Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-190
532 Az országgyűlés képviselőházának íi is írtam és a sajtóban is szó volt erről az eset- | ről. A vármegye akkori kormánybiztosa, Rain- i precht Antal — jóérzésű ember, kiváló magyar — összehívta a megye gazdaközönségét, hogy megindítsa a polgári szervezkedést, mert szükségesnek látta ezt a szocialista túlzókkal szemben. (Fábián Béla: Mikor volt ez?) 1919 tavaszán, a kommünt megelőző időben, néhány héttel előtte. Eljött erre a gyűlésre Búza Barna földmívelésügyi miniszter és gróf Festetics Sándor is. A kormánybiztosi megnyitotta a gyűlést és így beszélt az emberekhez: Nézzék, hogyan szervezkednek a szélsőségek. Szervezkedni kelt a polgárságnak is, szervezetten kell a kormány mellé állnia, hogy a rendet megóvhassa. Kispolgári demokráciát akarunk, főleg a kisbirtokososztályra akarjuk, építeni ennek az országnak (rendijét és jövőjét. Szervezkedjünk tehát! Búza Barna szólalt fel ezután, nagyon helyeselte, amit a kormánybiztos mondott és azt mondotta, hogy ez a kispolgári rend erős legyen, igyekeznek majd megfelelő jó földreformmal alátámasztani az erejét. Felállt azután Festetics Sándor és ezt mondta: Sajna- j lattal nem oszthatja az előtte szólók felfogását, j (Gr. Festetics Domonkos: Mi köze ennek a ja- j vaslathoz?) és károsnak tartja a polgári rend [ szervezését, mert a szociáldemokráciáé a jövő (Farkas István: Kezet akart csókolni akkor!) j és a szociáldemokrácia szervezését nem sza- | bad ellensúlyozni holmi polgári szervezkedések- j kel. (Fábián Béla: A képviselő úr jelen volt ezen a gyűlésen?) Nem voltam jelen, de a következményeit megéreztem. Ök ugyanis a színházban gyűléseztek, nekem pedig a szomszédos épületben, a Koronában volt a gazdagyűlésem, amelyen viszont én szónokoltam. Nagyon szép számú közönség volt ott jelen,, s közben a Festetics-féle gyűlésről egyre-másra szállingóztak át az emberek, míg végül Festetics Sándor beszédének elhangzása után betódult egy szélsőséges szocialista csoport, lerántott a pódiumról, kihurcolt az utcára, végigforgattak a sárban és mire a házamhoz értem, illetőleg a házamig gyömöszöltek és gurítottak, valóságos sár- és vérgomolyag lettem. (Mozgás.) Festetics Sándorral tehát én már találkoztam, Festetics Sándor szisztémáját és cselekedeteinek következményeit már megéreztem. (Gr. Festetics Domonkos: Nem a javaslatihoz tartozik!) Legutóbb Miskolcon találkoztam Festetics Sándor szellemével egy törvényszéki tárgyaláson, amikor a törvényszéki tárgyalótermet megszállták a miskolci nyilaskeresztesek. (Gr. Festetics Domonkos: Ez a javaslathoz tartozik?) élükön azzal a Bátori nevű kéményseprősegéddel, aki egész Miskolcot a lábai alá akarja gyűrni egy magyarul beszélni sem tudó szerbbel együtt. Mert ezek ott a magyarok. míg mások, például derék miskolci zsidó polgártársaik szerintük már nem olyan jó magyarok. A fő magyar most ott ^egy magyarul beszélni sem tudó rác, akit azért dicsér meg Festetics, mert nem tud ugyan jól magyarul, — szerinte nem is ez a fontos — de nagyon hasznos nyilaskeresztes vezérférfiú. Elnök: Kérem képviselő úr, nem á miskolci nyilaskeresztes gyűlésről, (Mozgás a jobboldalon. — Br. Vay Miklós közbeszól.) hanem az ajánlási rendszer megváltoztatásáról szóló javaslatról van szó. Kérem, méltóztassék a javaslathoz hozzászólni. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Csak azért említem meg mindezeket a dolgokat, hogy megértessem a kormánnyal, hogy nem elég a helybentipegés, nem elég az, hogy mi egymással ' 0. ülése 1937 február 25-én, csütörtökön. megegyezünk és igyekezünk becsületes magyar fejünket összedugva, valami olyan jót alkotni, amiből a nemzetnek haszna lesz, hanem egy kicsit széjjel kell nézni az országban is, mert ha az országban nyugtalanság van, akkor idebenn sem lehet nyugodtan dolgozni. Egyébként pedig szükséges volt ezeknek a dolgoknak a felemlítése azért, mert ez illusztráló anyag arra, hogy itt voltaképpen a reformok ellen való küzdelemről, a reformok elgáncsolni akarásáról van szó, (Gr. Festetics Domonkos: Ki akarja elgáncsolni?) elgáncsolni akarásáról nemcsak ennek a javaslatnak, hanem különösen az ezután következő javaslatoknak. Figyeljük csak meg, hogy amikor az országban megmozdulás van valamilyen reform irányában, amikor a törvényhozás valamely reformkérdésseel foglalkozik és azt meg akarja oldani, vagy ha külpolitikai kérdésekről van szó, mindig olyankor üti fel a fejét a zavargás. Ügylátszik, a gyengébb idegzetű embereket akarják elriasztani attól, hogy a választójog'reformjába belemen jenek, hogy könnyítések történjenek a régi törvénnyel szemben. (Gr. Festetics Domonkos: Ki akarja ezt? Ezt senki sem akarja!) Meg akarják akadályozni a választójog liberálisabb kiszélesítését, meg akarják rémíteni az embereket azzal, hogy rámutatnak arra: íme, odakinn milyen szélsőséges hangulat van. ha pedig a szélsőséges mozgalomhoz egész tömegeket meg lehet kapni, akkor vigyázzatok, mert a titkos választójognak és a tiszta választásnak rossz vége lehet. Bennünket azonban nem lehet így félrevezetni, bennünket nem lehet megijeszteni, mert mi nagy ou jól tudjuk, hogy a magyar nép túlnyomó nagy többsége, a magyar nép milliói azon a régi becsületes magyar^ úton járnak, amelyen ezer esztendőn keresztül jártak. T. Képviselőház! Mi bízunk abban, ami eddig is történt, ami a magyar történelemnek végső rezüméje, hogy ebben az országban á legnagyobb politikus, a legkitűnőbb politikai tudós, a magyar nép. Ezt megállapítja róla 1820 augusztus 25-én Kazinczy Ferenchez intézett levelében gróf Dessewffy József is, aki azt írta: »Meg kell döbbennünk saját szerenesetlenségünkön, vagy pedifg gyámoltalanságunkon, mert mind az ég, mind a föld mindent megtett értünk, viszont azok, akik bennünket századok óta igazgatnak, mindent megtettek ellenünk.« így is volt. Itt a politika századokon keresztül a magyar nép ellen ment s a. magyar nép mégis itt van, sőt a magyar nép volt az, amely a vezető osztály ellenében még a magyar nyelvet is megtartotta, megvédelmezte; még ezt is egyes-egyedül a magyar népnek köszönhetjük. A nép a legnagyobb politikai tudós, — ismétlem — mert a népet az életösztöne vezeti, a nép a maga erdekeit ösztönösen és jól szolgálja, tehát nem kell félnünk, akármilyen széles kiterjesztésű választójog alapján titkosan szavaz, a magyar népet azokkal a szélsőségekkel, amelyeket ^ itt mesterségesen kitenyésztettek és mesterségesen szítanak, megszédíteni nem lehet. A magyar nép nagyon jól látja, hogy néhány tehetségtelen, érdemnélküli embernek a mozgalma, ezeknek a szakszervezete eiz. Ezek az emberek nem bíznak a maguk erejében, érdemében, tehetségében, nincs mögöttük semmiféle anciennitás; ezek az emberek demagógiával, erőszakoskodásokkal akarnak felszínre jutni, pozíciókba kerülni. Hát ez nem fog megtörténni. Mert ha megalkotjuk ezt a törvényt és ezt követik, még becsületesebb, egészebb megoldások, amelyek végre biztosítják azt,
