Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-190

536 Àz országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1937 február 25-én, csütörtökön. vényt, le akarja másoltatni a névjegyzéket, azoknak adta ki a névjegyzéket. Éppen ezekre való tekintettel bátor vagyok abban az irányban is beadni módosítást, hogy a névjegyzék tétessék le a királyi járásbíróságnál is nyilvános iratnak, azonkívül a polgármesterekhez és községi elöljárókhoz az illető körre vagy községre vonatkozó névjegyzék három példányban tétessék le (Meskó Rudolf: Most is így van!) és a választások kiírásától egészen a petíciós határidő lejártáig reggel 8 órától este 9 óráig, mint nyilvános irat — amilyen a telekkönyv is — mindenkinek rendelkezésére állhasson. T. Képviselőház! Van még egy veszedelmes rendelkezés a sok közül ebben a javaslatban, — hiszen a részleteknél majd bátor leszek ezzel foglalkozni, — veszedelmes rendelkezés ugyanis az, hogy a száz aláíró egyúttal leszavazottnak tekintendő. (Úgy van! balfelől.) Bocsánatot kérek, amikor ez a javaslat • nem ismeri az aláírások gyűjtésének korlátját, amikor tehát minden jelölt százszor is összegyűjtheti a 150 aláírást, akkor veszedelmes ez az állapot, mert igaz, hogy benyújtani csak 150-et kell, de az a választó, aki nem tudja, hogy melyik aláírásokat nyújtották be, esetleg nem megy el szavazni, vagy pedig félrevezethetik azzal: te már aláírtál, a törvény előírja, hogy neked nem szabad szavaznod. Erre egyetlen korrektívum az, hogy a választó, bárkinek írta is alá az ajánlási ívet, igenis, szavazhasson bárkire, hiszen közben a véleménye is megváltozhatik; például harmadnapra rá megtudja Kenyeres Miklósról, hogy az Kenyeres-Kaufffiann Miklós s akkor ez a rendelkezés arra kényszerítse, hogy szavazatával a választás napjáig is megmaradjon a mellett a jelölt mellett'? (Propper Sándor: Azt hiszem, ha ellenzéki lett volna, hamarabb rájöttek volna!) T. Képviselőház! Azt a gyerekes dolgot is szüntessük meg már, hogy a többszörös aláírások egymást érvénytelenekké teszik. Hát mit tehet az a jóhiszemű jelölt arról, hogy amikor a választókkal aláíratja az ajánlást, már egy másik jelölt is aláíratta velük, úgyhogy meglepetésekkel találja magát szemben? Hiszen ott van a kaució, az elég biztosíték. Elismerem, hogy erkölcsileg nem cselekszik helyesen clZ cl választó, aki több helyre írja alá a nevét, azt sem bánom, hogy megbüntessék érte, de ne lehessen itt megint ilyen kibúvó, hogy ha többszörös aláírása van valakinek, akkor azokat az aláírásokat törlik. Mert hiszen mi a helyzet? A hitelesítő közegek, a hatóságok lajstromot vezetnek a hitelesítésekről. Semmi akadálya sincs annak, hogy a kormány megmondja: kik azok, akik ezeket a hitelesítési íveket aláírják, hiszen a hitelesítő közegnek lajstromot kell a hitelesítésről vezetnie. Megtörténhetik, hogy például 150 ajánlási kell az egyik jelöltnek benyújtania, erre benyújt 100 jó ajánlást a magáéból, a többi ötvenet pedig valamelyik másik jelölt listájáról veszi és így annak az ellenzéki képviselőjelöltnek 50 darab kétszeres aláírása lesz, az

