság, vagy rosszakarat, vagy más körülmények révén egészen egyszerűen félre fogja magyarázni a helyzetet s talán azt fogja mondani: ez rám nem vonatkozik, ez a közjegyző dolga, aki így akar hitelesíttetni, menjen a közjegyzőhöz, én más okmányt követelek. Ha azonban a törvény egy mondattal előírná, hogy a személyazonosság igazolására vonatkozólag a közjegyzői hitelesítésre vonatkozó szabályok irányadók minden más fórum hitelesítésénéi is, akkor ez az ügy teljes mértékben megnyugvásra elintéződnék. Ez a javaslat semilyen vonatkozásban nem szabályozza azt, hogy valamely büntető szankció gondoskodnék arról, hogy azok, akik az ajánlások hitelesítése céljából megjelennek valamely fórum előtt, azt a személyt tényleg megtalálhassák és az ajánlásokat ott hitelesíthessék. Ezért kívántam ezt módosítani a bizottsági tárgyalások során is két alkalommal és jelenleg is van egy indítványom, hogy a hitelesítésre kötelezett személy köteles legyen gondoskodni arról, hogy az ajánlásra jelentkezők az ajánlás megejtése céljából kijelölt községbe akadálytalanul bejuthassanak és ennek biztosítása végett köteles minden előző intézkedést megtenni és azoknak betartását időnkint ellenőrizni. Nemcsak úgy lehet ugyanis az ajánlást megakadályozni, hogy az ajánlók elözönlik a hitelesítő közeget és így a másik párt ajánlói nem jutnak (hozzá a hitelesítő közeghez,, hanem egészen egyszerűen úgy is, hogy egy községet karhatalommal, erőszakkal körülfognak, onnan senkit ki nem engednek, (Zaj a középen.) — ilyenek előfordultak, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) praxisból beszélek — oda senkit be nem engednek, és ezzel szinte elzárják a lehetőségét annak, hogy az ajánlóknak szabad mozgásuk legyen a községben és bejuthassanak oda, ahol ajánlani akarnak valakit. A törvényszerkezet semmiféle sérelmet' nem szenvedne^ sem jogszabályokat nem kellene ezzel felborítani, mindössze bele kellene venni a törvény szövegébe, hogy a hitelesítésre hivatott személy köteles legyen gondoskodni arról, hogy megtalálható legyen, hogy hozzá be is lehessen jutni és bizonyos időpontokban rendelkezésre álljon. A törvényjavaslat most egyetlen szóval nem mondja ki, hogy a hitelesítő személy köteles és mikor köteles rendelkezésre állni. Mindössze a választási biztos személyére írja elő a szöveg azt, hogy a választási biztos olyan (helyen, ahol nincs közjegyző, ahol nincs járásbíróság, köteles több alkalommal megjelenni és közhírré tenni, hogy mikor fog rendelkezésre állni. Mondjuk, ez félmegoldás, mert a választási biztos személyére ezt a kötelező megjelenést, a kötelező rendelkezésreállást szabályozza. (Meizler Károly: A többire nem!) De nem szabályozza a községi elöljáróságra nézve, s a királyi járásbíróságra . ütése 1937 február 26-án, pénteken, 56Í nézve egyáltalában nem. (Darányi Kálmán miniszterelnök: Hivatalos órája van!) Akkor legalább annyit bele kellene írni a szövegbe, hogy hivatalos órák alatt kötelesek rendelkezésre állni. (Darányi Kálmán miniszterelnök: Ez a végrehajtási utasításban lesz!) Hiszen a miniszterelnök úrnak is az a szándéka, hogy rendelkezésre álljanak. Valójában egy véleményen vagyunk, de nehogy később félreértések szülessenek és visszaélések keletkezhessenek egy jószándékkal megszövegezett törvényből, szükségét látnám, hogy a törvényszövegbe precízen belevétessék az, hogy a hitelesítő közegek a hivatalos órákban kötelesek rendelkezésre állani a hitelesítés céljaira. Erre vonatkozólag volt egy módosító javaslatom is, amelynek tiszteletteljes elfogadását kérem. Az 1. $-hoz más módosító indítványom nincs, mert az, amit a javaslat itt tartalmaz, minden tekintetben megfelelő, mindössze kiegészítésre volna szükség, hogy eltűnjék minden lehetősége ennek, hogy az ajánlások megejtésének meggátlása bármilyen körülmények között keresztülvihető legyen. Tisztelettel kérem a Háztól módosító javaslatom elfogadását. Elnök: Szólásra következik Rupert Eezso képviselő úr. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Egynéhány módosító javaslatot nyújtottam be ehhez a törvényjavaslathoz, ami nem azt jelenti, hogy a javaslat egyéb részeit helyesnek tartom, vagy pedig hogy a módosításokban továbbmenni nem kellene, de igyekeztem a gyakorlati célt szolgálni, olyan közel maradni a kormány óhajtásához, amennyire csak lehet, hogy ezzel mégis valami javítást tudjunk elérni. Előttem szólott igen t. képviselőtársaim panaszkodtak és aggályoskodtak, hogy az aláírások hitelesítése, a hitelesítő közegek és mások szempontjából bajok lehetnek. Ugy gondolom, hogy mindazokat az aggályokat, amelyeket ők felhoznak, eliminálja és mindazokat a biztosítékokat, amelyeket ők követelnek, megadja az a szerény kis módosító indítványom: mondassék ki, hogy az aláírások hitelesítésére a gyakorló ügyvédek is jogosultak. Végre is az ügyvédek törvény által alkotott testületnek tagjai, esküt tesznek az alkotmányra, szigorú közjogi felelősség alatt, szigorú fegyelmi felelősség alatt állnak. Ha már aggodalmunk van aziránt, hogy a törvényben említett hitelesítő hatóságok vagy tényezők rendelkezésre állnak-e vagy nem, mert esetleg nem állnak rendelkezésre, (Meskó Rudolf: Az ki van zárva!) ha a választások idején valahol terror lesz. Ha becsületes szándéka van a kormánynak, akkor semmi ok nincs arra, hogy el ne f ogadtassék az, hogy bármelyik ügyvéd is hitelesíthet. Hiszen ha az ügyvédre milliós pereket s életek védelmét lehet rábízni, akkor a magyar ügyvédi kar megérdemelné, hogy ilyen hitelesítések kérdésében is legalább annyi tekintélye legyen, mint amennyi tekintélye van egy egyszerű községi elöljáróságnak. Mégis egy ügyvéd személyében, aki fegyelmileg felelős és aki tudja, hogy ha nem helyes dolgot cselekszik, okirathamisítást követ el, meg lehet talán bízni ebben a tekintetben. Nekem igenis aggályaim vannak arranézve, hogy a hitelesítések körül visszaélések fognak történni. Aggályaim vannak atekintetben, — mint ahogy az előttem szólóknak is voltak aggályai — hogy majd nem áll rendelkezésre az a választási biztos, a közjegyző, a községi elöljáróság s a királyi járásbíróság. (Meskó Ru-