Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-191

560 -Az országgyűlés képviselőházáénak sok^ hitelességének biztosítására. Nem tudjuk tehát elképzelni, hogy ugyanez most miért ne volna elég! Ezért voltam bátor ezt a javaslatot, megtenni és kérem a miniszterelnök urat, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, vájjon nem volna-e ez teljesen elegendő, mert ebben az esetben egyszerűen elesik mind az a feltételezés, amelyet ellenzéki oldalról fűztek a hitelesítés tényéhez, hogy ez a jövőben ismét visszaélésekre vezethet, mert komoly büntetőjogi szankció áll ott, nem pedig olyan rendelkezés, amelyről feltehető, hogy esetleg az a oélja, hogy formalizmussal megnehezítsük vagy lehetetlenné tegyük komoly jelöltek indulását. Ámde bátor voltam rámutatni az általános vita során arra is, hogy éppen azok az emberek, akiknek a kerületükben esetleg nagyon erős gyökerük van, akik azonban nem ügyvédek, nem járatosak ilyen kérdésekben, akik nem tanulták meg ezeket a fogásokat és fortélyokat, nem. tudják, hogyan kell hitelesíteni. Tehát éppen azok az emberek, akik odalent alkalmasak volnának arra, hogy a kerületet képviseljék, íesetleg ilyen formalizmus miatt elesnének az indulástól. Ezért voltam bátor ezt az indítványt megtenni, mert nem a formalizmus a fontos, hanem a megfelelő jelölteik indulásainak lehetősége. Ez az, amiért magát a hitelesítés intézményét helytelennek tartom. A másik dolog pedig az, hogy a 150 hitelesített aláírás megszerzése tagadhatatlanul bizonyos nehézséggel jár és éppen azokra a jelöltekre ró nehézségeket, akiknek egyébként megvolna az indulási lehetőségük. Ezért vagyok bátor kérni a t. miniszterelnök urat és a t. Házat, méltóztassanak megfontolni, nem volna-e elegendő a régi törvényeknek idevonatkozó rendelkezése. Ugyancsak az 1. §-hoz azt voltam bátor indítványozni, hogy amennyiben a t. Ház úgy látja, hogy az én indokolt javaslatom mégsem fogadható el, ebben az esetben legalább az a korlátozás töröltessék a törvényjavaslatból, amely szerint a választási biztos csak azokban a választókerületekben hitelesíthet, ahol járásbírósági és közjegyzői székhely nincs. Ezt a korlátozást elvetendőnek tartom. Tisztelettel kérném beszédidőmnek 10 perces meghosszabbítását, tekintettel arra,, hogy ez a legfontosabb szakasz. Elnök: Megadja a t. Ház a kért 10 perces meghosszabbítást? (Igen!) A Ház megadja. Meizler Károly: A következő tétel, amelylyel foglalkozni kívánok az 1. § kapcsán az, hogy a javaslat nem mondja ki, hogy azok a fórumok, amelyek fel vannak sorolva a törvényjavaslatban, csakugyan kötelesek is legyenek hitelesítés céljából rendelkezésre állni. Ezért helyesnek tartom a felvételét egy olyan pontnak, hogy »A kir. járásbíróság, a kir. közjegyző, községi elöljáróság, vagy polgármester előzetes értesítés szerint kötelesek a hitelesítés céljából a jelölteknek vagy megbizottaiknak rendelkezésére állni.