Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-190

538 Az országgyűlés képviselőházának nálni, (Horváth Zoltán: Tévedett!) mert szelvény csak egy van és csak egyszer lehet felhasználni, aláírni azonban kétszer is lehet és így ugyanaz a választó kétszer is szerepelhet. Azt mondotta továbbá, hogy ha a szelvényrendszert körülbástyázzuk megfelelő büntető intézkedésekkel, ez igenis komollyá teszi az ajánlást, különösen a fővárosban, e nélkül azonban találkozni fogunk a dupla aláírások egész tömegével — itt a logika egy kicsit sántít, mert az előbb azt mondotta, hogy egy szelvény van, tehát dupla aláírás nem lehet — és semmiféle kontroll nem lesz ebben a tekintetben. T. Képviselőház! Nem hiszem, hogy Vázsonyi Vilmosnak az volt a célja akkor, hogy egy olyan rendszer mellett törjön lándzsát, amely visszaélésekre ad alkalmat. Látni lehet azonban ebből, hogy még azok is, akik foglalkoznak a dolgokkal, mennyire melléfoghatnak választójogi kérdésekben. Ezért tartom tehát helyesnek a mostani ajánlási rendszer megváltoztatását, mert ez egy próba lesz, melyet a választójogi kérdés végleges rendezésénél azután megfelelőképpen korrigálhatunk, mert meg vagyok róla győződve, hogy e mellett a rendszer mellett is lesznek olyanok, akik viszszaéléseket követnek el, vagy próbálnak elkövetni és így meg vagyok róla győződve, hogy amikor tárgyalni fogjuk a végleges választójogi reformot, akkor már bizonyos korrekciókra lesz szükség. T. Képviselőház! Ami az ajánlók számát illeti, a javaslatban előírt száz ajánlót — ha ezek aláírását úgy szerzik be, ahogy az a javaslatban elő van írva — teljesen elegendőnek tartom. Száz ajánlónak az ilyen hatósági helyhez kötött ajánlása mindenesetre megnyugtató bizonyíték arra, hogy valamely egyénnek, illetve valamely pártnak megvan egy bizonyos helyen a megfelelő tömege. A kaució 2000 pengőben való megállapítását igen méltányosnak tartom, (Helyeslés jobbfelől.) azért, mert az, akinek talaja van, nem mondhatja, hogy szegény ember és nem tud fellépni a kaució miatt. Ha ugyanis száz ajánlója van, húsz pengővel mindenki szívesen hozzájárul az ő ajánlási költségeihez, ha tényleg talaja van, úgyhogy száz embertől fejenként 20 pengőt e célra öszszehozni, igazán nem okoz fejtörést senkinek. (Meizler Károly: Ki van zárva!) És ha a lajstromos választásnál a kaució aránylagosan felemeltetik, ebben sem látnék semmiféle nehézséget» annál is inkább, mert akinek talaja van, annál ez a pénz nem elveszett pénz, ezt a pénzt kvázi csak kölcsön kell adni erre a célra^ az visszatérül. Sőt a kaució túlzott leszállításával éppen azt a célt látnám megtámadva, amely miatt a kauciót behozzuk, mert a kaució túlzott leszállítását alkalmasnak tartom arra, hogy valamely gazdag ember link-jelölteket léptethessen fel kisebb kauciók kockáztatásával, ami neki azt meg is éri. Csak arra kérem a mélyen t. kormányt, hogy ennek a kauciónak a letételét — ami nem a törvénybe való, hanem a végrehajtási utasításba — olyan formában szabályozza, hogy annak letétele effektive történjék készpénzben, vagy pedig olyan állami garanciajú bankban, amelynél minden visszaélés ki van zárva. En ismerem az építőiparból a kaució-rendszert és tudom, hogy ha a főváros árlejtést hirdet és az építőiparosnak bánatpénzül kauciót kell letennie, abban a letett kaucióban egyetlen fillér sincs benn. Erre külön alakult 0. ülése 1937 