Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-190

540 Az országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1937 február 25-én, csütörtökön. amely különben r is sok helyes rendelkezést tartalmaz, készséggel elfogadom. (Élénk helyeslés.^ Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Báró Vay Miklós! Elnök: Báró Vay Miklós képviselő urat illeti a szó. Br. Vay Miklós: T. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat is élénk bizonyítéka annak, hogy ha a kormány bizonyos kérdések megoldását elhatározza és törvényjavaslatokat beígér, ez nemcsak ígéret marad, hanem a kormány tényleg ide is hozza a beígért törvényjavaslatokat és azokat a legjobb szándékkal és akarattal le^ is tárgyaltatja. Ez történt ezzel a törvényjavaslattal is, amellyel kapcsolatban a legjobb úton vagyunk, hogy a titkos választójogot tényleg megcsináljuk. Igen nagy érdeklődéssel ^hallgattam Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam imént elmondott beszédét. Érdekes megállapításának az a része, hogy ő a választásokat elvi harcnak kívánja tekinteni és lehetőleg f ki akarja küszöbölni a választásoknál az egyéni harcot, Elvileg én is helyeslem ezt a törekvést, de szerintem ezt a nélkül is meg lehet oldani, hogy a lajstromos szavazás terére lépnénk, mert állítom, hogy a magyar nép személyesen akarja ismerni a képviselőjét. Talán a nehéz viszonyok folyománya az, hogy a nép a képviselőben ma már_ nemcsak a törvényhozás megtestesítőjét látja, hanem egyéni sérelmeinek, panaszainak, a kerület és a vidék bajai szószólójának is tekinti képviselőjét. Helyeslem azonban Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársamnak azt a megállapítását, hogy nem szabad egy képviselőválasztásnak egyének harcának lenni, ezt teljes mértékben osztom, sőt még továbbmennék a titkos választójog kérdésében és azt mondanám, csináljuk meg, hogy ne az egyének harcra legyen a választás, ne a, demagógia színhelye és a városokból odajött kortesek üzérkedése. (Felkiáltások a baloldalon: A Nep.-élharcosok!) így híve vagyok az általános, titkos választójognak, de nem tartom megengedhetőnek, hogy egy választásból üzérkedést csináljanak és nem tartom megengedhetőnek azt sem, hogy egy kerület választás idején idegenből jött kortesek martalékává váljék, hogy egy községben ezek az idegenek tetszetős beszédeket mondjanak ... (Felkiáltások a baloldalon: Elsősorban a Nep.-élharcosok!) Méltóztassanak csak a Friedrich-féle választásokra visszaemlékezni. | Saját kerületemből mondok egy példát, bár ak- | kor politikával még egyáltalában nem foglal- i koztam. Két tisztességes ember lépett fel a ; kerületben, egy földbirtokos és egy kisgazda j fia. Erre lejött egy budapesti politikus, — nem akarom megnevezni az illetőt^— s olyan dema- j góg-beszédet mondott az egész kerületben, — j csizmára vett mértéket és földet osztott — (Ras- \ say Károly: Most azt hallottam, hogy Szombat- j helyen is cipőt ígértek! 