Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-191

562 Az országgyűlés képviselőházának Í9i. ütése'-19

È7 február 2ú-án, pénteken. dolf: Ilyen címen az ügyvéd sem áll esetleg rendelkezésre!) Tapasztalatból mondom ezt önöknek, t. képviselőtársaim, mert például Szentesen megtörtént 1931-ben, — amit különben sokszor felemlítek — hogy az egyik közjegyző beteget jelentett s elutazott Budapestre, a másik pedig megkezdte ugyan az aláírások hitelesítését, a következő pillanatban azonban bejöttek, a fülébe súgtak, mire kijelentette a közjegyző úr, bocsánatot kérve, hogy el kell mennie a tanyákra, — 10—17—20 kilométerekre — végrendeletet csinálni. Erre elmentünk a járásbírósághoz, ott nem értek rá, elmentünk a polgármesterhez, az elkezdett szabotálni s nem bocsátotta rendelkezésre azt a tisztviselőt, aki helyette a hitelesítéseket elvégezze. A választási biztosok sem fungáltak tökéletesen. Csak a Bethlenféle lengyeltóti választásra mutatok rá. Emlékezzenek csak vissza, mit csinált a választási biztos. Ilyen frázisokkal tehát, hogy független bíró fungál, ezeket a kérdéseket elintézni nem lehet, mert szomorú tapasztalataink vannak erre nézve. Bizonyos tekintetben megnyugvásunkra szolgál, hogy a bíróságtól kiküldött választási biztosok nagy része becsületesen teljesítette kötelességét, visszaélések azonban mégis előfordulhatnak, mert még a legkiválóbb testületben is vannak kivetni való jellemek. E tekintetben bátor vagyok felhívni az önök szíves figyelmét olyan valakinek a megállapítására és nyilatkozatára, aki önök előtt mégis csak kell hogy klasszikus tanú legyen; Gömbös Gyula néhai miniszterelnök úr mondotta egy beszédében: voltam ellenzéki képviselő, becsületes szándékkal mentem a magam útján és rosszul esett látnom, hogy bizonyos alsóbb hatóságok a tömegek véleményét meg akarták hamisítani. Ilyen visszaélések és atrocitások tehát előfordulhatnak és bár biztos vagyok abban, hogy Darányi Kálmán miniszterelnöksége idején ilyen" nem történhetik meg, de senki sem tudja, hogy ki jön utána, milyen lelkületű ember és milyen eszközöket vesz igénybe- Könnyű elképzelni, hiszen erre is vannak a múltból szomorú tapasztalataink, hogy ha terrorisztikus eszközökkel lépnek fel, ha egy kormány elszánja magát a terrorisztikus visszaélésekre, akkor előfordulhat, hogy sem a közjegyző, sem a községi elöljáróság, sem más nem lesz ott, aki rendelkezésre álljon. Éppen ezért azt mondom, hogy ha a kormánynak becsületes a szándéka s ha csakugyan azt akarja, hogy a hitelesítések akadályokba ne ütközzenek, akkor tessék elfogadni javaslatomat, amely gyakorlatilag a legjobb, hogy tudniillik a gyakorló ügyvédek is jogosíttassanak fel a hitelesítésekre. Mert ha már «linden csődöt mond iisi ebben az országban, a független ügyvédi karban még terror idején is akadnak emberek, akik szembeszállnak a terrorral, akik meírnek majd hitelesíteni, akik nem szöknek meg a kötelesség elől s akik közül minden jelölt a maga bizalma szerint megválaszthatja azt, akire ezt a fontos ügyét bízni akarja. T. Ház! Igaz ugyan, hogy az igazságügyminiszter úr ezt az én gondolatomat az ügyvédi rendtartás vitája alatt elvetette, de figyelmeztetem a t. Házat, tessék most áttekinteni egy pillanatra Romániába. Mi akkor megmondottuk itt, hogy ez az