Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-191

Az országgyűlés képviselőházának 191. ülése 1937. évi február hó 26-án, pénteken, Sztranyavszky Sándor és Kornis Gyula elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az országgyűlési képviselőjelölés újabb szabályozásáról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Kun Béla, Darányi Kálmán, a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök ; (a törvényjavaslat részletes tárgyalásánál :) Vázsonyi János, Meizler Károly, Soltész János, Rupert Rezső, Lányi Márton előadó, Farkas István, Buchinger Manó és Darányi Kálmán, a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök. — .A közigazgatási bizottság beterjesztette jelentését a hajóstársaságok részére kivándorlók szállítására kiadott és meghosszabbított engedélyek átruházásáról benyújtott kétrendbeli belügyminiszteri jelentés tárgyában. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen voltak: Darányi Kálmán, Bornemisza Géza, Lázár Andor. (Az ülés kezdődött délelőtt 10 óra 7 percttor.) (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitóin. Az ülés jegyzökönyvének vezetéséire vitéz, Miskolczy Hugó, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Szeder János, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Esztergályos János jegyző urakat kérem fel. A t. Ház tudomására hozom, hogy a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott miniszterelnök úr a mai napirendünk 2., 3. ée 4. pontja «alatt szereplő jelentéseik és törvényjavaslat tárgyalásának tartalmára a házszabályok 142. §-ának (2) bekezdésére való utalással Mikecz Ödön államtitkár urat miniszteri megbízottként bejelentette. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirend szerint következik az országgyűlési képviselőjelölés újabb szabályozásáról szóló törvényjavaslat (írom. 353, 376. sz.) folytatólagosi tárgyalása. Szólásra következik Kun Béla képviselő úr! Kun Béla: T. Képviselőház! Ha mindazokra a beszédekre, amelyek ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál — több-kevesebb vonatkozással a tárgyhoz — elhangzottak, teljes részletességgel reflektálni akarnék, akkor a t. miniszterelnök úrnak mindnyájunk által várt beszédére % óra múlva, vagy 1 óra múlva sem kerülhetne sor. (Br. Vay Miklós: Esetleg csak délután!) Előttem felszólalt t. képviselőtársaim ugyanis olyan sok problémát vetettek fel, hogy az azokra való reflektálás, részben azért mert a törvényjavaslat részleteivel foglalkoztak, részben pedig azért, mert szorosan összefüggő, vagy pedig távolálló kérdéseket is taglaltak, azt az időt, ami a házszabályok szerint rendelkezésemre áll, messze túlhaladná. Ilyen körülmények között arról a kérdésről is meditálnom kellene, hogyha a jeKÉPVISELÖHAZI NAPLÖ. XI. lenlegi szigorú házszabályok mellett igénybe akarnám venni a t. Ház türelmét, vájjon elegendő lenne-e egy óra meghosszabbítást kérnem, vagy pedig — minthogy úgysem mondhatnám el mindazt, ami jogos keserűségként a népnek lelkében lakozik a mostani gazdasági rendszerrel szemben, s ami a népiéleknek mélyéből kitör és jogos kielégülést, megvalósítást követel mindazoknak a reformoknak tekintetében, amelyek ma nincsenek meg, ha; nem csak a messze jövő ködfátyolos Ígéretei — ezekről beszélni, t. Képviselőház, nem lenne elegendő még a késő esti órákba nyúló idő sem. (Mozgás a jobbotdalon. — Br. Vay Miklós: Látástól-vakulásig!) így tehát kötelezve vagyok arra, hogy bevezetőt tartsak a tisztelt miniszterelnök úr beszédéhez (Fábián Béla: Feldobod a labdát, mint a futómétánál szokás és majd a miniszterelnök úr elüti!), amely egészen bizonyosan azt az igazságot fogja mindnyájunk szeme elé tárni és a közvélemény nagy nyilvánossága előtt hangoztatni, hogy nem elég a kezdő lépés, nem elég az eddigi, sok csalásra, hamisításra alkalmat adó ajánlási rendszernek megváltoztatása, a törvénykönyvből való kitörlése, hanem jönnie kell egy újabb, határozott lépésnek, sőt a lépések egész sorozatának, amelyek elvezetnek bennünket a tiszta parlamentarizmus és a tiszta alkotmányos élet megalapozásához. (Dinnyés Lajos: Ne félrelépések legyenek!) T. Képviselőház! Mindenekelőtt utalnom kell — igen röviden — az ezelőtt csaknem két esztendővel itt, a parlamentben elhangzott vita anyagában jelentkező felszólalásokra, amelyeket a tisztelt túloldalról tettek egyes képviselőtársaim és maga az akkori tisztelt miniszterelnök úr, néhai Gömbös Gyula. Akkor én itt 1935 október 23-án interpellációt intéztem a tisztelt kormányhoz, a kormányelnök úrhoz, Gömbös Gyulához, hogy az ajánlási rendszert miért nem változtatja meg, miért engedi, hogy az a^ rendszer, amely száz százalékig kompromittálva volt, amely a népakarat megnyilvánulásának a meghamisításához vezetett, egy79