Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-191

Az országgyűlés képviselőházának 191. pengős biztosítékot kifogásolják és azt tartják, hogy az túlmagas. (Farkas István: Egyáltalában nem kellene!) Én nem osztozom ebben a nézetben azért, mert aki mögött tömegek vannak, annál ez az összeg nem olyan magas, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy jelenleg is a sokkal nagyobb számú ajánlók biztosítása sok tényleges költséggel és kiadással jár. (Petrovácz Gyula: Lényegesen többel!) Azt a felvetett ötletet nem tartom szükségesnek, hogy ebbe a javaslatba beleszőjük, de hajlandó vagyok megfontolás tárgyává tenni azt annakidején a választójogi javaslat megszövegezésénél, vagyis hogy a volt képviselők esetleg a biztosíték fele összegét tegyék le. Ezt azonban nem tartom most tárgyalandónak, ebben majd később, amikor aktuálissá lesz a kérdés, liehet állást foglalni. Petrovácz t. képviselőtársam annak az aggályának adott kifejezést, hogy amennyiben nem készpénzben történnék a lefizetés, — célzott itt az óvadékbankokra — akkor könnyen megtörténhetnék az, hogy visszaélések lennének. (Ügy van! Ügy van!) Erről szó sincs. Megnyugtathatom t. képviselőtársamat, hogy csak készpénzben való letételről lehet szó. A kiadandó végrehajtási utasítás szabályozni fogja ezt a kérdést, hogyan lehessen csekklapon befizetni ezeket az összegeket. (Helyeslés.) Ezt válaszként mondom azoknak a képviselőtársaimnak felszólalására, akik ezt szintén óhajtani méltóztattak. Vázsonyi János, Rajniss Ferenc, Buchinger Manó, Csoőr Lajos és Rakovszky Tibor tképviselőtársaim igazságtalannak tartják, hogy a jelölt a biztosítékot csak r abban az esetben kapja vissza, ha a választóknak legalább egynegyed része reá szavazott. Azt hiszem, t. Ház, hogy valami ilyen biztosítékot mégis csak fenn kell tartani, (Helyeslés jobbfelöl és középen.) mert különben egészen komolytalan és gyökértelen emberek jelentkeznek, tisztán azért, hogy egyrészt zavart keltsenek, másrészt, hogy talán sajátmagukat előtérbe helyezzék, (Zaj.) nem is szólva arról, hogy — amint méltóztatnak éppen mondani — nagyon sokszor egyéb visszaélések is előfordulhatnak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Soltész János, Dulin Jenő és Árvátfalvi Nagy István képviselőtársaim olyan rendelkezés felvételét kívánják, amely megállapítja azt, hogy a pótlásra utasított ajánlás esetében az ajánlás benyújtói még hány aláírást nyujtj hatnak be az esetleges újabb törlésekre való figyelemmel. Errenézve majd a későbbiek során leszek bátor nyilatkozni, Rassay Károly, Fábián Béla, Rupert Rezső és Vay Miklós báró képviselőtársaim kérik a javaslat olyan módosítását, hogy aki az ajánlást szabályszerűen aláírta, az ne vonhassa vissza az aláírását. Erre nézve hajlandó vagyok magamévá tenni a javaslatot. (Elénk helyeslés. Vázsonyi, Fábián, Rupert és Petrovácz t. képviselőtársaim helytelenítik a javaslatnak azt a rendelkezését, hogy a száz ajánló már egyszer leszavazottnak tekintendő. Én a mae:am részéről nagyon helyesnek tartom azt, t. Képviselőház, hogy aki már egyszer aláírta az ajánlást, az leszavazottnak legyen tekin; tendő, és ne legyen feltételezhető az, hogy aki aláírta az ajánlást, az máshová adja le El SZcl" | vazatát. Ezt teljesen erölcstelennek tartanám. (Helyeslés a jobboldalon. —- Br. Vay Miklós: Ez az ellenzék csalafinta gondolkozása! —Zaj.) A magam részéről hajlandó vagyok az előadó úrnak három javaslatát magamává tenni KÉPVISELŐHÁZI NAFLÖ. XI. ülése 1937 február 26-án, pénteken. 557 és kérni, hogy méltóztassék a részletes vita során ezeket a javaslatokat elfogadni. Ezek a javaslatok a következők volnának: A 3. § végére (4) bekezdésként a következő rendelkezés volna felveendő (olvassa): »Az ajánló az ajánlási nyilatkozatot aláírásának hitelesítése után nem vonhatja vissza.« (Élénk helyeslés.) Ezt többen óhajtják. Az 5. § (3) bekezdésének végére pedig folytatólag a következő rendelkezés volna felveendő (olvassa): »Pótlás címén legfeljebb annyi új aláírást lehet benyújtani, hogy a már érvényesnek elfogadott aláírások száma és a pótlás címén bemutatott aláírások száma együttesen ne haladja meg a 150-et. Ha a választási biztos egy vagy több ajánlást pótlás végett visszaadott, a már érvényesnek elfogadott aláírások közül többé nem törölhető.« (Helyeslés.) Ez a kívánság az én pártom és az ellenzék részéről is felmerült. Az 5. § (5) bekezdése helyébe a következő szöveget ajánlom (olvassa): »A benyújtott ajánlást visszavonni nem lehet. A választási biztos az ajánlást az elfogadás után többé nem utasíthatja vissza.« (Helyeslés.) Méltóztatnak talán koncedálni azt, hogy amikor ezeket a javaslatokat magamévá teszem, — bár van egynéhány olyan javaslat, amelyet a magamévá nem tehetek — azon iparkodtam, hogy lehetőleg ez a javaslat a közvélemény szempontjából is közmegnyugvásra szolgáljon. (Helyeslés a jobboldalon.) A büntetések szigorítását kívánta Mojzes t. képviselőtársam. Az én nézetein szerint a javaslat 7. §-a és az 1925:XXVL te. 143. és 148. §-ai o tekintetben teljesen kielégítők. Nem óhajtom tovább a t. Háznak a szíves türelmét igénybevenni és kérem, hogy méltóztassanak a javaslatot, miután általánosságban a. Ház azt majd elfogadta, részleteiben is, az általam javasolt, illetőleg az előadó úr által benyújtandó módosító javaslatokkal együtt elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és hosszan tartó taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Következik az 1. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa az 1. §-t): Vázsonyi János! Elnök: Vázsonyi János képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Zaj.) Vázsonyi János: T. Képviselőház! Amikor a törvényjavaslatot általánosságban tárgyaltuk, annak ellenére, hogy alapintencióit a magam részéről is helyeseknek tartottam, mégsem tudtam magamévá tenni (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) éppen az 1., 4. és 6. szakaszban foglaltak miatt, amelyekre a miniszterelnök úr most az egyes szónokok 8Q