Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-190

Az országgyűlés képviselőházának lí mondja és hozzáteszi, hogy vájjon érdemes-e a kihágási eljárások százezreit folyamatba tenni ebben az ügyben, hiszen a kormány a legutóbbi választások után tényleg arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem érdemes, mert amnesztiát adott minden választási vétséggel szemben, mert azt mondja Borsos, hogy »az ajánlási rendszer meghamisításával kapcsolatos büntetőjogi rendelkezéseknek folyamatba tétele a kihágási eljárások százezreit tenné folyamatba«, úgy, hogy sem a bíróságok, sem a közigazgatás évekig nem tudna egyébbel foglalkozni, mint ezeknek megbüntetésével. Ezért helyesebb az a fék, hogy a kaució visszaadása csak olyan pártoknál engedtetik meg, amely pártnak valamely gyökere van a választók között. Ez a megkívánt minimális szavazati hányad — e fölött lehet vitatkozni — az angol törvény szerint egy nyolcadrész, a mi törvényünk 20—25%-ot mond és ez egy kicsit magasan van megállapítva, különösen lajstromos választásnál volna magasan megállapítva. (Ügy van! bal felől.) Van tehát egy olyan minimum, amely alatt egyéni pártok nem jöhetnek létre. Azt hiszem, nagyon helyes lenne, ha a jövő választásokat már nem egyének harcává tennők, ha a jövő választásokat elvek harcává, pártok harcává tennők, és ez másként nem történhetik, mint csakis a lajstromos választás általános bevezetése folytán. Akkor megszűnik az a csúnya rendszer, hogy a jelöltek egymás személyét becsméreljék. Az általános morál szempontjából teljesen közömbös az, hogy A jelölt becsmérli-e B-t, vagy B becsmérli-e A-t. Ebből a választóközönség csak azt fogja deriválni, hogy mind a kettő egyformán gazember. A képviselőház tekintélyének leszállítására az egyéni választás igen alkalmas. Ebben a tekintetben igen súlyos aggályaim vannak. Azt hiszem, a parlament szintvonalának, minőségének javítása sem történhetik másként, csakis azáltal, hogy a lajstromos választás folytán a pártok szelekciót végeznek jelöltjeik között, miután minden lajstromon minden párt a legtekintélyesebb, a legerősebb és a legképzettebb embereit teszi első helyekre. Ezáltal a parlament nívónak emelkedése is feltétlenül várható volna az ilyen jelölési rendszer bevezetésével. (Rakovszky Tibor és Dinnyés Lajos: Lédermann! — Horváth Zoltán: A legtehetősebb!) T. Képviselőház! Van még egy aggodalmam a javaslattal szemben és pedig az, hogy ez a javaslat az ajánlók közül százat, kik közül ötven 30 éven felüli, leszavazottnak 'tekint magával az ajánlással. Ez látszólag jelentéktelen dolog. Egy választáson száz szavazat ide, vagy oda nem sokat jelent. (Müller Antal: Inkább ide, mint oda!) Én azonban az ellenkezőjét állítom: dőltek el már választások három szavazaton is. (Egy hang a baloldalon: Egyen!) Dőltek el már választások 10— 20 szavazaton is. Én most attól félek, — őszintén megmondom jobbra és balra egyaránt — hogy azok a pártok, amelyek nemcsak a meggyőződés fegyverével küzdenek, vissza is tudnak élni ezzel a rendszerreL Vissza tud élni elsősorban a kormánypárt és pedig azáltal, hogy ezt ci SZciZ embert azok közül választja ki, akikben nem bízik meg, (Müller Antal: A szociáldemokraták épúgy!) olyan száz tisztviselőt küld például a közjegyzőhöz aláírás végett, akikről feltételezi, hogy titkos szavazás esetén nem szavaznának a kormánypártra. (Ellenmondások a jobboldalon.) Én most elméletről beszélek, a lehetőség0. ülése 1937Jebmár 25-én, csütörtökön. 