Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-190
542 Az országgyűlés képviselőházának 1 jelentett, vagyis a tíz vállalatnál a kintlevő papírok, részvények értéke egyetlenegy esztendő alatt ennyivel nagyobb, és hogy ebből mindenki a maga módja szerint megfelelő következtetéseket vonhat le. (Rassay Károly: Hát vonjuk le!) Én azt a következtetést vonom le, hogy ha ez a helyzet tényleg fennáll, akkor méltóztassék ezeket ,úgy megadóztatni, hogy az ebből eredő ellenértékkel a kisemberek terheit könnyíthessük. (Sándor István: Törvényjavaslatot! — Rassay Károly: Kiket! A vállalatokat, amelyek részvényeinek felemelkedett az értéke! — Zaj a baloldalon.) Tessék parancsolni, itt van... (Rassay Károly: Én értem, csak nem tudom, kit adóztassanak meg?!) Én nem tudom, de lehet, hogy önnek is van ebben részvénye. (Rassay Károly: Legnagyobb sajnálatomra nincs. — Élénk derültség.) Azt mondja ez a tudósítás, hogy a Bauxit-részvény 121 pengőről 334 pengőre emelkedett. Ha önnek Bauxit-részvénye van, akkor biztosan 220 pengő külön nyereséget érhetett el vele. (Rassay Károly: Nincs, kérem.) Érdekes volna az adóhatóságokat is felhívni és lekontrollálni azt, hogy milyen mértékben folynak be ezek az adók az államkaszszába, mert hiszen ezek azok a bizonyos jövedelmek, amelyeket a szociáldemokratapárt is hangoztatott és foglalkozott velük abban az értelemben, hogy ezek az emberek munka nélkül jutnak ilyen jövedelemhez és ugyanakkor nem vesznek részt az állam budgetjében. Habár kellemetlen lehet is egyeseknek, hogy ezeket a kérdéseket itt felhozom, de ez mind így van. Magának a törvényjavaslatnak egyes pontjaival foglalkozva, kifogásolni méltóztatnak, hogy itt ennek a 2000 pengős kauciónak a letétele szükséges és hogy ez olyan megterhelést jelent a jelöltre, hogy nem tud mindenki résztvenni a választáson. Errenézve azután hangzott el olyan vélemény, hogy azt a 100 aláírást könnyen össze lehet adni, de én azt mondom, hogy az anyagiak szempontjából ez a törvényjavaslat igen előnyös, mert hiszen nem volt olyan választás, ahol magáért az aláírások gyűjtéséért járó legális kiadások révén ne sújtották volna sokkalta súlyosabb teherrel a jelöltet. (Egy hang a baloldalon: Tévedés! — Soltész János: Két fillérbe nem került! — Mozgás.) Maga az adminisztrációs munka, tudniillik az aláírásoknak a gyűjtése ilyen címen, a cipőkoptatás címén olyan kiadásokkal jár, amelyek legálisaknak nevezhető kiadások, mert hiszen senki sem követelheti másoktól, 'hogy kocsifuvart vegyenek, vagy aláírásokért gyalog járnak házról-házra. A javaslatnak ez a rendelkezése tehát ebből a szempontból igenis nem megterhelést, hanem enyhítést jelent és ez a törvényjavaslat módot ad arra is, hogy azok a visszásságok és visszaélések, amelyek a névaláírások gyűjtésével kapcsolatosak, — amint azt teljesen felesleges itt hangsúlyoznom — kiküszöbölhetők legyenek. Tekintve, f hogy ez a javaslat a titkos választójogra nézve alapvető és azzal összefüggő törvényjavaslat és tekintettel arra, hogy bizalommal vagyok a kormány iránt a tekintetben, ihogy ide fogja hozni a Ház elé a titkos választójogról szóló törvényjavaslatot, az előttünk fekvő javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Miskolczy Hugó jegyző: Tau ff er Gábor! Tauf fer Gábor: T. Képviselőház! Az előttem 0. ülése 1937 február 25-én, csütörtökön. szólott képviselőtársam olyan szellemeket idézett, amelyeket jobb lett volna barlangjukban meghagyni. (Br. Vay Miklós: Hol? — Felkiáltások a baloldalon: A barlangban] — Buchmger Manó: A Nep.