Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-191

5f)0 Az országgyűlés képviselőházának It szersmindenkorra kitöröltessék a magyar törvénytárból. Indított engem erre az interpellációra az a cikksorozat, amelyet a magyar irodalomnak egyik kitűnő reprezentánsa, flerczeg Ferenc a Pesti Hírlap hasábjain indított meg*. Ö azt mondotta akkor, t. Képviselőház — méltóztassanak csak megfigyelni — (Olvassa): »Joggal mondhatta ítélete indokolásában a bíróság, hogy a választási bizottság eljárása nem volt komoly és hogy alkudozás tárgyává tette a polgárok jogait.« — tudniillik egy petíciós tárgyaláson. »Megdöbbentő, hogy akik annyira kutyába sem vették a törvényt, nem Metternich-féle főúri reakcionáriusok, nem Napoleo:n-féle erőszakemberek, ;., hanem, maguk is polgárok, akiket a közbizalom emelt ki a tömegből... Vannak dolgok, amelyek ha a polgári életben követi el valaki, egész életére megbélyegzik az illetőt, de ugyanezek a dolgok, ha politikában esnek meg, mondjuk korteskedés közben: kívülről tekintve cinikus ügyeskedések, pártszempontból pedig jutalomraméltó érdemek.« — ez tehát a- hamisítás és a csalás, mert ezt értette alatta Herezeg Ferenc, majd így folytatja: »Ügy látjuk, az ítélet nem pártot, hanem rendszert sebezett« — tudniillik a közigazgatási bíróság ítélete, amely megbélyegezte az ajánlási rendszert — »halálra sebezte az ajánlási rendszert... Az ajánlási rendszer kivégzése azonban sem időveszteséggel, sem izgalmakkal nem járna. Meg vagyunk róla győződve,« — írta Herezeg Ferenc — »hogy az összes országgyűlési pártok vita nélkül is hajlandók megszavazni ilyen egyszakaszos novellát« — amely ezt a régi rossz ajánlási rendszert egyszersmindenkorra eltemeti. T. Ház! Akkor mondottam én el itt egy . interpellációt, amelyre e vitában előttem szólott t. képviselőtársaim közül senki sem hivatkozott. Azt kérdeztem ugyanis, (olvassa): »Hajlandó-e a t. kormány, — addig is, míg a titkos választójognak az egész vonalon törvénybeiktatását régi s el nem évült kötelezettsége folytán eszközölné — már most haladéktalanul törvényjavaslatot terjeszteni a Ház elé, hogy az 1925. évi XXVI. törvénycikknek az ajánlásokról szóló paragrafusai eltöröltessenek, illetve módosíttassanak