539 I ről. (Rassay Károly: Arról van szó, hogy ez I lehetséges!) Ezáltal ezi a párt nyert százfőnyi 1 előnyt és elvett esetleg az ellenféltől százfőnyi szavazatot. De itt van a szociáldemokratapárt, amely az ő száz ajánlóját szintén nem a biztos, meggyőződéses szociáldemokratáktól fogja venni, (Müller Antal: Hanem a kétesekből!) hanem azokból, akikről tudja, hogy a lelkükben talán a keresztényszocialistákhoz tartoznak és ezáltal a szociáidemokratapárt nyer magának száz szavazat előnyt és elvesz száz szavazatot más párttól. Nem látom be, hogy száz embernek lesza; vazása vagy le nem szavazása igazán valami kardinális kérdés volna. Miért ne kelljen ennek a száz embernek leszavazni? Igenis, szavazzon le és ne sértsük meg a szavazás titkosságát azáltal, hogy a szavazás titkosságát száz emberre nézve elvesszük. Igenis, adjuk meg a lehetőségét annak, hogy mindenki titkosan nyilváníthassa a maga akaratát, mindenki titkosan leadhassa a maga szavazatát. Száz ember leszavazása a választás technikai lebonyolításában semmit sem jelent, de esetleg minden jelölt, aki százon aluli szavazatszámmal bukik meg, azt mondhatja, hogy azért bukott meg, mert választóit a másik párt kötelezte, hogy az ő ajánlási íveit írják alá. (Rassay Károly: Az ajánlásnak is titkosan kellene történnie! — Fábián Béla: Honnan fogjuk tudni, hogy melyik száz adta be? — Rassay Károly: Ez volna a logika!) A logika nem ez. A logika az, hogy aki ajánlott vala

; kot, az szavazzon is le. A logika az, hogy aki ajánlott valakit, abból még nem következik, hogy ő annak a pártnak tényleg a választója is akart lenni, (vitéz Bánsághy György: Feltételezzük! — Rupert Rezső: Bízzuk feltételezést!) Ha nagy differenciák vannak, ez nem jelent semmit, de éppen kis differenciák válhatnak petíciós eljárások alapjává, mert igenis, sokan fogják megpeticionálni a választást abból a szempontból, hogy az ő választóikat kötelezték arra, hogy egy más párt ajánlását írják alá. (Rupert Rezső: Nagyon kérjük a miniszterelnök urat, hogy ejtse ezt el!) Nagyon kérem, méltóztassék ezt az aggodalmat meggondolni, ne méltóztassék a választás titkosságát megsérteni és ffe méltóztassék az egyik pártnak, esetleg* szélsőséges pártnak, olyan előnyt szerezni, amely nálunk például sokszor döntő volt. A budapesti lajstromos kerületekben volt már rá eiset, hogy 70—80 szavazaton, sőt egy esetben 56 szavazaton múlott, hogy egy szociáldemokrata jön-e be, vagy egy egységespárti, vagy kereszténypárti. Voltak ilyen esetek. Ezekre a tapasztalatokra támaszkodva kérem a kormányt, hogy az ajánlók leszavazottságának a kérdését ejtse el. Lényegtelen dolog, nincs benne semmi különösebb előny a kormánypártra nézve. Meg vagyok róla győződve, hogy azok a visszaélési lehetőségek, amelyeknek hangot adtam, nincsenek meg azoknak a gondolatában, akik ezt a törvényjavaslatot képviselik és beadták, felesleges tehát, hogy ilyen támadható pontja legyen a javaslatnak. Ezt a néhány aggodalmat mondottam el, de ismétlem azt, amivel beszédemet kezdtem, hogy én a kormány részéről azt, hogy ezt a törvényjavaslatot beterjesztette és hogy az időközi választások idejére még az általános választási reform előtt szabályozni akarja ezt a kérdést, olyan nobilis és előzékeny gesztusnak tekintem az ellenzékkel szemben, hogy ennek honorálásaképpen a törvényjavaslatot, 77*