600 pár cipőt!) hogy mit méltóztatnak gondolni, mi történt? A helyi jelölt megbukott. Kérdem, hogy tud egy tisz- J tességes helyi jelölt ilyen demagóg-jelölt ellen j küzdeni? Az egyéni választásnak^ ez a formája tág teret nyit a demagógiának és igen súlyos helyzetbe hozza a képviselőjelöltet és a kerület választóit is. Ezért felvetem azt a gondolatot, hogy a titkossággal kapcsolatban ne legyen kortézia. (Rassay Károly: Mindent elintéz a főispán. — Zaj a jobboldalon.) Minek licitálóbeszédeket mondani és osztani egymás javait, amikhez a másik jelöltnek semmi köze nincs. Legjobb lenne megvalósítani^ azt, ami a református egyháznál van a papválasztásnál. Annak a lelkésznek tudniillik, aki meg akarja magát választatni valamely községben, nem is szabad a község területére belépni attól a perctől kezdve, amint a választás megkezdődött. Ez ideális állapot. (Felkiáltások a baloldalon: De az adóügyi jegyző ottmarad!) Ne legyen tehát kortézia, ez teljesen felesleges, és a népbolondítás abban a pillanatban meg fog szűnni, mert mi fog ebből következni? Nem fogja a törvény kimondani, hogy csak helybeli jelöltet lehessen képviselőnek megválasztani, hanem önmagától meg fog oldódni a kérdés,, mert egy idegenből jött embert nem fognak megválasztani és minden kerületben az ott ismert, ott élő tisztességes embert fogják képviselőnek megválasztani, illetőleg azok fognak egymás közt harcolni. (Br. Berg Miksa: A kis naiva!) Hiszen az történik, hogy akik mandátumhoz akarnak jutni, vonatra ülnek és mindenféle trükökkel felszerelve megérkeznek a kerületbe. Akkor elkezdik a régi parasztfogásokat, végigmennek a házakon, mindenütt Összevissza édesgetik az embereket, olyanokat mondván nekik, hogy földosztás lesz, mindenféle olyan jó dolgokkal kecsegtetik a választókat, amilyenekkel a helybeli jelölt nem jöhet elő. Hiszen ha az a helybeli jelölt azt mondja, hogy én ezt vagy azt meg fogom neked építeni, másnap odajönnek a választók, mondván: uram, amit ígért, tessék megcsinálni. Ugyanúgy van annál, aki földet ígért. A helybeli jelöltet már másnap rajtafogják, ellenben a lakkcipős urak, akik a kerületbe ' lejönnek, amilyen nyugodtan lejöttek, ugyanúgy el is mehetnek. Tehát ha a titkosságot meg tudjuk csinálni, ez ellen semmi aggodalmam sincsen, mert a józan magyar nép mindig meg tudja ítélni, hogy kit válasszon meg képviselőnek. Tessék csak visszaemlékezni azokra a kortesbeszédekre, amelyekben nem szokták megmondani azt, ami kellemetlen, szinte mindenki rózsaszínben festi a világot és azt mondja, ha engem megválasztotok képviselőnek, akkor minden meglesz. Egyik választásomnál előfordult például az, hogy ellenjelöltem hidat ígért a községnek és erre jött egy még szélsőségesehb ember és azt ígérte, hogy azt a hidat be is burkolja, tetővel ellátja, hogy ha esős r idő lesz, a választók szárazon tudjanak a t hídon átmenni. (Derültség.) Az ilyen választási demagógiával tisztességes ember nem tud megküzdeni és ilyen választási trükökkel szemben nem lehet eredményeket elérni. Ennek a törvényjavaslatnak célja éppenséggel az, hogy kiküszöbölje azokat a visszaéléseket, amelyek az ajánlási rendszerrel voltak összefüggésben. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy az előbbi törvényjavaslat talán úgy volt megcsinálva és az volt a cél, hogy ilyen visszásságok előálljanak. Itt a polgárokban, az agyafúrt politikusokban van a hiba, akik amikor a törvény javaslatot kézhezkapják, azt nézik, hogyan lehet azt kijátszani. Itt van a hiba. Ha az emberek tisztességesen gondolkoznának, főleg azok, akik politikai pályán vannak, nem állana elő MZ î 1 helyzet, hogy például azok, akik ilyen trükökkel dolgoznak, az ajánlásoknál dupla aláírásokat csináltak és hamisítottak. Az egyik ma felszólalt t. képviselőtársam felhívta a kormány figyelmét egy ilyen kérdésre, hogy tudniillik helyteleníti azt, hogy a javaslat szerint az a száz aláíró egyúttal le^