Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-191
552 Az országgyűlés képviselőházának 1 gyünk részesei a kormányhatalomnak, nem mi irányítjuk sokszor a közvéleményt — úgy, amint irányítani nem volna szabad — a sajtón keresztül, nem mi vagyunk tevőleges intézői annak a pénzügyi és gazdasági politikának, amelyet a mai kormányrendszer folytat. Hol az akadály, kérdezem én (Dinyés Lajos: Saját maguk az akadály!) és mik azok a botránykövek, amelyeket el kell hárítanunk, el kell távolítanunk a mai gazdasági életnek az útvonaláról, ha csakugyan az egyenesbe akarunk jutni? Ne felejtse el a t. miniszterelnök úr, hogy csak az elején van annak az útnak, amelyre egy békésebb és tisztább közéleti légkörnek a megteremtése érdekében, a valódi alkotmányosság és parlamentarizmus szellemében reászánta magát. Egész személyi reputációjával — ismétlem, t. Képviselőház, a t. miniszterelnök úr egész személyi reputációjával — szánta rá magát arra, hogy változtasson az eddigi szomorú és nyomorúságos helyzeten. Még csak a kezdeti lépéseket tette meg a t. miniszterelnök úr; hát hol vannak a további lépések? Ha a régi rossz, csalásokra és hamisításokra alkalmas ajánlási rendszer megszűnik is és így az úgynevezett, mondjuk, elsőszámú kényszerzubbonytól megszabadul a képviselőjelölt (Br. Berg Miksa: Nagyon helyes!) és megszabadul a választóközönség, jöhet sok más atrocitás, amely a valódi alkotmányos többségnek a kialakulását és akaratának érvény re juttatását megakadályozza és dugábadöntheti. À gyülekezési helyeknek a kijelölése, megválasztása is nagyon fontos kérdés. Ha a régi ajánlási rendszer megváltoztatását célzó törvényjavaslatot el is fogadjuk, (Fábián Béla: Titkos választásnál nem tudják, ki ellenzéki!) de ha érvényben hagyjuk a régi rendszert, akkor •— mint sok esetben megtörtént a múltban, mindjárt példákra is hivatkozom — a szavazóhelyiségtől kilométernyi vagy többkilométernyi távolságra a gyülekező helyeken elkülöníthetik vagy elzárhatják az ellenzéki választókat. (Fábián Béla: Titkos választásnál nincsenek is várakozóhelyek!) De nyilt szavazás van; ez az időközi választásokra vonatkozik. A választópolgárokat megfoszthatják szavazati joguk gyakorlásától, a záróra kitűzésekor nem engedik őket oda, ahol szavazhatnának. Magam voltam a tanúja annak, t. Képviselőház, hogy milyen hitvány játékot lehet folytatnia egy kötelességéről, esküjéről, becsületes magyar polgári mivoltáról megfeledkezett választási elnöknek akkor, amikor az ellenzéknek nyilvánvalóan többségi akaratát ki akarja játszani, meg akarja hamisítani. (Br. Berg Miksa: Ki is játszották! Meg is hamisították!) Tildy Zoltán jelenleg itt ülő t. képviselőtársam, a független kisgazdapárt ügyvezető elnöke, akinek két felszólalását — örvendve mondom — noha hajlíthatatlan ellenzéki felszólalasok^ voltak, szinte ezer százalékig, bizonyos megértéssel és meleg szimpátiával fogadták a t. túloldalról is, a koronatanú arra, hogy a mezőkeresztesi első választáson, amikor ott jelölt volt, mint Tabolták el tőle a jogosan őt megillető mandátumot. Bekerült ide egy személyileg nagyon derék ember, aki azután lemondott mandátumáról, mert a petíciós eljárás megsemmisítette volna a mandátumát. Akkor történt meg a következő eset; magam voltam ott egy katolikus községben, ahol a plébános vezetése mellett a választók mind a református papra, Tildy Zoltánra, a független kisgazda.9./. ülése 19S7 február 26-án, fenteken, párt jelöltjére akartak szavazni. A szavazóhelyiségtől körülbelül 200 lépésnyi távolságban lévő kis közben, amely derékszögben hajlott a szavazóihelyiséghez vezető útra, zárták el a mi választóinkat. Kijött a választási elnök és kérdezte, hol vannak a szavazók. Mondottuk. ott vannak, száznál többen szavazni akarnak jönni.