Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-191
.Az országgyűlés képviselőházának U bánjanak ott, ahol voltaképpen a békés megegyezés megteremtése nemcsak célunk, hanem kötelességünk is a mindnyájunk által óhajtott jobb magyar jövő érdekében. Azt is el kell mondanom, — hallja meg a t. miniszterelnök úr és a t. belügyi államtitkár úr, mert a jövő héten kénytelen leszek interpellációt intézni hozzájuk — (Farkas István: Előre jobb lesz!) hogy a Független Kisgazda című hetilap előfizetésgyüjtését a délvidéken, Baranyában, karhatalommal és csendőrökkel akadályozzák meg- Személyazonossági igazolvány felmutatása mellett — ami előfizetésgyűjtőinknek megvan — egy jóravaló 16 holdas kisgazdának a fiát mint koldulót, mint jogtalanul előfizetésgyüjtőt és hírlapterjesztőt becsukják a kóterbe, el is ítélik. Egy esetben kaptunk a t. belügyi államtitkár úrtól választ, (Felkiáltások jobbfelől: Volt iparengedélye? — Felkiáltások balfelől: Iparengedélye van!) hogy vidékről helytelen információt adtak neki. A másik esetben még semmi sem történt, csak a kezünkben van az által a csendőrtiszthelyettes által felvett jegyzőkönyv, aki a Független Kisgazda című hfeiilapnak — tehát egy konstruktív polgári hetilapnak — a példányait elkobozta és aki mint alkalmatlan idegent előfizetésgyütőnket a kerületből kiutasította. (Br. Vay Miklós: Biztosan nem volt engedélye!) Azt kérdem a t. miniszterelnök úrtól és a t. belügyi államtitkár úrtól, hogy ez az igazság? Legyen itt csakugyan lelki konszolidáció, amit mindannyian akarunk! Kik az urak ebben az országban: (Farkas István: A csendőrök!) a miniszterelnök úr és a t. belügyi államtitkár úr vagy a vidéki basák? Lejárt már az az idő, amelyről úgy írt hajdan Jósika Miklós, hogy »Csehek Magyarországon«. Lejárt már a Giskráknak az uralma vagy ma is megvan? A vidéki kiskirályok az urak vagy a t. miniszterelnök úr és a t. belügyi államtitkár úr? (Gr. Festetics Domonkos: Az alispánok nagyobb urak, mint a miniszterelnök úr!) Ha ezt a kérdést felvetem, az nem azért történik, mintha azt a lelki összhangot, amely közöttünk a titkos választójogi "törvényjavaslatnak a nyári szünet előtt való benyújtása reményében megvan, meg akarnám zavarni, hanem azért, mert tudom, hogy éppen a t kormányon ülő vezérférfiaknak kötelességük, hogy mindazt, aimi ennek iaz összhangnak akadálya és gyöngítése, az útból elhárítsa. Miért tűrik ezt a t. miniszterelnök úrék, amikor itt van a küszöbön, itt van fejünk felett a nyilaskeresztes veszedelem? Nem azért mondom, hogy veszedelem, mintha ezzel nem tudnánk megküzdeni és mintha nem érteném és nem érezném át azt, hogy milyen nagy tömegerő lakozik azokban, akiket mi a régi, a Gaal Gaston által kezünkbe adott szeplőtelen zászló alatt felsorakoztatni tudunk, hanem azért, mert a kormány intézkedéseit részben a kellő erő szempontjából, részben a terybevett és megvalósítandó szociális intézkedések szempontjából elegendőnek nem tartom. Amikor itt van ez a nyilaskeresztes mozgalom, — mondjuk, hogy veszedelem, bár ránknézve nem olyan veszedelem, mint a t. tiíloldalra, mert merem állítani, hogy bennünket ez a mozgalom nem fog elsodorni a politika homlokteréből... (Gr. Festetics Domonkos: Tévedés! Titeket fognak legelőször elsodorni! — Zaj. — Elnök csenget.) Arról nincs szó. Én mindig azt mondottam, hogy le kell törni a nagy tőkealakulatokat, a karteleket (Gr. Festetics Domonkos: Ügy van! Ebben egyet értünk!) és a t. túloldali képviselőtársaink szin1. ülése 1937 február 26-án, pénteken. 