-barlangban.) T. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat egészen inas célt tűzött ki maga elé, mint az elő'bb elhangzott beszéd. Ez a törvényjavaslat atmoszférajavító cálzattal került ide a Ház elé, azzal a célzattal és azon az alapon, ahogyan a miniszterelnök úr annakidején itt tartott első kormányéinöki beszédében megjelölte, hogy útját akarja egyengetni annak, hogy legalább a polgári pártok, egymást megértve, egy új, szebb Magyarország megépítéséhez kölcsönösen igyekezzenek hozzájárulni. T. Képviselőház! Ami a múltban volt, azt jobb, ha nem firtatjuk, mert igen sok hibát követtek el és ezeknek súlyos konzekvenciáit nemcsak itt ez az oldal, az ellenzék, hanem az egész nemzet is érezte. Súlyos mulasztások történtek. Ezeket a mulasztásokat szeretnők elfelejteni, ha nem hagytak volna itt olyan súlyos nyomokat a nemzet életében, amelyeket bizony hosszú évtizedek után fog csak ez a nemzet kiheverni tudni. T. Képviselőház! A választások idején számos visszaélés történt. Nem akarunk mi most ezekre visszatérni, ezekre reflektálni, de kérjük, hogy a másik oldal is hagyja el ezt a témát és inkább azzal foglalkozzunk, hogyan lehetne a magyar politikai életet ismét rendes kerékvágásba hozni. Hosszú évtizedek múltak el a nélkül, hogy azok a progresszív lépések megtörténtek volna, akár gazdasági téren, akár a politikai jogok szerzése tekintetében, amelyekre ennek a nemzetnek igei] nagy szüksége volt és szüksége van elsősorban azért, hogy azok a szociális felszültségek, amelyek ma itt vannak ebben az országban, megszűnjenek. T. Képviselőház! A nemzet politikai lelkiismerete igen sokszor megszólalt az elmúll évtizedekben és a régi kormányok — a háború előttiekről szólok — sokszor kitűzték maguk elé azt a célt, hogy politikai jogokban részesítsék a nemzet összességét. Ennek akadályai egészen mások voltak a múltban, mint amilyeneknek látszanak némelyek szerint a jelenben. Nem osztozom abban a nagy elítélő véleményben, amely a háború előtti időre vonatkozik, mert akkor tényleg voltak olyan nemzeti szempontok, amelyek vissza kellett hogy tartsák, vagy rettentsék a kormányokat attól, hogy a nemzeti önrendelkezési jogot kiadják a magyar nemzet kezéből és a jogkiterjesztés által éppen a magyar nemzet veszítse el a saját rendelkezési jogát. Igaz, hogy ez az óvatosság és ez a megfontolás más vonatkozásban, szociális -vonatkozásban igen rossz konzekvenciákra vezetett, mert hiszen a szociális átalakulás, a gazdasági élet megfelelő átformálása, a nemzeti jövedelemnek e megfelelő átformálás folytán való kiegyenlítődése elmaradt. Ez a nemzet sorsának, egyik súlyos tragikuma volt. Itt összeütközött a nemzeti érdek a szociális érdekkel. Ennek konzekvenciái jelentkeztek 1918-ben, amikor már a nemzetiségi szempontok kevésbbé érintették a problémát, de viszont itt voltak a szociális problémák, amelyek felhalmozódtak, amelyek hallatlan szociális feszültséget létesítettek és ennek következményeképpen következtek be azok az események, amelyek azután ilyen szo! morú végre vezettek.