ügyvédi rendtartás előiskola arra, hogy majd a szomszéd államokban mit cselekedjenek. (Űgy van! Ügy van! half elől.) Most, hogy ezt az ügyvédi rendtartást, ezt a szerencsétlen rendtartást megalkották, íme, már mintául is veszik és íme, a szomszédban persze csak a magyar ügyvédek % ellen alkalmazva hasonló ügyvédi rendtartást csinálnak. (Meizler Károly: A jót is átvehetnék, mert az is van.) A jót nem veszik át, mert az, ami idebenn zsidó, az nekik odakint magyar. Amikor itt az éretlen antiszemitizmus jelentkezik, amely a hatalmi intelligenciának egyetlen szellemi tudománya, amiikor arról van szó, hogy itt a zsidóság ellen csináljanak törvényeket, akkor odaát ezeket mind a magyarok ellen alkalmazzák s a magyarok ellen jönnek hasonló ötletekkel. (Gr. Festetics Domonkos: Ez tévedés! Nem áll!) Próbáljunk meg olyan törvényeket csinálni, amelyek odaát mintául szolgálnak, s legalább az ottani magyarság védelmét is jelentik. (Meizler Károly: Kár ezt mondani!) Ezért arra kérem a t.. Képviselőházat, méltóztassék ezt az egyszerű gyakorlati megoldást, amely kizár minden visszaélési lehetőséget, elfogadni. Ezzel tulajdonképpen végeztem e témával, s azokkal az aggodalmakkal, amelyeket Meizler Károly és Soltész János t. képviselőtársaim ebben a kérdésben felvetettek, mert hiszen így nem lesz szükség mindazokra a kautélákra, amelyeket ők kívánnak; a független ügyvéd jellenléte ugyanis; biztosíték lesz .azok ellen a visszaélések ellen, amelyektől ők is félnek. Egyébként pedig csatlakozom Meizler Károly és^ Vázsonyi János t. képviselőtársaim indítványához, hogy a 30 éven aluliak és felüliek közötti megkülönböztetés ebből a javaslatból töröltessék. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Nincs ennek semmi komoly értelme, tessék elhinni, ez olyan gyerekes dolog, hogy ha valakinek választójoga van, ez bosszankodást fog szülni, hogy a 30 éves életkoron múlik az ajánlás, ami gyakorlatilag azt fogja jelenteni, hogy a 30 éven aluliaktól senki sem fogad el ajánlást, hanem mindenki keresi az öregeket, a szakállasokat. Ez a kormánynak sem lesz jó, mert a fiatalok arra gondolnak, hogy ők ilyen capitis deminutio alatt szenvednek csak azért, mert a t. kormánynak minden értelem és érzelmi rnegokoltság nélkül tetszett ezt a disztinkciót megtenni, amelyre a magyar kodifikációban tulajdonképpen semmiféle példa sincsen. Ennél a szakasznál Meizler képviselőtársam még egy ötletet vetett fel, nevezetesen azt, hogy a több képviselőt választó kerületekre nézve is oldjuk meg itt az ajánlás kérdését. Ezt én is nagyon helyeselném és az indítványát szívesen magamévá teszem annál is inkább, mert a későbbi» 6„ $-nál errenézve magamnak is van önálló indítványom. Ismétlem, csak ezeket a módosító indítványokat vagyok bátor előterjeszteni, megtagadva önmagamat is, többet nem követelek, csak azért, hogy ezek a szerény gyakorlati célt szolgáló kis módosítások elfogadtassanak. Kérem a miniszterelnök urat, lássa be érveink helyességét, aminthogy Bethlen István is sok mindent belát azokból az argumentumokból, amelyeket a régi törvény tárgyalásakor mi itt felvetettünk. A miniszterelnök úrra nézve ne jöjjön majd ilyen késői rezignáció, hogy bizony jó lett volna ezt akkor meggondolni. Ne tessék a makacsság álláspontjára helyezkedni,