553 tén ezt prédikálják, de együtt ülnek azokkal a megkegyelmesített vagy legalább is megméltóságosított kartel- és bankkapitalista vezérekkel (Felkiáltások a jobboldalon: Hol vannak?) és egy tálból cseresznyéznek azokkal, akik megakadályozol annak, hogy ebben az országban becsületes népjóléti és szociális politikát lehessen folytatni. (Br. Berg Miksa: Ügy van! Igaza van! — Egy hang a jobboldalon: Tévedés! — Rakovszky Tibor: A cseresznyemagot meg ránk lövik ide! — Zaj. — Elnök csenget. — Fábián Béla: Hol a cseresznye? Nincs is cseresznye!) Méltóztassék megengedni, hogy a nyilaskeresztes mozgalommal, noha voltaképpen nem tartozik a tárgyhoz, — minthogy előttem szólót t. képviselőtársaim ezzel a kérdéssel elnöki hozzájárulással, illetőleg inemtiltakozávSsal bőven foglalkoztak, — én szintén foglalkozhassam. A legjobb ellenszerei minden szélsőséges mozgalomnak azok a szociális reformok, amelyeket be kell hozni. (Farkas István: De ne úgy, mint Pécsett, ahol belelőnek a tömegbe! —Zaj a jobb baloldalon.) Az ínségeseket tessék munkához juttatni, a gyermekétkeztetési akciót a zöldkeresztmozgalom szélesebb ÇA határozottabb' kiterjesztésével tessék megoldani. Más szellem érvényesüljön a szegényügyekben; például a kórházi ápolási költségeknél a szegénység fogalmának meghatározását tessék emberi, lelki mértékkel mérni; akinek 1—2 hold földje van, vagy egy faluvégi vagy városi kültelki háza, azt ne tartsák olyannak, akinek nem lehet mentességet adni, ha kórházi ápolási díjait kell megfizetnie. A múltból maradt ilyen tartozásokat is teljesen törölni kell. A hadirokkantak, hadiözvegyek és badiárvák, a hadikölcsönjegyzők és frontharcosok égető kérdéseinek megoldásához hozzá kell nyúlni. (Úgy van! balfelől.) ' Itt^ a képviselőházban hangoztattuk, (Lányi Márton előadó: De nem az ajánlással kapcsolatban!) — szociális kérdés ez is — hogy el kell törölni az őrlési adót, amely a szegény néposztályokat sújtja. (Br. Berg Miksa: Ez fontos! Ez szociális intézkedés!) Ez nagy ellenszer lenne minden szélsőséges agitációval szemben. Az állásnélküli diplomások elhelyezése, erős, igazságos, progresszív adó behoza- * tála volna szükséges. Elnök (csenget): T. képviselőtársam maga elismerte, hogy ez nem tartozik a tárgyhoz és csak érinteni fogja, most azonban már a részletes r taglalásba méltóztatott kezdeni. (Derültség.) Érinteni a kérdést még megengedhető, de részletes tárgyalása nem tartozik ide, az már nem engedető meg. Kun Béla: Tisztelettel meghajlok az elnök úr figyelmeztetése előtt, minthogy azonban erről a témáról beszéltek itt erről és arról az oldalról is, méltóztassanak megengedni, hogy erre még rövidebb vonatkozásban reflektálhassak. Hiszen itt hangzott el Fabinyi Tihamér t. pénzügyminiszter úr ajkáról, hogy crősebb várlakra kell hárítani a terheket. Ha az ajánlási rendszer megváltoztatásáról beszélünk, mindez összefügg az egész választójogi komplexum rendezésével, tehát mindannak az elintézésével, ami nyugodt, parlamentáris légkört teremthet. Ha Fábián Béla t. képviselőtársam tegnap körülbelül egy órán keresztül beszélhetett a nyilaskeresztes mozgalomról, idehozván Oroszország és más országok dolgait is, méltóztassanak megengedni, hogy röviden én is szólhassak erről. A t. pénzügyminiszter úr azt mondotta?
