Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-190

o34 Az országgyűlés képviselőházának tempóban, mint ahogyan az ima indul, — na ötszáz-hatszázezer kisgazdaos áladdal többet tudunk teremteni, akkor ez hatalmas ipari fellendülést, hatalmas kereskedelmi fellendülést hoz maga után és ez hozza maga után a férőhelyet a magyar értelmiség számára, orvosok, ügyvédek, mérnökök é& más képzettségűek számára is. Ez az egyetlen reform az, amely bennünket belső politikánkban kielégít és amely ezt az országot a nemzetvédelemre is képessé teszi. Ez a reform az, lamelynek megoldása után nem lesz többé szükség arra, hogy mi magyar kis gyermekeknek tejért és cukorért könyörögjünk. Akkor majd általános jólét keletkezik és ebben az általános jólétben automatice indul meg olyan gazdasági felpezsdülés, amelyben a helyét mindenki megtalálja, amely a szabad gazdaság rendszere mellett mindenkinek, aki dolgozni akar, ezer módot és alkalmat fog nyújtani arra, hogy dolgozhass ék és kenyerét megkereshesse. Mindenesetre ennek a rendszernek lehet csak bűne, hibája az a legszégyenletesebib sebe az országnak, hogy száz és százezer kis magyar apró gyermeknek szenvednie, éheznie és elsatnyulnia kell. T. Képviselőház! Nekem régi problémám, hogy úgy mondjam, régi vesszőparipám, —- 16-^17 évvel ezelőtt is azt csináltam legeleslegelőszőr itt a parlamentben — hogy a magyar apróságokért szólaljak fel. Interpelláltam itt azokat, akik nekünk odakinn a keresztény és nemzeti eszmét hirdették, ennek zászlaja alatt bennünket a választásokba vezettek; hogy hol van most igazi kereszténység, igazi nemzeti érzés; itt vagyunk, csináljuk meg, hogy 14 esztendős korig egyetlen kis magyar gyermek ne éhezzék, 14 éves korig kötelező gondoskodás történjék arranézve, — kerüljön akármibe — hogy megkapja clZ cl kis gyermek a mindennapi táplálékát,, tiszta ruháját, higiéniáját egyébként, megkapja az orvosát, megkapjon minden gondoskodást, hogy minden apró kis magyar gyereket egyformának tekintsünk és neveljünk, mintha csak grófi sarj lenne. E helyett megdöbbenve kell megállapítanom, hogy 16—17 esztendő alatt ebben az irányban isren kevés történt. Nem tagadom, történt valami, de igen kevés történt. A halálozási statisztika még mindig nagy. Különösen súlyos a baj a tekintetben, hogy ezek a kis apró magyar gyermekek testben satnyulnak. Tessék csak kimenni a falvakba és szétnézni a vidéken, vagy elmenni a városok nyomortanyáira, hogy milyen szánalmasan s milyen ványadtan néznek ki a kis apró magyar gyerekek. Mi lesz ezekből? Ezekre akarjuk mi az ország védképességét építeni és ezekkel akarjuk megoldani az ország szociálpolitikáját? Hiszen még a mai szükségletekkel szemben sem tudjuk kielégíteni a szociálpolitikai igényeket. Mi lesz akkor, ha felnő egy beteg generáció, százezer és százezer satnya fizikum s megsokszorosodnak a szociálpolitikai feladatok s mindinkább több és több ember szorul majd szociálpolitikai szempontból ellátásra? (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Sokszor hangoztatják» hogy ennek a parlamentnek az összetétele egészségtelen, hogy ez a parlament nem származik a népből s ennek tulajdonítják, hogy ezt az elsőrangú kérdést, ami a mi legnagyobb kérdésünk, nem tudjuk megoldani. 