február 25-én, csütörtökön. óvadék-bankok vannak, amely óvadék^barikok betétkönyvet mindenkinek készséggel rendelkezésére bocsátanak, a nélkül, hogy egyetlen fillér betétje lenne ott. Neki nem kell egyebet tennie, minthogy a használati időre szóló kamatokat kell megfizetnie. (Rassay Károly: Valami biztosítékot mégis csak kell adni a banknak!) Garanciát kell tehát követelni, hogy az az összeg, amelyet kaucióként a törvény meg fog határozni, tényleg effektív készpénzben, vagy mondjuk, a postatakarékpénztár betétjével legyen kiegyenlíthető. (Horváth Zoltán: Bírói letétbe kell helyezni.) Igen, de akkor készpénzben tessék, (Horváth Zoltán: Igen!) ez a legideálisabb, egyébként a kaució-bankoknak adnánk a nagy üzleti lehetőséget és egyébként a kaució csak olyan formalitás volna, amely formalitás éppen abból forgatná ki ezt a törvényjavaslatot, ami annak legnagyobb érdeme. En azt hiszem, hogy ez a rendszer alkalmas lesz arra, hogy a pártok elaprózódását meggátolja. Mert nemcsak az a hiba, ha egypártos rendszerre törekszenek, ez is súlyos hiba, r de éppen olyan hiba, ha a hasonló gondolkozású és hasonló célú pártok elaprózódnak és a választókat megtévesztik, illetőleg választóikat kétségben hagyják a felől, melyik az a párt, amelyre ő szavazni akar

; Hiszen a második nemzetgyűlési választásnál előfordult az^ az eset, -" és ez a kereszténypárt letörésének egyik oka volt — hogy egymásmellett négy kereszténypárt szállott síkra. (Rassay Károly: Melyik volt az igazi? — Derültség.) A Keresztény Kisgazda Független és Polgári Párt, amelyet Bethlen vezetett, a Keresztény Nemzeti Egység Pártja, amelyet Huszár Károly vezetett, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, amelyet Haller István vezetett s a Keresztény Nemzeti Földmíves- és Polgári Párt, amelyet Andrássy Gyula vezetett. Ha most a kisgazdapártokat nézzük, akkor volt a Keresztény Nemzeti Földmíves- és Polgári Párt, amelyet Andrássy vezetett, a Független Kisgazda Földmíves- és Polgári Párt, amelyet Rassay Károly vezetett (Meizler Károly: Melyik volt az igazi? — Derültség.) és ugyancsak a Független és 48-as Kisgazdapárt, amelyet Szakáts xAndor vezetett annakidején. Hogyan kívánhatom attól a választótól, hogy a négy kereszténypárt között és a három kisgazdapárt között eligazodjék és meg tudja moudani, melyikre akarja ő a szavazatát leadni? Ez teljesen lehetetlen. Az ilyen elaprózódások meggátlására szolgál az, ha egy kauciórendszer bevezetésével azokra engedünk csak azi urnák előtt szavazatot leadni, akiknek tényleg gyökerük van a választóközönségnél, (vitéz Bánsághy György: Komollyá kell tenni az egészet!) A büntetések abszolúte nem alkalmasak Arra, hogy valakit visszatartsanak attól, hogy helytelen ajánlást adjon be. Nem akarom részletesen felolvasni, csak idézem Borsos Endrének, a Közigazgatási Bíróság választási ügyekkel foglalkozó egyik illusztris bírájának véleményét ezekről a mostani ajánlási eljárásokról. (Horváth Zoltán: Lesújtó!) Borsos kifejezetten megmondja, hogy (felolvassa): »Az aláírások ilyen tömege mellett a választási biztos nem tehet semmit. A törvény nem ad neki elegendő időt arra, hogy az aláírások valódiságát vizsgálat tárgyává tegye és ennek hiányában egyenesen lehetetlenség az, hogy az ajánlási íveken szereplő névaláírások valódiságát megvizsgálja«, már pedig 48 óra alatt döntenie kell. Ezt egy közigazgatási bíró