Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-190

Àz országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1937 február 25-én, csütörtökön. Í537 nem!) Nem kérem, ez a törvényjavaslat kizárólag időközi választásokra készült, amit abból lebet deriválni, hogy ez a törvényjavaslat semmiféle intézkedést nem foglal magában a lajstromos kerületekre vonatkozóan; már pedig ha általános választást akarna a kormány tartani, akkor a lajstromos kerületeknél is szabályoznia kellene ugyanezt a dolgot. Hiszen a visszaélések — állítjuk — a lajstromos kerületekben legalább olyan nagyok, ha nem nagyobbak, mint az egyéni kerületekben. (Bródy Ernő: Sokkal nagyobbak!) Úgyhogy, mélyen t. Képviselőház, itt egy becsületes törekvéssel állok szemben a kormány részéről, olyan törekvéssel, amely azt mondja: nem akarok most általános választást, de nem akarom a parlamentarizmus hangulatát a nagy alkotmányjogi reformok előtt elmérgesíteni azzal, hogy az esetleges időközi választásoknál még mindig ismétlődjenek a kifogásolt atrocitások. Az ellenzéknek tehát az a kötelessége, hogy minél hamarabb engedje ezt a reformot törvénnyé válni. Az ellenzéknek érdeke, hogy ne sokáig húzza ennek a javaslatnak vitáját, hanem engedje ezt a javaslatot minél előbb törvényerőre emelkedni és engedje, hogy az ezután következő időszaki választásoknál már megtörténjék az ajánlási rendszernek az új reform alapján való próbája. Erre azért van szükség, hogy az általános választójogi reform megalkotásánál már kipróbált módszereink legyenek s az időközi választásoknál szerzett tapasztalatokat felhasználhassuk akkor, amikor majd a végleges reformot akarjuk keresztülvinni. Legyünk tisztában azzal, hogy a törvényhozás mindig kénytelen utána ballagni az emberi ravaszságnak és azoknak, akik korteseszközeik tárházába mindig bele tudják vonni a legbecsületesebb törvényt is és vissza tudnak élni a legbecsületesebb törvénnyel is. Én egyénileg — de a pártom is — azon az állásponton vagyok, hogy ki kell zárni az időközi választások lehetőségét, még pedig azzal, hogy az egész országban mindenütt a lajstromos, az arányos választást vezessük be és így egy parlamenti cikluson belül a pótképviselők rendszerének országossá tételével megszűnjék az időszaki választások lehetősége, megszűnjenek azok a mérgező és a kedélyeket felizgató időközi választások, amelyeknek itt a parlamentben rendszerint igen hangos utórezgései vannak, s ami megint nem alkalmas a békés, barátságos, alkotó munka biztosítására. Abból a tényből tehát, hogy a kormány kizárólag az időközi választások céljaira hoz egy törvényjavaslatot, a kormánynak a parlament iránt olyan előzékenységét és az ellenzék iránt olyan lojalitását látom, amelyről a bizottsági tárgyalás alatt is tényleg

> bizonyságot tett, mert hiszen az ellenzék minden komoly argumentumát magáévá tette és azt a hozzájárulást, ^amelyet az ellenzékig kritika adhat egy törvényjavaslat jóvátételéhez, ezt a közreműködését az ellenzéknek tényleg honorálta és fruktifikálta, ami a javaslat végleges szövegéből egészen világosan látható. Nem akarok egy szót sem. vesztegetni arra, hogy az ajánlási rendszer, amelyet most elvetettünk, miért helytelen? Ennek a rendszernek az elgondolása nem volt rossz. A végrehajtásba azután belejátszottak olyan momentumok, amelyek ezt a rendszert teljesen használhatatlanná tették. Nem akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni, csak példaképpen hozom fel, hogy az ajánlások