Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-190

Âz országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1937 február 25-én, csütörtökön. 533 hogy ebben az országban a magyar nép akarata érvényesüljön, akkor ezekkel a szélsőségekkel is végeztünk. Vissza kell térnünk 1848-hoz, ahhoz a politikához, amely demokrácia és parlamentarizmus gyanánt azt hirdette: mindent a népért, de a nép által. (Helyeslés a baloldalon.) Ez a nép tart fenn bennünket, ennek a dolgozó milliói. Ez iránt kell mélységes hálával, hódolattal, megbecsüléssel viseltetnünk. Vissza kell adnunk ennek a népnek a magában, a maga erejében, a maga értékében való hitét is és erkölcsileg is fel kell emelnünk. Ez a felemelés nem történhetik másként, mint egy becsületes választójogi rendszerrel. Ha majd a nép küldi be ide a maga képviselőit, akik tiszta lélekkel és önzetlenséggel jutnak ide be, akkor majd minden problémát meg fogunk oldani. Nekünk nincs is más kötelességünk, mint az, hogy megszüntessük a »két ország« rendszert. Eddig két ország volt: egy hivatalos ország és maga a nép, a valódi ország. _ Végre fuzionáltatnunk kell ezt a kettőt: jöjjön be ide a ivalódi ország és ez a valódi ország, ez a magyar nép szabjon rendet a saját országában, ez vegye kezébe jövendőjének a sorsát. Mi elmúló emberek vagyunk, gyarló senkik, porszemek, elfúj bennünket az idő, a naptár, talán már egy pár év múlva. Hány évünk van? Öt-tíz-tizenöt. Nem érdemes érte becstelennek lenni, hanem tiszta lélekkel, magasztosán, önfeláldozóan a legszebbet, a legjobbat, a legnagyobbat kell cselekednünk még akkor is, ha belepusztulunk. Még akkor is, ha a nép választása kisöpör bennünket, végre mégis a népet kell szóhoz juttatnunk. Egészen más világ volna már ebben az országban, ha a népet innen ki nem söpörték volna. Az utóbbi idők történelmében talán legvégzetesebb az 1922. februári forduló, amikor a Friedrich-féle választói rendet oktrojált választási renddel váltották fel. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Ha 1922 óta is a Friedrichféle rendszer szerint választottunk volna, akkor a magyar nép már nagyszerűen benne volna a választások és a politika praxisában és itt már sok minden régen másképpen történt volna. (Tauf

fer Gábor: Ez volt a legnagyobb hiba!) Nem következtek volna be bank-szünnapok, nem következtek volna be gazdasági megrázkódtatások, mert a népből származó parlament tudott volna a budget-jogaival is mindig akként rendelkezni, hogy ne költsünk el felesleges százmilliókat, hanem tegyük el a jövendőre és mindenesetre gazdaságilag konszolidálni tudtuk volna ezt az országot, hogy ezek a megpróbáltatások ne jöjjenek ránk; nem kellenének deivízakorlátozások és más egyebek, ahogyan enélkül megvan Bulgária és Ausztria és sok más boldog kis ország és egészen bizonyos, hogy ez az ország, amelyről el lehet mondani, hogy ma is Kánaán ezekhez képest, még inkább el tudta volna kerülni ezeket a mizériákat, amelyek azután itt hatalmas nyomort tenyésztettek ki, amelyben küszködünk most, s a mely az egyedüli fészke és melegágya az elszaporodott szélsőséges mozgalmaknak és annak, hogy itt a Catilinák valahogyan is gyökeret tudnak verni. Ha majd a nép parlamentje lesz itt, akkor majd a felelős kormányzat rendje is megvalósul, akkor majd nemcsak felelős kormányunk lesz, hanem lesz független kormányunk is. Súlyos tévedés ugyanis az^ amibe beleestek egyes