^ Azt mondotta a választási elnök: nem látom őket, jöjjenek. Rendelkezést adott, hogy jöjjenek, de titokban ugyanez a választási ei elnök úr rendelkezést adott a csendőröknek, a karhatalomnak, hogy a mi választóinkat no engedjék ki a közből, hogy ne láthassa meg őket, amint az útvonalon végignéz. Akkor azután azt mondotta,^ hogy mivel Tildy-párti szavazók csak a t. képviselő úrnak — már mint nekem — a fantazmagóriájában élnek, de nem jelentkeznek, a szavazást le fogjuk zárni. í,gy történt. Hajdúszoboszlón 1931-ben pedig az akkori jelöltnek, Juhász Nagy Sándor volt t. képviselőtársamnak pár ezer főnyi választóját megakadályozták abban, hogy a szavazóhelyiségbe mehessenek. A csendőrök a templomba is bementek és a Juhász-Nagy Sándor-párti szavazókat onnan kitessékelték, pedig csak vallásos áhítatuknak akartak eleget tenni. , Mindezek a sérelmek, amelyek második, harmadik,, vagy nem tudom hányadik számú kényszerzubbonyt jelenthetnek a választók szabad akarata érvényesülésének megfojtására, a jövőben is fennállhatnak. Tessék mindezt megszüntetni. Nem elég az ajánlási renaV szer megváltoztatása. Még akkor is, ha az ajánlás megtörtént, a t. túloldalnak és a kormányhatalomnak számos eszköz állhat rendelkezésére, amellyel megakadályozhatja az alkotmányos közakarat érvényesülését Mi lesz azután, ha jön a szavazás? Mert páldául az ipo'lyszalkai kerületben jelenleg is nagyon keserves tapasztalataink vannak. Ott most a független kisgazdapárt jelöltje küzd a kormány jelöltjével. Az volt a hír, az volt a megegyezés, hogy alkotmányos fegyverekkel fog ' a küzdelem lefolyni, hiszen treuga dei van voltaképpen. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Holf) Azt akarjuk, hogy egy békés atmoszféra alakuljon ki a Házon belül és a Házon kívül, érvényesüljön az alkotmányos aikarat, mégis az ipolyszalkai kerületben a főszolgabírói és jegyzői önkény ráfeküdt a szabad polgárok szabad lelkiismeretére. Járnak a jegyzők, a végrehajtók, megfenyegetik a mi ajánlóinkat, (Gr. Festetics Domonkos: Annyi demagógia van ott, hogy rettenetes!) titkos kormánypárti gyűléseket tartanak éjjel olyan községekben, ahol független kisgazdapárti többség van és a főszolgabíró vezetése mellett a Nep.-pártiak kommunistának nevezik a független kisgazdapártot (Malasits Géza: Régi recept!) és legfőbb kommunistának a mi vezérünket, Eckhardt Tibort. (Gr. Festetics Domonkos: Minket is neveztek annak!) Mindezt meg lehet csinálni és a főispán úr mint főkortes ezt tűri, a főszolgabíró, a főjegyző, az esküdt* a kisbíró és mindenki sok más, aki lacibetyárként szegődik ennek a hitvány műveletnek elvégzéséhez, (Farkas István: Az derék ember!) a végén mossa a kezét. (Egy hang a baloldalon: Azért kell a titkos választójog!) Lehetetlenség, hogy amikor arról tárgyalunk, hogy egy békés atmoszféra megteremtésével előkészítsük a kompromisszum, a megegyezés útját> az erre az útra való rálépést a titkos választói jog behozatala érdekében és céljával, akkor ezek a múltból felsettenkedő gonosz és hitvány árnyak megjelenjenek és petárdák rob-