1

?« — Minimális számú ajánlás megszerzését kívántam s követeltem akkor és így folytattam (olvassa): »Hajlandó-e a t. kormány kijelenteni, hogy az időközi választások az ekképen. módosított választójogi törvény alapján fognak-történni s így a közigazgatási bíróság ítéleteinek s a nemzeti közvélemény akaratának megfelelőleg, a mai választási ajánlási módszer a törvénykönyvből s a gyakorlatból — hol szégyenfoltot képezett s közbotrány okozója volt — végleg töröltetik?« — Azt kérdeztem továbbá, hajlandó-e a t. kormány, illetőleg az akkori t. miniszterelnök úr, most már néhai Gömbös Gyula, — akivel szemben kegyeletsértést elkövetni nincs szándékomban, akinek sírjára odahelyezett koszorúk virágszálaiból letépni egyet sem akarok — hajlandó-e ennek eszközlése végett sürgősen előzetes pártközi értekezletet összehívni, illetőleg pártközi megegyezést létesíteni? Többen itt ülnek t. képviselőtársaim közül a túloldalon olyanok, akik engem akkor hallgattak, s emlékezhetnek, hogy amikor beszédidőm meghosszabbítását kértem, néhai Gömbös Gyula miniszterelnök úr azt mondotta, hogy aktuális kérdéshez adunk meghosszabbítást, de ilyen kérdéshez nem. Ezzel azt mondotta tehát a néhai miniszterelnök úr, hogy a 1. ülése 1937 február 26-án, pénteked kérdés nem aktuális. »Majd csinálunk egy választójogi reformot!« — tette hozzá a miniszter elnök úr, mire Klein Antal t. képviselőtársam közbeszólt: »Mikor, miniszterelnök úr? Mikor? Mikor? — A miniszterelnök úr mindezt leintette s a hosszabbítást nekem nem adták meg. Hiába mondtam el, hogy megtörtént például a budapesti déli kerületben, ahol a közigazgatási bírósági ítélet folytán a mandátumokat megsemmisítették, hogy 120 ezer szavazó helyett 160 ezren adtak be ajánlást; hiába mondtam el, hogy Debrecenben, ahol összesen 40 ezer szavazó van és a mandátumokat szintén megsemmisítették, az első választások alkalmával 60 ezren adtak be ajánlást, — at. miniszterelnök úr azt válaszolta nekem, hogy a képviselő úrnak l£LZ MZ állítása, hogy az ajánlási rendszer nem tökéletes, érvényes magára a választójogra nézve is. — Tehát elismerte, hogy a nyilt szavazást megállapító és törvénybeiktató választójogi rendszer nem tökéletes, ellenben kijelentette, hogy ebben a tekintetben a kormánynak annakidején majd meg lesznek a maga javaslatai, s nem szeretne egy nagy kérdést olyképpen elintézni, hogy abból előbb csak egy kis problémát — az ajánlások problémáját — operáljon ki és éppen ezért nem tartja ezt a kérdést aktuálisnak. — Ezt mondotta Gömbös Gyula, néhai miniszterelnök úr. Tisztelt Ház! Az volt a határozat, hogy az ajánlási rendszer megváltoztatásához nem nyúlnák hozzá s ez ugyanennek a többségnek helyeslése mellett történt. 1935 október 23. óta azonban változott az idő, t. Képviselőház, s most ugyanaz a párt, amely a t. miniszterelnök úr háta mögött ül, s amely Gömbös Gyula, néhai miniszterelnök úr célkitűzései és irányelvei letéteményesének tartja magát, ma azt mondja -— akarva, nem akarva, nem tudom, ezt intézzék el egymás között — hogy az ajánlási rendszer megváltoztatása és a régi állapotnak a törvényből való kitörlése igenis aktuális. Én csak azt csodálom, hogy amikor felszólalt itt a Házban, mint a t. kormány vezérszónoka, Antal István t. képviselőtársam, aki Gömbös Gyulának tudvalévőleg kis alter egoja volt (Dinnyés Lajos: Súgója!), aki annakidején tanácsokat adott neki, hogy a nemzeti közvéleménnyel szemben itt olyan húrokat pengessen és olyan véleménynek adjon kifejezést, amely a nagy néptömegek lelkében nem talált visszhangra, akkor most ugyancsak Antal István t. képviselőtársam teljes szívvel és lélekkel hozzájárul az eddigi ajánlási rendszernek a törvénykönyvből való kitörléséhez és a mai miniszterelnök úr törvényjavaslatához. Ennél a kédésnél rövid időre meg kell állanom. Én tudom, hogy Antal István t. képviselőtársam, akihez engem régi baráti, sőt, nyiltan megvallom: rokoni szálak is fűznek (Dinnyés Lajos: Most meri csak bevallani! — Derültség.), nagyon értékes, okos ember, aki sok tekintetben irányította három esztendőn át azt a politikát, amelyet Gömbös Gyula t. miniszterelnök úr folytatott. Méltóztassanak megtudni azt, hogy Antal István 1919-ben a szegedi ellenforradalmi kormány idején Ábrahám Dezső akkori t. miniszterelnök úr titkára volt és amikor a nemzeti bizottmány gróf Zichy Aladár elnöklete mellett ülésezett, ő mint a Mefhosz.-na'k, a legfőbb ifjúsági egyesületnek, elnöke szép előadást tartott aktuális kérdésekről. Azutáni mindig ellenzéki padfokon foglalt helyet és ott kereste a maga jogos, ér-