államférfiaink, hogy mindenáron minden hatalmat a kezükbe szedtek, vagy akarnak még szedni, mert azt hitték, vagy azt hiszik, hogy ezzel annál szabadabbak és annál függetlenebbek lesznek,. Ez nem így van, mert csak az a kormány lehet független, amely kormány másnak nem tartozik felelősséggel, csak a magyar népnek, amely tehát nem tartozik felelősseggel saját pártjának, saját klikkjének, a saját juntájának sem. Hogy. mi a mai kormányok sorsa, azt láttuk az elmúlt másfél évtized alatt, ahogy egymásután váltakoztak. Rabjai a maguk érdekcsoportjának s aszerint kell nekik cselekedniük, hogyan alakulnak ki ezek a csoportosulások. Míg, ha a mögötte ülő többség tudja, hogy a kormány nem tehet másképpen, mint ami a helyes és jó: mindig csak a közéredeket tartja szem előtt és mindig a legpontosabban gondoskodik a törvények betartásáról, ha tudja, hogy erre kénytelen a kormány, különben a következő választáson súlyos verdikt hangzik el a feje fölött, akkor azt a saját többség is irányadónak veszi magára nézve, akkor az a többség is a közérdek szerint igyekszik cselekedni, az ország dolgait intézni. Voltaképpen tehát a többségi párt is függetlenebbé lesz, a többségi párt is könnyebben tudhat az önzetlenségnek és a tiszta becsületességnek útján járni. Mint ahogyan felteszem, hogy a mai t. többség nagyrésze is csak egyedül ezt akarja és amiatt nem tudja a maga akaratát érvényesíteni, mert a zavargó csoportokkal'szemben nem mer erélyesen fellépni, nem tudván azt, vájjon ilyen mechanikus választójogi rendszer mellett, amikor a hatalom behozhatja azoknak a többségét, nem azokat fogja-e majd behozni. Ha majd a t. többség értékes tagjainak szeme előtt nem lesz más, mint az, hogy: derekasan viselkedtem, kimegyek a kerületbe, odaállok nyugodtan a nép elé és az érdemeim elegendők lesznek arra, hogy* engem a páriamentőé megint visszaküldjön, akkor megszűnnek odaát ezek a kotteriák, akkor ez a többség megújul s olyan emberekkel tér vissza ide, amilyeneket odaát ma is sokat ismerünk és igen nagyrabecsülünk. A kérdések megoldása, a szociálpolitikai igények kielégítése is könnyebben fog menni. Hiába alakulnak érdekcsoportok, az a nagy, hatalmas, eleven erő, a nép, amely a hátunk mögött áll, amely ide beküldött bennünket, nem engedi meg, hogy alkudjunk; kénytelenek leszünk igazságosak lenni, kénytelenek leszünk a nemzet valódi érdekeit meglátni és ezeket a valódi érdekeket, akármilyen áldozatba ke rül is, kielégíteni. Majd akkor meg tudjuk oldani a középosztály kérdését is, meg tudjuk oldani az ifjúság kérdését. Akkor majd meg tudjuk oldani a helyes adóreformot is, mert hiszen akkor hiábavaló lesz egyes befolyásos köröknek, tényezőknek, vagyoni hatalmaknak beavatkozása abba, hogy az a reform ne jöjjön létre, hogy az adórendszeren változás ne történjék, mert_ hiszen ellenállhatatlan erővel parancsol odakinn a nép és annak a népnek mi, akik megint oda akarunk állni eléje, hogy mondjon felettünk bírálatot, engedelmességgel tartozunk. Majd akkor lehet csak megoldani minden reformok alapját is: az igazi földreformot. Beszélhet itt valaki akármiről, beszélhet az ifjúság kérdéseiről, beszélhet a középosztály problémájáról, a munkanélküliségről, minden egyébről, mindennek alapja, megoldása csak egyetlen egy lehet, a földreform. Ha megvalósítjuk a becsületes földreformot — nem mondom, robbanásszerűen, hanem fokozatosan, igazságosan, természetesen erősebb