gyűjtésének az a módja, hoo-y az ajánlásgyüjtőket fizetéssel látták el, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. magával hozta azt, hogy az ajánlások hamisításának a fizetett gyűjtők természetes alanyai lehessenek. De még a nem fizetett ajánlásgyüjtőknél is, azoknál, akik például a mi pártunknál önzetlenül dolgoztak azért, hogy jobb eredményt produkáljanak, hogy a maguk érdemeit a pártszervezetnél növeljék, előfordult, hogy szintén behoztak igen gyorsan Összeállított íveket, amelyeknek adatai nem feleltek meg a valóságnak. Volt olyan, akinél, mikor ellenőriztük, három-négy valódi aláírásnál többet nem találtunk az aláírásai között. De ezenkívül a visszaélésekre tág teret adott magának a kormányzatnak működése is, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mert közigazgatási tisztviselők gyűjtöttek a vidéken ajánlásokat (Úgy van! Úgy van! balfelől.) s voltak olyan hivatalfőnökök, akik a hivatalban gyűjtöttek ajánlásokat. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Ezek mind olyan visszaélések, amelyeket végérvényesen ki kell küszöbölni, mert az ajánlásoknak ilyen módon való szerzése nem az ajánlók valódi akaratát bizonyítja, hanem azt, hogy ilyen formában lehet több ajánlást gyűjteni. Amikor megesik az, hogy Budapest déli választókerületében az utolsóelőtti választásnál 138.000 választó volt a választók névjegyzékében és mégis a pártok 166.000 ajánlást nyújtottak be, akkor felesleges minden további argumentum, (Úgy van! Úgy van! balfelől.) amely ennek tarthatatlanságát bizonyítja. (Rassay Károly: Volt párt, amely 12.000 ajánlást adott és 1500 szavazatot kapott!) Mélyen t. Képviselőház! Az első déli kerületi petíció alkalmával alkalmam volt átnézni ezt az anyagot, mert kíváncsi voltam rá és a hivatalos kimutatásban találtam egy Kovács András nevű lakatosmestert, aki^ hét ajánlási íven szerepelt. (Bródy Ernő: Hétszer szerepelt és egyszer sem írt alá!) Hétszer szerepelt a különböző pártok ívein, sőt a Nep.nek három ívén is ^erepeit, (Horváth Zoltán: Nagyon Nep.-szerű volt! — Derültség.) ebből tehát látható, hogy az ő nevével annyian éltek vissza, hogy az minden elgondolást felülmúl. Ugyanakkor láttam azonban azt is, hogy tucatjával voltak ajánlási ívek, amelyeken az aláírások és az utcanevek abc-sorrendben, a házszámok emelkedő sorrendben s az egy házban lakók ismét abc-sorrendben következtek. Világos, hogy ez a névjegyzékből való kiírás eredménye, mert senki sem megy el úgy ajánlást gyűjteni, hogy előbb az Almautcában^ azután a Bors-utcában, azután pedig a Czakó-utcában gyűjt ajánlásokát és senki se szedi össze egy házban az ajánlásokat úgy, hogy az Abelesznél kezdi, azután a Bergmannál folytatja és mondjuk a Karpfensteinnél fejezi be. (Derültség. — Horváth Zoltán: így legalább megkönnyítik a biztos dolgát.) Mélyen t. Képviselőház! A képviselőház ßakovszky Iván belügyminisztersége idején gondolt egy korrektívumra, amely a szelvényrendszer bevezetése volt. A képviselőházban, illetve a képviselőház választójogi bizottságában igen sokan kifogásoltuk ezt és igen súlyos aggályokat emeltünk ez ellen, ezzel szemben éppen Vázsonyi Vilmos volt az, aki a szelvényrendszer mellett a leghevesebben tört lándzsát. Vázsonyi Vilmos tudniillik a választójogi bizottság többségének felfogásával szemben azért óhajtotta a szelvényrendszer Devezetését, mert a szelvényrendszer — amint mondotta —• kizárja azt, hogy ugyanannak a választónak a nevét kétszer fel lehessen hasz77