Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-191

556 Az országgyűlés képviselőházának oldalon és a középen. — Rassay Károly: De mindenkivel .egyformán! — Br. Vay Miklós: Magával szemben is! — Rassay Károly: Helyes! Első a rend! — Egy hang a baloldalon: Mi lesz a nyilasokkal? — Zaj.) T. Ház! Az előadó úr felszólalása után már körvonalaztam álláspontomat az előttünk fekvő törvényjavaslat tekintetében és megjelöltem azt a helyet, amelyet a politikai életben törvényerőre emelkedés esetén nézetem szerint ez a javaslat el fog foglalni. Iparkodtam az egyéb politikai kérdésektől távol tartani ezt a törvényjavaslatot, a vita azonban széles keretben hömpölygött, és számos olyan politikai kérdés merült fel, amely ezzel a törvényjavaslattal tulajdonképpen szoros összefüggésben nincs. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon,) T. Ház! Nagyon érdekes felszólalások hangzottak el a túloldalról is és pártomhoz tartozó képviselő urak részéről is. Nagy benyomást tett rám több felszólalás. Ezek közül megemlítem Rassay Károly, Rajniss Ferenc, Fábián Béla t. képviselőtársaim felszólalásait a túloldalról; Farkas Elemér, Antal István, vitéz Martsekényi Imre és Csik József t. képviselőtársaim felszólalásait a mi oldalunkról. Petrovácz Gyula és Tüdy Zoltán t. képviselőtársaim érdekes fejtegetéseit is megemlítem még. Ezekből a felszólalásokból többek között kicsendült az az aggodalom, amely t. képviselőtársaimat a tekintetben fogta el, vájjon a kormány, amikor közjogi kérdéseket és javaslatokat tárgyal, gondol-e azokra a szociális, gazdasági, egészségügyi és egyéb problémákra is, amelyek a magyar közéletet kétségkívül elsősorban érdeklik. Ezeknek a kérdéseknek parallel való megoldására kell lehetőleg törekedni. A közjogi kérdések tárgyalása önmagában nem elégítheti ki a magyar közönséget. Szükséges, hogy a kormány a mai nehéz viszonyok között gondoskodjék természetesen a józan lehetőségek határain belül mindazokról a szociális, gazdasági, egészségügyi és egyéb fontos problémákról, amelyeknek megoldása elől nem térhetünk ki. (Helyeslés.) A kormány az alatt a rövid idő alatt, mióta az ügyeket viszi, már eddig is számos olyan kérdésben foglalt állást, amelyeknek megoldása ebben a Házban is minden oldalról megnyilvánuló közkívánság volt. Ilyen például az Ofb. által földhözjuttatottak sorsának enyhítése, (Br. Berg Miksa: Nincs kint a rendelet!) amelyről a rendelet a legközelebbi napokban megjelenik. Az ifjúság problémáinak, amelyekről épp a napokban egy interpellációra adott válaszomban is megemlékeztem, centrálissá tétele, továbbá az adózás helyzetének kérdése, amelyről a pénzügyminiszter úr nyilatkozott, azután a földmunkások helyzetének kérdése, amelyről szintén az interpellációk kapcsán volt alkalmam nyilatkozni, foglalkoztatják a kormányt. Ami már most az alkotmányjogi javaslatokat általában illeti, erre nézve voltam bátor bejelenteni a t. Háznak, hogy azokat milyen sorrendben kívánom a Ház elé hozni és tárgyaltatni. Ehhez a sorrendhez a vita során egyes felszólalók hozzászóltak és ezeknek a javaslatoknak a sorrendje ellen kifogást tettek. Be kell jelentenem, hogy ezek a felszólal ásoengem nem győztek meg és éppen ezért fenntartom álláspontomat. