Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-190

Az országgyűlés képviselőházának 190, ülése 1937 február 25-én, csütörtökön. 531 véres módon lehessen elintézni. Addig, amíg ez a szellem meg nem változik, amíg az igazi szociális közszellem, az emberi érzés, az emberi méltóság megbecsülésének a szelleme nem lesz úrrá, — már pedig ennek jeleit még nem látjuk —, nem lehetünk bizalommal a kormányzat iránt, és ezért a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Eupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Bár sok mindenben osztom előttem szólott t. képviselőtársam felfogását és én is félek attól, hogy a gyakorlatban ez a javaslat nem fog beválni, mert nagyon sok csapdát, nyitott ajtót hagy, mégis a t. miniszterelnök úr személye, nemes egyénisége iránt érzett bizalmamból elfogadom ezt a javaslatot. Elfogadom azért is, mert méltánylandóknak tartom azt az elhajlást, amelyet ez a törvényjavaslat mutat a régi kódextől, attól a régi kódextől, amely lehetővé tette a Kenyeres-Kaufmanuok ide való ibejutását, de lehetetlenné tette a BajcsyZsilinszky Endrék bejutását. Részt akarok venni e mellett abban a bűnszövetkezetben is, amelynek a képviselőházat odaállítják (Gr. Festeties Domonkos: Hamis híradás!), mert már az sem tetszik nekik, hogy fontos kérdésekiben ennek a parlamentnek józan pártjai összefognak a nemzet javára és érdekében. Ebben a szöyetkezetben, amennyiben ez az ország javát szolgálja, én is részt akarok venni. Hozzá akarok járulni a magam részéről is ahhoz a nyugodt atmoszférához, amelyet a t. miniszterelnök úr szükségesnek tart azért, hogy az elkövetkező közjogi reformok elkészíttessenek. Kénytelen vagyok azonban arra figyelmeztetni, hogy nemcsak itt a parlamentben kell nyugodt atmoszféra, hanem a parlamenten kívül is, mert hiszen a parlamenten kívül dúló atmoszféra könnyen visszahatással lehet belső atmoszféránkra'. E tekintetben nem nyugtat meg a miniszterelnök úr eljárása — aiki akadémikusán nagyon korrektül foglalkozik a kérdéssel és akadémikusán igen szépen mondja, hogy nyugtalanságra nincs ok, a kormány meg fogja védelmezni a közrendet — ha viszont azt látom, hogy e tekintetben gyakorlati lépéseik nem történnek. En az egyetemig zavargásokat, amelyeknek igen súlyos kihatásuk lehet a közéleti felfogásra és ibelső életünkre, nem tartom elintézettnek azzal a miniszterelnöki kijelentéssel, hogy a miniszterelnök úr majd fog szólni Hóman közoktatásügyi miniszter úrnak és kikutattatja ezeknek a zavargásoknak, atrocitásoknak körülményeit. Inkább az nyugtatna meg, ha a miniszterelnök úr szólna a kultuszminiszter úrnak, hogy világosítsa fel az ifjúságot, ő maga azonban rendőreivel, az igazságügyminiszter úr pedig királyi ügyészeivel teremtetne rendet. Az ember nem érti meg, mi azi oka annak, hogy itt most már másfél évtized óta időnként erőszakosságok követettnek el személyek és dolgok ellen. Ott van a büntető törvénykönyv 175. és 176. §-a, amely két-, illetve három évig terjedhető börtönnel rendeli büntetni a magánosokon, vagy dolgokon elkövetett erőszakot a szerint, hogy betöréssel, vagy pedig nyilt színen követik-e el. Bocsánatot kérek, ezt a pécsi esetet nem úgy kell elintézni, hogy a miniszterelnök úr szól Hóman közoktatásügyi miniszter úrnak, hanem azt kell mondani, hogy betörtek, büntető cselekményt követtek el, velük szemben tehát a töryény