90. ütése 1937 február 25-en, csütörtökön. Éppen azért ezt a javaslatot, amely első lépés abban az irányban, hogy majd az öszszes szükségleteket kielégíthessük, méltánylandónak tartom. Nem elég azonban az, hogy csak egy ilyen kis novellával jön ide a kormány, mert mielőtt ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, — feltéve, hogy javítani tudunk még rajta a plénumban, hogy még alkalmasabb legyen arra a célra, amelyre alkotjuk — a t. kormánynak a nagy közjogi törvényjavaslatok előtt ezeket a szociális reformokat, szociális problémákat is meg kellene oldania. Sokakat az riaszt vissza a választójog kiszélesítésétől s a tiszta választások rendszerének behozatalától, hogy ezzel esetleg a demagógia jut be a parlamentbe és esetleg nagyobb csoportban jönnek be ide azok az elemek, amelyek most csak kisebb mértékben vannak képviselve. En azt mondom, hogy ez ellen szintén tudunk védekezni, úgy, ha a t. kormány addig is, míg ez a parlament együtt van, olyan reformokat tárgyaltat ezzel a parlamenttel, amelyek az atmoszférát nyugodtabbá teszik s amelyek megvalósítása után majd bátrabban mehetünk neki akármilyen széles néprétegekre kiterjesztett, akármennyire titkos és a legtisztább választásnak is. Mindenekelőtt fontosnak tartom tehát, hogy a legszükségesebb szociális problémának, az úgynevezett kenyérkérdésnek megoldása mellett, a választójog egész területét felölelő törvényjavaslattal jöjjön a Ház elé a t. kormány. Nem osztozom a kormány abbeli álláspontjában, hogy előbb a kormányzói jogkör szabályozását és a felsőház jogkörének kiterjesztését akarja elintéztetni a t. kormány, mert szerintem a helyes és logikus sorrend más kellene, hogy legyen. Sokkal büszkébb lehetne rá az államfő is s majdan a felsőház is, ha ezeket a jogkiterjesztéseket egy igazán a népakaraton felépült parlament oldaná meg, ha egy népparlamenttől kapnák meg ezeket a jogkiterjesztéseket. Különben is vigyáznunk kell ezekkel a kérdésekkel. A mai államfő személyét tekintve, elmehetünk elég messze, hiszen látjuk a hosszú éveken át való kormányzásból, hogy alkotmánytisztelő, s hogy — amit az előbb voltam bátor mondani — ferencJózsefi stílusban vezeti ennek az országnak ügyeit. Vele szemben el tudunk menni tovább is a jogkiterjesztésben, de majd^ vigyázni kell arra, hogy ezt a jogkiterjesztést csak az ő személyére tartsuk fenn- a nemzet számára pedig tartsuk fenn azt a lenetőséget, hogy később, más viszonyok között a nemzet jogai legalább a mostani mértékben biztosítva maradjanak. A felsőház kérdésével már nem leszünk ilyen könnyen. Hiszen nem is értem, mi szükség van a felsőház jogkörének kiterjesztésére. Igaz, hogy itt a képviselőházban megmutatkozó egy-két sötét nappal szemben odafönt a felsőházban volt egy-két verőfényesebb nap, de ez az egy-két verőfényesebb nap még nem csinál tavaszt. Az, hogy egyes reakciós megmozdulással vagy törvényhozási intézkedéssel szemben a felsőházban nemesebb, szabadabb felfogás nyilvánult meg, még nem r jelenti azt, hogy most már azután teljesen kény re-kedvre adjuk oda a törvényalkotás jogát a felsőháznak, s tegyük egyenrangúvá az alsóházzal, hogy azután esetleg megakadályozhassa a reformokat. Ebben a tekintetben elég intő példa nekünk a telepítési javaslat. Méltóztassanak arra gondolni, hogy mi igen szerény keretben oldottuk meg a telepítés kérdését. Az az egész javaslat nagyon szerény, kis, alázatos könyörgés volt s a Felsőház még azt a szerény kis javaslatot is,