Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-190

Az országgyűlés képviselőházának 190. T. Képviselőház! Itt bizalmi krízisről lehet beszélni a háború utáni időben, arról a bizalmi krízisről, amely a politikai hatalmi tényezőket a néppel szemben eltöltötte. A valóság az, hogy a mindenkori kormányok nem mertek szembenézni a nép igazi akaratával es keresték a módot, az eszközöket, amelyekkel befolyásolhatták a képviselőház többségének kialakítását. Ez régóta így van, de hogy 1920 óta is így van, az indokolatlan és a történelem előtt nem fognak tudni felelni azok, akik ezért a felelősséget viselik. Nem feledkezhetem itt meg az 1922-es rendeletről sem, amely ebből a szempontból a legsúlyosabb volt, mert már egy megadott titkos választójogot vont el a magyar néptől. Mivel a. háború után már nemzetiségi szempontok nem voltak, csak szociális szempontok, ez azt involválta volna, hogy igyekezzünk mindent megtenni azért, hogy a szociális feszültséget lépésről-lépésre enyhítsük, hogy a gazdasági kérdéseket lépésről-lépésre megoldjuk, de ehhez hiányzott az a nagy indítóerő, amit a népnek megválasztott valódi többsége jelent. Ez hiányzott a kormányok háta mögül. Ennek^ következménye volt, hogy ezek a szociális és gazdasági kérdések nem nyertek olyan mértékben és olyan módon megoldást, mint ahogyan azt a dolgok természetes rendje megkövetelte volna. A legnagyobb vétek azokat terheli, akik 1922-hen megvonták a titkos választójogot ettől a nemzettől. (Ügy van! Ügy van! balfelőh) Az ezeresztendős magyar történelem folyamán egyedül Friedrich István volt az, aki megadta a titkos, választójogot, a nemzet önrendelkezési jogát ennek a nemzetnek. Ha nézem ennek a. (bizalmi krízisnek különleges okait, akkor nem tudom azokat a magyar történelemben megtalálni. Nézzük a magyar történelmet: voltak itt szociális forradalmak? Talán az egyetlen Dózsa-féle lázadás volt az, amelyet az új történetírók már hajlandók átértékelni. Egyedül ez a Dózsa-féle felikelés látszik szociális jellegűnek. Ha azonban mélyebben nézünk a történelembe, akkor rájövünk arra, hogy az tulajdonképpen nem annyira szociális okok által, hanem inkább a jobbágyok szabad költözködési jogának elvonása következtében indított szabadságharc volt. A magyar nemzet mindig szabadságszerető volt és nem lehet rossznéven venni a tizenötödik század magyar jobbágyságától azt, hogy amikor elemi jogát, szabadságát el akarták venni, amikor el akarták venni szabad költözködési jogát, tehát azt a jogát, hogy szabadon választhassa meg munkaadóját, akkor e miatt rebellis lett. Ha tovább nézem a történelmet, látom, hogy a többi forradalmak, felkelések nem voltak szociális forradalmak, hanem tisztán a szabadság után törekvő magyar nép tiltakozásai az önkény uralma ellen. Ha az ezeresztendős magyar történelem ezt mutatja, kérdezem, miért félünk a magyar néptől? (Ügy van! Ügy van! balfelől.) 1848-ban, amikor még a rendiség volt uralmon és a nemes emberek és a megyei kiküldöttek képviselték a magyar közvéleményt és a magyar politikai erőt, az akkori törvényhozásban megtalálta a nemzet a szociális kérdések megoldásának békés módját, mert hiszen az előjogokról a nemesek önként mondottak le. Látjuk, hogy a magyar mentalitásnak inülésel937 február 25-én, csütörtökön. 543 kábib az felel meg, ha megadjuk a magyarnak a szabad megnyilatkozás jogát, mert ebiben a szabad légköriben ez az eszmék becsületes harcának olyan eredője _ lesz, amely nem sérti a nemzet érzékenyebb jogait és jövőjét, hanem igenis, ez a szabad véleménynyilvánítás és a véleménynek ez a szabad harca fog arra az eredőre vezetni, amelyre ennek a nemzetnek élete további folytatásához szüksége van. (Vázsonyi János: Ez a korrektivum a diktatúrával szemben!) _ Friedrich István annakidején szükségrendelettel megadta az általános titkos és .a nőkre is kiterjedő választójogot. Nézzük meg, mi lett ennek a következménye? Szükséges ennek vizsgálata főképpen azért, mert sokan azt (mondják, hogy a titkos választójog sötétbeugrást jelent. T. Képviselőház! Nem is olyan régen, 17 évvel ezelőtt kipróbáltuk, vájjon a nép nem él-e vissza a titkos választójog adta jogaival és láttuk, hegy akkor a magyar nép teljes politikai szabadságban, szabad légkörben titkosan leszavazva, beküldött ide két hatalmas pártot, a kisgazdapártot és a kereszténypártot, — mind a kettő a keresztény erkölcsig alapokra helyezkedett — ennélfogva^ tehát már 1920-ban levizsgázott a ^magyar nép és bebizonyította, hogy •nem hajlandó^ magát semmiféle destruktiv törekvés kocsijába befogatni; bebizonyította ezt azzal, hogy a legteljesebb szabadsággal gyakorolva jogait, két konstruktiv pártot küldött be a nemzetgyűlésbe. T. Képviselőház! Azt lehet mondani erre, hogy ez 1920-ban külpolitikai szükségesség is volt, hiszen a trianoni szerződés megkötése előtt állottunk és az antanthatalmak is azt kívánták, hegy itt egy általános titkos népszavazás alapján alakuljon meg a nemzetgyűlés; ettől függetlenül, Friedrich István azért adta meg a titkos választójogot egy szükségrendelettel a magyar népnek, mert az volt a meggyőződése, hogy ha a háborúban jó volt a magyar nép arra, hogy feláldozza és kockára tegye életét, akkor elég jónak kell lennie arra is, ihogy saját életét szabadon tudja irányítani. T. Képviselőház! Ha a nép levizsgázott ebben a vonatkozásban 1920-ihan és az akkor megválasztott nemzetgyűlési képviselők a következő két esztendő alatt kvalitásaikkal, felszólalásaikkal, komoly magatartásukkal, komoly törvényhozó munkájukkal, a romek eltakarításával bizonyságát adták annak^ hogy a magyar nép a titkos választójog alapján helyesen tudja magát képviseltetni, akkor annál súlyosabb vétek volt az, hogy 1922-ben 'minden különösebb indok nélkül elvették a néptől ezt a jogot, amelyet ez a nép ezeresztendős történelmével és múltjával megszerzett. {Kun Béla: A nagytőkehatalmasságok így furakodtak be ennyire! — Zaj balfelől.) T. Képviselőház! Mit látunk, ha kutatjuk és keressük ennek okát? Bethlen István képviselőtársunk egy alkalommal — nem itt a parlamentben, hanem másutt felszólalva — arra hivatkozott, hogy a szélsőségek elleni védekezés okából tartotta szükségesnek azt, hogy a titkos választójogot szűkebb körre szorítsa. (Farkas István: Elég rosszul tette!) T. Képviselőház! Szélsőségek mindig voltak és mindig lesznek, mert mindig lesznek emberek, akiket nem lehet kielégíteni, mindig lesznek nyomorgók, akik nyom órás águkat egyszersmind az erkölcsi megfontolás hiányával párosítják, ezek ellen a szélsőségek ellen pedig