« Ez azt jelenti, hogy ha a jelölt előzetesen értesíti azt a fórumot, hogy hitelesíttetni kívánja az ajánlásokat, akkor az legyen jelen hitelesítés céljából. A törvényjavaslat ugyanis ezt nem tartalmazza. Megmondja, hogy ki hitelesít, de nem mondja meg, hogy annak kötelessége is hitelesíteni. Nagyon könnyen azt mondhatja a községi elöljáró: kérem, én most nem érek rá ezzel foglalkozni, méltóztassék elmenni a másik fórumhoz. A másik fórum, a kir. járásbíró pedig talán azt fogja mondani; \1. ülése 1937 február 26-án, pénteken. nekem törvényem van arra, hogy azokat a tanukat, akiket a mai napra beidéztem, ki kell hallgatnom. Ez tényleg így is van. A polgári perrendtartás módosítása előírja azt, hogy akit a járásbíró bejdéz tanúnak, köteles kihallgatni. A következmény tehát az lesz, hogy délelőtt 12 óra elmúlik, 1 óra is elmúlik s vidéken a járásbírák 1 órakor hazamennek. Addig tanukat hallgattak ki, 1 órakor pedig azt mondják: jelölt úr, ne méltóztassék zokon venni, de én kénytelen vagyok ebédelni. Ez lesz a helyzet, esetleg a közjegyző is akadályozva van és akkor a több fórum közül egy sem fog rendelkezésre állani. Ezért szükségesnek tartom, hogy bevétessék az, hogy az a fórum, amelyhez fordulni akar a jelölt, előzetes értesítés szerint egyúttal köteles is rendelkezésre állani. (Helyeslés a baloldalon.) Ez olyan módosítás, amelyet helyesnek és jónak kell elfogadni. T. Ház! Ezekkel a módosításokkal az 1. § elfogadható volna, tisztelettel kérem azonban a t. Házat, méltóztassék megfontolni, amit először mondtam, vájjon az aláírásokat átnyújtó személyek büntetőjogi felelőssége nem helyettesíthetné-e kellő mértékben és kellő módon a hitelesítés tényét3 Elnök: Soltész János képviselő urat illeti a szó. Soltész János: T. Ház! Az 1- §-szal kapcsolatban három módosító indítványt terjesztettem elő. Az első az, hogy a választási biztos személyesen minden egyes kerületben fungálhasson, ne csak ott, ahol nincs közjegyző vagy kir. járásbíróság, hanem olyan helyen is, ahol van közjegyző és járásbíróság. Erre azért volna feltétlenül szükség, mert előfordulhat, hogy ezeket az ajáinlást hitelesítő fórumokat esetleg meggátolja cselekvéseikben az, hogy valamelyik jelöltnek akár propagatív szempontból, akár gátlás céljából olyan ötlete támad, hogy nem 150 ajánlást fog hitelesíttetni, hanem 5000-ret s ezzel az addig működő ajánlási fórumoknak minden idejét leköti, a hozzájukjutás lehetőségét meggátolja, míg ha a választási biztos, aki bírói személy, minden kerületbe kiszállhat, nála megvan a garancia arra, hogy ha látná, hogy valamelyik jelölt nem tudja az ajánlásait a községi elöljáróságnál hitelesíttetni,, mert a községi elöljáró esetleg ez elől elzárkózik, akkor működésbe lép és így a választási biztosnál mindenféle korláttól mentesen lehetne ajánlásokat hitelesíttetni. Következő módosító indítványom az igazolás kérdésére vonatkozik. A miniszterelnök úr már ki is jelentette, hogy az igazolás kérdésével nem lesz semmi baj, mert a közjegyzői törvény szabályozza azt, hogy a közjegyzőnek hogyan kell valamely személy azonosságát hitelesíteni. Kétségtelen, hogy a közjegyzői törvény elég precízen körülírja a személyazonosság hitelesítéséhez szükséges kellékeket, a közjegyzői törvény azonban semmiféle vonatkozásban nem kötelező sem a járásbíróságra, sem pedig a községi elöljáróságra. Ha miniszterelnök úr olyanértelmű kijelentést tesz, hogy a végrehajtási utasításban, vagy bármi más úion-módon gondoskodni fog arról, hogy az igazolás kérdése ne csak a közjegyző előtt, hanem a többi fórumoknál is a közjegyzői hitelesítésre előírt szabályok szerint történjék, ez teljesen megszünteti a mi aggályainkat, mert csak arról van szó, hogy minden vonalon biztosítani kívánjuk azt, hogy a hitelesítés kérdéseit törvény szabályozza. Mivel pedig a.