Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-191

558 Az országgyűlés képviselőházának j felszólalására adott válaszában szintén kiterjeszkedett. T. Képviselőház! Az 1. § ellen már az általános vitában fel kellett hoznom azt az észrevételt, hogy bizonyos megkülönböztetést tesz a 30 éven aluli és 30 éven felüli választók közt. A miniszterelnök úr most válaszában azt mondotta, hogy ez nem az ifjúság ellen irányul, hanem ez a rendelkezés össze akarja hozni a különböző korosztályokat a választói jog keretén belül. Nem tudom magamévá tenni ezt az érvelést, mert akkor ugyanilyen alapon lehetett volna különböző felekezeteket vagy foglalkozási ágakat kívánni az ajánlók közt ugyancsak azzal az indokolással, hogy ez összehozza a magyar társadalmat, a magyar választóközönséget. (Zaj. — Elnök csenget.) Szerintem minden olyan megkülönböztetés, amely akár korosztály, akár felekezet, foglalkozási ág, társadalmi osztály vagy társadami réteg közt különbséget tesz, nem az összehozásnak, hanem a szétválasztásnak és az egységes nemzeti társadalom megbontásának szolgálatában áll. Elnök: Kérdem a t. képviselő urat, hogy mindaz, amit el méltóztatott mondani, az 1. $-hoz tartozik? Vázsonyi János: Az 1. §-hoz, amelyhez módosítást adtam be. Elnök: Az 1. § formális jellegű. Vázsonyi János: Az én nézetem szerint nem formális jellegű, hanem lényegbe vágó, (Felkiáltások a baloldalon: Talán a régi példány van az elnöknél!) és éppen ezt vagyok bátor megindokolni. Az 1. §-ban ugyanis arról van szó, hogy az ajánlók fele 30 éven felüli kell, hogy legyen.^ Ez ellen tettem észrevételt az általános vitában, erre felelt a miniszterelnök úr, és a miniszterelnök úr által elmondott érveléssel szemben vagyok bátor a magam érvelését előadni. T. Képviselőház! Ugyanakkor, amikor ezzel a szakasszal már az általános vitában foglalkoztam, az utánam felszólalt Csik József képviselőtársam azt az álláspontot fejtette ki, hogy ez a szakasz — ahogyan a miniszterelnök úr is mondja — nem a fiatalság, nem a 30 éven aluli választóközönség ellen irányul, hanem azt célozza, hogy a jelölt feltétlenül az idősebbekből, az idősebb generációból is kellő számú ajánlót gyűjtsön. Azt mondotta továbbá Csik József képviselő úr, hogy a'z olyan jelölt, aki nem tud összeszedni legalább ötven 30 évnél idősebb ajánlót, ne legyen jelölt. Az én szerény nézetem szerint nem a jelöltről, hanem az ajánlókról van szó. Nem arról van szó ebben az 1. §-ban, hogy ki legyen és ki ne legyen jelölt, hanem arról, hogy ki lehet a jelölt ajánlója. Ez a kérdés nem nagyjelentőségű abból a szempontból, hogy egyegy kerületben, ahol 10—15.000 szavazó van, tényleg hány éves legyen a 100 ajánlónak egyik vagy másik része, de elvi jelentőségű kérdés azért, mert prejudikálna esetleg a kormány által elkészítendő és benyújtandó választójogi reformjavaslatnak. A választójogi reformjavaslatban ugyanis t meg kell majd határozni az aktív és passzív választói jog korhatárát. A passzív választói jog korhatárában Magyarország az összes kultúrállamok közt a legutolsó, a legretrográdabb helyet foglalja el és a magyar alkotmány fejlődésével szemben is visszafejlődés,, reakciós és retrográd irány mutatkozik ezen a területen. Míg az 1848. évi első választójogi törvényben mind az aktív, mind a passzív választójog kórhatára 24 esztendő volt s ez így maradt 1. ülése 1937 február 26-án, pénteken. egészen 1920-ig, addig ma a passzív választójog korhatára 30 esztendő és ez a 30 esztendő ebben a törvényjavaslatban újból helyet foglal s ezzel, úgylátszik, prejudikálni akar az elkészítendő választójogi törvénynek. Ezzel szemben szerény nézetem az, hogy ha valaki elérte nagykorúságát, akkor érett arra is, hogy az ország ügyeinek intézésében résztvegyen. Ha valaki érett arra, hogy a saját ügyeit intézze, akkor érett arra is, hogy az ország ügyeinek intézésében résztvehessem ugyanúgy, mint ahogyan az aktív választójog korhatárának is összeköttetésben kellene állnia azzal a korral, amikor valaki a katonaköteles kort eléri, mert aki jó arra, hogy háború idején védelmezze az országot, annak jónak kell lennie arra is, hogy békében az ország ügyeinek intézésében ezzel a csekélységgel, vazati jogával, résztvehessen. Ezért vagyok ellene ennek a szakasznak és nem tudom magamat meggyőzetni a miniszterelnök úr által elmondott érvekkel. A miniszterelnök úr szavai azt óhajtották kifejezésre juttatni, hogy itt nem az ifjúság sérelméről van szó, hanem valamilyen összehozásról, de a szakasz éppen az ellenkező érzést kelti fel bennem és különösen abból a szempontból vagyok e szakasz eredeti szövegével szemben lévő állásponton, — amint az előbb bátor voltam hangsúlyozni . — mert ebben prejudikálást látok az elkészítendő választójogi javaslatra nézve. Szeretném, — amennyiben módosító indítyányomat a miniszterelnök úr el nem fogadná — ha ez a szakasz nem prejudikálna az elkészítendő választójogi törvényjavaslatnak a passzív választójog korhatárát meghatározó szövegére nézve s szeretném, ha a miniszterelnök úr ebben a tekintetben a Házat kijelentésével megnyugtatná. Egyébként azt az álláspontot vallom, hogy az idősebb generáció sohasem állhat a fiatalsággal szemben, mert hiszen mindenki egyformán volt fiatal és ha egyszer elérkezik ahhoz a korhoz, amikor az élet rokkantjai közé kell magát számítania, akkor arra kell törekednie, hogy az utána következő generációnak tisztán és becsülettel úgy adja át a helyét, hogy az a maga történelmi hivatását teljesíthesse. A jövendő generáció az, amely, mint a megtestesült magyar jövendő, arra hivatott, hogy mindazt helyrehozza, amit az előző generáció bűnösen, rosszhiszeműen — vagy néha jóhiszeműen, de tudatlanul — elrontott, tönkretett és ezt az országot abba a lehetetlen helyzetbe hozta, amelyben lehetetlen helyzet miatt sinylődik ma mind az idősebb, mind a fiatalabb és az eljövendő generációnak reménysége is. Ezért vagyok bátor az 1. §-hoz a következő módosítást benyújtani és annak elfogadását kérni. Az 1. bekezdés utolsóelőtti sorában lévő »véve« szó után pont teendő és az »akik« szótól kezdve a szöveg törlendő. Tisztelettel kérem ennek a módosító indítványomnak elfogadását. Elnök Meizler Károly képviselő úr {következik szólásra. Meizler Károly: T. Képviselőház! Ez a javaslat csakugyan komoly bizonysága^ annak, hogy e kormányzat a választójog terén akar valamit csinálni. Ezzel ' a megállapítással szemben azonban van egy ellentétel. Ez az ellentétel az, hogy viszont az is iga»», hogy éppen az ajánlási rendszer, a meglévő jelölési rendszer volt az, amely leginkább kihívta maga ellen a kritikát. Mégis ennek ellenére azt kell mondanom, hogy a kormánya» t ten*»*