; aláírásokat nem tudja pótolni és így a jelöléstől elesik. Hiszen többféle hasonló lehetőség van; nincs tehát semmi jelentősége annak a gyereges dolognak, hogy a többszörös aláírások érvénytelenek, mert egyrészt ott van a kaució, amelynek elvesztése kellemetlenséggel fenyegeti a jelöltet, másrészről pedig bízzunk min dent a választás végére. Ha olyan jelölt jön be a választás végén, akinek, bár voltak is kétszeres aláírásai, de több szavazatot kapott. mint a másik, hát fogadjuk el ezt a végső döntést. Csak azért mondom ezt, mert ha ezt a rendszert megtartjuk, akkor ez visszaélésekre adhat alkalmat. Nem jelentős ez az egész kérdés, ha a dolgok rendesen mennek. Ha Darányi Kálmán választat és korrektül, becsületes módon, dzsentlementként vezeti ezeket a választásokat, — mint amilyen például a lovasberényi választás volt (Mozgás a jobboldalon.) — akkor nincs jelentősége annak, hogy száz aláírás, vagy százhúsz aláírás van-e, a jelölt aláírás nélkül is indulhat, mert hiszen az aláírásokat normális időben úgy is könnyű megszerezni. Ne tulajdonítsunk tehát ennek túlságos jelentőséget, hanem elégedjünk meg azzal, hogy itt van ez az amúgy is kellemetlen kauciós ügy. Másrészről pedig, ha a választókat politikai erkölcsre akarjuk szorítani és nevelni, akkor- elég, ha megbüntetik azt, aki kétszer aláírt. De mondom, különösen nagyjelentőségű kérdés az ajánlóknak leszavazottakként I tekintése, mert gyártani lehet be nem adott J íveket, -nincs korlátja a gyűjtésnek. Legalább az ajánlásgyüjtés korlátozását kellene a javaslatba bevenni. Megtörténhetik, hogy valaki gyűjt tízszer 150 aláírást, van tehát összesen 1500 aláírása és az az 1500 ember nem mer szavazni, mert aláírt, pedig nem történik az aláírással semmi, mert a tékában marad. A részleteknél majd leszek bátor ezekre a kérdésekre behatóbban visszatérni, egyelőre, minthogy az időt másnak is rendelkezésre akarom bocsátani, befejezem felszólalásomat. Abban a reményben, hogy mindezeket a módosításokat a t. kormány majd magáévá teszi, a javaslatot azokkal a fenntartásokkal, amelyeket említettem és azzal a kritikával, azokkal a kifogásokkal, amelyeket elmondottam, bátor vagyok elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Az a körülmény, hogy ezt a javaslatot a baloldalról is elfogadják mindazok, akik komolyan akarják a választójogi reform helyes végrehajtását, s hogy a baloldal legkomolyabb elemei elfogadják ezt a javaslatot, az én számomra sem enged más premisszát, mint azt, hogy azzal kell kezdenem beszédemet, hogy ezt a törvényjavaslatot a legszívesebben elfogadom azért, mert ez az első komoly lépés abban az irányban, hogy a választói jog és a, választási eljárás terén eddig tapasztalt visszaélések megszüntetésére történjék valami. (Ügy van! a öaloldalon.) A kormány elodázhatta volna ennek a javaslatnak benyújtását azzal az argumentációval, hogy ő most úgyis egy szerves választójogi reformot akar készíteni, az ajánlási kérdés pedig ennek a szerves reformnak egy kis jelentéktelen része, várjuk be tehát, amíg ezt az egész reformot idehozza a Ház elé. Ezt mondhatta volna a kormány. (Rassay Károly: Vagy, hogy fontosabb a kenyér! — Brödy Ernő: Négy év múlva!) A kormány azonban nem ezt mondotta. Azt mondotta: én jó választójogi törvényt akarok hozni, de a mostani időközi választásoknál sem akarom elmérííezni a hangulatot és ezeknek az esetleges időközi választásoknak céljaira az ajánlási rendszert mint olyat, amelyet jobboldalról és baloldalról egyaránt tarthatatlannak mutattak ki, megváltoztatom egy egészségesebb, becsületesebb formára. Ezt mondja a kormány, s ha az ember a törvényjavaslatot elolvassa, nem mondhatja, hogy ez egy általános választásra készült. (Horváth Zoltán: Kernéi jük, hogy