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Friedrich István: A sorrenden nem múlik!) Képviselőtársaim közül Rassay Károly és 1. ülése 193? február 26-án, pénteken» Meizler Károly t. képviselőtársaim szóvátették azt, hogy nem lett volna-e helyes ebben az ajánlási javaslatban mindjárt a titkos kerületekre is kiterjeszkedni és az ajánlást a titkos kerületekben is megváltoztatni. Bejelentettem, hogy minden törekvésünk oda fog irányulni. hogy az új választás lehetőleg már az új választójog alapján történjék meg. (Kun Béla: nem lehetőleg, hanem biztosan, miniszterelnök úr! őszre-ígérte!) Nem ígértem! (Friedrich István: Nem tőle függ biztosan!) Ha én elmegyek és más kormány jön, az esetleg nem tudja ezt magáévá tenni. (Kun Béla: De ne tessék elmenni! — Elénk derültség-) Csak olyan kijelentéseket tehetek, amelyek magamra vonatkoznak. (Zaj.) T. Képviselőtársaim közül Rakovszky Tibor, Vázsonyi János, Meizler Károly és Buchinger Manó t. képviselőtársaim kifogásolták azt, hogy száz ajánló közül a javaslat szerint ötvennek 30 éven felülinek kell lennie és úgy állították be ezt a kérdést, mintha ez kvázi az ifjúság szembeállítása volna a» idősebb generációval- Ez tévedés, mert ez az intézkedési éppen arra való, hogy a két kategóriát, az ifjabb és az idősebb nemzedéket, össze hozza az ajánlás kérdésében is, mégpedig egészen paritásos alapon. Azt akartuk, hogy lehetőleg már az ajánlások hű tükrét adják a választóközönség összetételének. Más egyebet ez a szakasz nem célzott. Soltész János, . Cseh-Szombathy László, Dulin Jenő t. képviselőtársaim szerint korlátozást kellene felállítani abban az irányban, hogy ne lehessen az ajánlásokat korlátlan számban hitelesíteni. Meizler Károly és Drobni Lajos képviselőtársaim azt mondják, hogy az 1. § (2) bekezdésénél az aláírások hitelesítése helyett helyesebb lenne, ha a törvényjavaslat az ajánlás benyújtóit tenné felelőssé az aláírások valódiságáért. (Rassay Károly: Azt én nem vállalom, mert akkor nekem kell odamennem! Nem létezik!) Ez az aggály nem egészen helyes és nem egészen jogosult, mert nekem viszont ezzel szemben az az aggályom, hogy akkor csupán a peticionális eljárásnál lehetne érvényesíteni ezt az okot, (Ügy van! Ügy van!) ami nézetem szerint egészen helytelen volna, mert hiszen helyes, ha az elbírálás nem maguktól azoktól függ, akik az ajánlást aláírják, hanem attól, hogy az aláírások helyességét az illetékes fórum már felülvizsgálta. Soltész János és Dulin Jenő képviselőtársaim az 1. § (2) bekezdéséhez, Meizler Károly és Mojzes János képviselőtársaim pedig ugyancsak a (2) és (3) bekezdéshez azt javasolják, hogy az ajánlók aláírásának hitelesítésével kapcsolatban törvényes rendelkezések legyenek az ajánlók személyazonosságának mikénti igazolása tekintetében, és kifogásolják azt, hogy a hitelesítés módja nincs a javaslatban szabályozva. Ez teljesen felesleges, mert hiszen az 1874. évi XXXV. te. 70. §-a alapján fognak a hitelesítések történni, ez a szakasz pedig egészen világosan rendelkezik és előírja azt, hogy miképpen lehet és miképpen kell a közjegyzőknél hitelesíteni. A közjegyző tehát a törvényben eléggé precízen körülírt módon végzi a hitelesítést és^azt hiszem, hogy ennél nagyobb biztosítékot kívánni már nem lehet. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Buchinger Manó, Csoór Lajos. Meizler Károly, Drobni Lajos, Rakovszky Tibor és CsehSzombathy László képviselőtársaink a 2000