szigorát kell érvényesíteni, különben a nyugodt atmoszféra, amely a közjogi reformok előkészítéséhez szükséges, sehogyan sem lesz meg. Ezenkívül is súlyos, veszedelmes jelenségeket látok. Hiszen csak pár héttel ezelőtt hangzott el a vigadói nyilaskeresztes gyűlésen, hogy elsöprik a bíróságot. Tildy Zoltán t. képviselőtársam, és több más képviselőtársam is szörnyű, veszedelmes forradalmi megnyilatkozásokat tárt a Ház elé s olvasott fel itt, többek között azt, hogy a szélső jobboldal és a szélső baloldal közt nincs más különbség, csak a zsidó-kérdés. Egyébként éppen úgy szocializálni akarnak, éppen úgy elpusztítani akarják a régi rendet, a parlamentarizmust' is, mint a szélső baloldal. Szóval megmondják, hogy ők is kommunisták, megmondják azonban, hogy ők sztálinisták és nem trockijisták, mert hiszen a kettő közt csak ez a különbség. Gondolom, ez is aggodalommal tölthet el bennünket. Itt is láthatjuk a többség józan részével együtt, — amely kétségtelenül a túlnyomó rész — hogy ezt a veszedelmet el kell hárítanunk, az atmoszférát ezen a téren is javítanunk kell. Itt van ez a magyar nép. Józan milliók szenvednek másfél évtizede mindig jobban és jobban (Alföldy Béla: A felső tízezerért! — Fábián Béla: Eizen az oldalon ül a felső tízezer?) és méltósággal viselik sorsukat. Ebben a népben minden józanság megvan s tulajdonsága ennek a népnek a jóság, a férfiasság és a gavalléria is. Látjuk azt is, hogy az államfő valósággal ferencjózsefi stílusban vezeti ennek az országnak az ügyeit, látjuk, hogy a kormányban is kiváló férfiak vannak, olyanok, akik a legmagasabb követelményeknek is megfelelnek, magas államférfiúi stílusuk van. Ha a parlamentet nézem — nem is beszélve az ellenzéki oldalról — látom, hogy a kormány uárt is túlnyomórészben gentleman-ekből áll, magasablb szellemű, nemesebb gondolkodási! emberekből, olyanokból, akikkel, ha nem volna közöttünk elvi ellentét, az ember büszkén ülne ugyanazokban a padokban. Ezek a nagy vonatkozások, a nagy dimenziók mind rendben volnának, mindenki a helyén van. De ha így van, akkor érthetetlen, hogy mégis lehetségesek azok a rendetlenségek, amelyek előfordulnak, hogy lehetséges a polgári rend megzavarása? lehetségesek azok a súlyos törvényszegések, amelyek nap-nap után előfordulnak és lehetséges ez a féktelen forradalmi izgatás. Azt megértem, hogy, vannak 'kalandorok, mert hiszen minden időben voltak, értem azt is, hogy az elnyomorodott tömegek közül sokakat bérbe lehet venníök és magukkal lehet vinniök ezeknek a kalandoroknak. Megértem a Catilinákat, a catilinizmust, csak azt nem értem meg, hogy amikor itt vannak az ország hatalmi tényező, itt van a parlament, a kormány é*s mindegyik tisztességet akar, mindegyiket a tisztesség szelleme, a törvénytisztelet hatja át, akkor hogyan lehetséges mégis ilyen forradalmi megmozdulás és mindaz a sok^ alattomos mozgalom, amely kint dúl az országban és amely a. nemzet presztízsét kifelé is veszélyeztetik (Meskó Rudolf: Ki mozgatja ezeket!) Nem értem, hogyan lehetséges az, hogy amikor egy gróf Festetics Sándor fel akarja fordítani ennek az országnak a rendjét, — és úgy látszik, félig-meddig sikerül is neki — miért van ilyen passzivitás vele szemben, mert már valósággal immunitást élvez abban, hogy forradalmat szítson Találkoztam én már ezzel a Catilinával. Emlékeztetem önöket 1919 tavaszára. Ezt meg 76*