Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-191
Az országgyűlés képviselőházának Í$J nekem, hogy a kartel- és bankkapitalisták tényleg úgy nézik ezt az egész képviselőházat és a magyar gazdasági életet, mint amelyet sokszor gyapjúnyírás módjára úgy kezelhetnek, ahogy az ő érdekeiknek, önző pénzharácsolási vágyuknak megfelel. (Zaj.) T. Képviselőház ! Azzal a felfogással... (Gr. Festetics Domonkos: Albus-szappan!) Festetics Domonkos t. képviselőtársam együtt ül ott a szeszkartel és más kartel vezéreivel, (Gr. Festetics Domonkos: Tiltakozom! Ki az? Nem is ismerem!) A kormánypárt parlamenti és külső padsoraiban ott vannak az ingó nagytőkének nem is keresztény vallású exponensei; ezzel legyenek tisztában a t. túloldalon, amikor a zsidókérdést olyan nagyon feszegetik. A t. miniszterelnök úron áll, hogy ezen a rendszeren változtasson. (Br. Vay Miklós: A kartelek vájjon melyik sajtót támogatják?) Elnök: Kérem Vay képviselő urat, maradjon csendben s méltóztassék lehetővé tenni, hogy a szónok befejezhesse beszédét. (Derültség. — Fábián Béla: Valamennyit!) Kun Béla: Befejezem. Emlékeztetem a t. miniszterelnök urat, — teljes szimpátiával eddig folytatott és a jövőben is folytatandó munkássága iránt, — hogy ezelőtt 20 esztendővel, (Zaj a középen. — Elnök csenget.) mint már előbb mondottam, főispánja volt annak a kormánynak, amely Esterházy Móric gróf t. képviselőtársam elnöklete mellett a választójog jegyében jött létre, amely választójogi javaslatot Vázsonyi Vilmos, akkori igazságügyminiszter úr meg^ is csinálta. Elgáncsolták. Arról, hogy kik és miképpen, nem beszélek, azonban úgy gondolom, hogy amikor felidézem a multat, nem cselekszem hiába. Esterházy Móric gróf, t. képviselőtársam, aki a nagy államférfiúi gondok alatt, idegzetileg és lelkileg, bizonyos mértékig csökkent teherbírással a jövendőre nézve, lemondott, mert elkedvetlenedést érzett, nem tudta az általános, titkos választói jogot törvénybe iktatni. (Br. Vay Miklós: Mi ez? Tetemrehívás 1 ?) Ő most, aki itt van, bizonyára azt mondja &, t. miniszterelnök úrnak, aki akkor neki főispánja volt, hogy: »Amit én nem egészen dicstelenül kezdek, folytasd te, barátom, régi főispánom, teljes dicsőséggel.« (Élénk derültség. — Taps a baloldalon.) Legyen így, t. Képviselőház, t. miniszterelnök úr, aki egyénileg nagyon rokonszenves, kedves magyar úr, akinek politic kai kijelentéseiben még nem^ csalódtunk, aki ígéreteknek tárházát rózsaszínben még nem festette úgy a falra, hogy a megvalósítás alkalmával azt mondja: »Ezek nem az én ígéreteim, ez nem az én falazatom.« T. Miniszterelnök úr! hárítsa és űzze el magától a reakciónak felsettenkedő, sötét lovagjait, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rakovszky Tibor: Festetics, mint sötét lovag! — Derültség! — Zaj a jobboldalon.) akik annakidején megakadályozták, hogy az ő egykori tisztelt miniszterelnöke, gróf Esterházy Móric az általános, titkos választói jogot törvénybe iktathatta volna, mert elmultak az évtizedek, változtak a viszonyok, de a sötét lovagsereg s a probléma megmaradt. (Gr. Festetics Domonkos: Bár csak megoldották volna, most már túl lennénk rajta!) Megmaradt a megoldatlan kérdés a maga eredeti jellegében, teljes intenzivitással. sőt most, amikor Csonkaságra szoríttattunk és még nagyobb szociális nehézségek között élünk, sokkal súlyosabb ez a probléma, mint egyedüli kivezető módszer a parlamentarizmus és az alkotmányosság igazi jef. ülése 1937 február 26-án, pénteken* 555 gyében, a mai kellemetlen és dicstelen útvesztőből, amelyben ténfereg az egész magyar politikai közélet és igen sok vonatkozásban a t. túloldal is. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Próbáljon a t. miniszterelnök úr — hiszen meg tudja cselekedni, ha akarja — nemcsak a hatalom birtokosa lenni, hanem a tömegek reménykedésének, bizalomnyilvánulásának is miniszterelnöike lenni; érje ezt el nemcsak itt a Treuga Dei-t komolyan akaró ellenzéki pártok részéről, hanem az egész országban felé áramló és szeretetet hirdető, szeretetet jelentő megmozdulások által. De akkor t. miniszterelnök úr, t. Képviselőház, hogy ez a reménység ne forduljon keserves nagy csalódásba, — mint a múlt története mutatja, hogy nagyon sokszor odafordult — egy az út, egy a kulcs, az, hogy teljesítse az ígéretét, a nyár előtt hozza ide az általános titkos választójogi törvényjavaslatot, (Br. Vay Miklós: Nyár utóján! — Zaj.) mi pedig ne menjünk nyári szünetre, (Élénk helyeslés a bal- és ssélső. baloldalon.) hanem emeljük ^ ezt törvény nyé és azt hiszem, t. képviselőtársaim is helyeselni fognak nekem, amikor kívánom, hogy ősszel pedig titkos választással menjünk a nemzet elé. Ügy legyen! (Taps a baloldalon. — Mozgás a jobboldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr óhajt nyilatkozni. Darányi Kálmán, a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy ne kövessem Kun Béla igen t. képviselőtársamat azon az úton, amely igen színes, virágos politikai mezen vezetett keresztül, hanem visszatérjek tulajdonképpeni tárgyunkra, az előttünk fekvő törvényjavaslatra. (Élénk helyeslés.) Mégis mielőtt ezt megtenném, — azért, mert az általános vitában két képviselőtársam is szóvá tett bizonyos eseményeket és most is közbeszólás formájában felvetették azokat — méltóztasék megengedni, hogy teljesen függetlenül ettől a törvényjavaslattól és az itt elhangzottakra adandó válaszoktól, tudomására hozzam a t. Háznak, — hiszen az egész ország élénk érdeklődéssel kísérte a pécsi eseményeket — hogy ma reggel a pécsi sztrájkoló bányamunkások feljöttek a tárnából. (Felkiáltások: Hála Istennek! Okosan tették!) így tehát most az iparügyi miniszter úr azokat a tárgyalásokat, amelyeket a részvénytársasággal már eddig is folyamatba tett, be fogja fejezni. (Elénk helyeslés.) Ebből az alkalomból azonban — bár még a fegyverhasználat jogosságáról a vizsgálat nem döntött — legyen szabad néhány szóval megemlékeznem azokról a szerencsétlen emberekről, akik bizonyára bujtogatásnak lettek az áldozatai. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Br. Vay Miklós: Az agitátorok martalékjai! Moszkva! — Malasits Géza: Hát a diákokat, az egyetemi hallgatókat ki bujtogatja? — Zaj a jobboldalon.) T. Ház! Bár ezeknek a szerencsétlen áldozatoknak a sorsa minden részvétet és sajnála. tot megérdemel, (Ügy van! Ügy van!) figyelmeztető szavamat fel kell emelnem erről a helyről is és meg kell mondanom, hogy bárki, aki Magyarországon a törvények, vagy a fegyveres erő ellen támad, hasonló következ4 menyekkel kell, hogy számoljon. (Taps a jobb-
