Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-190

Az országgyűlés képviselőházának .lí Igen t. Képviselőház! Itt a vita során Martsekényi t. képviselőtársunk szembeállított egymással két gondolatot: a numerikus demokrácia gondolatát állította szembe az organikus demokráciáéval és úgy vélte saját tételét alátámasztani, 'hogy hivatkozott arra,, hogy Franciaországban, ahol pedig ilyen numerikus demokrácia van szerinte, a finánctőke az ország igazi ura. Lehet, hogy volt, ma azonban nem az. A 200 pénzszekrény hatalma a múlté; az ágyúgyárosok és a fegyvergyárosok diktatúrájának vége. A magánkapitalizmus egyeduralma megszűnt. (Drozdy Győző közbeszól.) Ne tessék, t. képviselőtársam, a francia kommunistákat sem helytelenül megítélni, ez inkább egy politikai hagyománynak a radikalizmusa, a r francia kapitalizmus pedig kénytelen meghátrálni ezen céltudatosan megszervezett tömegerőikkel szemben, annál is inkább, mert a szinte hirtelen, máról-holnapra hatalmas erővel megszervezkedett francia t munkásosztályban van annyi erő és elszántság, hogy a kiharcolj szociális törvényeket a maga erejével meg tudja védeni és meg tudja tartani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőjobboldalon.) Ne próbáljunk tehát kiutat keresni úgynevezett tekintélyi demokráciával, mert kiút és megoldás csak. egy van: demokratikus és szociális irányban a szociális és gazdasági demokrácia megteremtése. (Ügy van! Ügy van! a ,szélsőbaloldalon.) Mi ismerjük a francia, az angol, a skandináv országok politikai berendezkedését. Ismerjük ezeknek az országoknak szocialista és munkásmozgalmát s belső lelki rokonságban és lelki kapcsolatban érezzük magunkat azzal a politikai iránnyal, amely ezekben az országokban döntő módon figyelembe jöhet. Ha itt Farkas Elemér t. képviselőtársunk bizonyos — mondjuk — tiszteletreméltó aggodalmakat hangoztat abban az irányban, hogy a választójogot értelmi cenzushoz kellene kötni, ha arra hivatkozik, hogy a politikai demokráciát kulturális demokráciával kellene alátámasztani, ha a szegénységből fakadó elégedetlenségnek, a tudatlanságból fakadó ámíthatóságnak a veszélyeiről beszél, akkor én itt — utalással arra is, amit az imént az előttem felszólalt Fábián Béla t. képviselőtársam elmondott — csak azt mondhatom, hogy a mi meggyőződésünk szerint a demokrácia kötelez (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és a mi szervezeteinkben és mozgalmunkban ez a demokrácia kötelező erővel érvényesül is. Bár így érvényesülne a gazdasági és politikai átalakulás útjára lépő Magyarország minden másirányú társadalmi és politiikai mozgalmában is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon-) T. Ház! A mi szervezeteink nem a mának szólnak, a mi szervezeteink nem tiszavirágéi etűek. Mi nem arra építünk, hogy szépeket és kellemeseket mondjunk a tömegnek, hanem arra, hogy az igazat mondjuk meg neki. (Úgy van! Ügy van! A szélsőbaloldalon.) A demokrácia a mi megítélésünk szerint egyúttal felelősségérzetet, vezetésre való alkalmasságot in jelent és azt jelenti, hogy ez a felelősségérzet és önfegyelem megnyilvánul abban is, hogy meg lehet buktatni bennünket, felelősségre lehet vonni. Mi nem akarunk bálványok módjára a tömegeknek diktálni. Mi a tömeget szervezni és vezetni akarjuk, az értelmi és morális képességeknek, a szociális öntudlatnak és a kollektív összetartásnak a lehető legmagasabb fokra való kifejlesztésével. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaíoldalon.) Elhangzott itt az az, aggodalom, hogy a népjogok szélső kiterjesztése torkollott itt-ott KÉPVISELŐHÁZI NAPLÛ. XÏ, 7. ülése 1937 február 25-én, csütörtökön. 529 diktatúrába. Ne hamisítsunk történelmet! Nem a népjogok kiterjesztése, hanem a privilegizált osztályoknak az áldozatok hozatala elől való makacs és konok elzárkózása torkoHlott, különböző országokban forradalmakba, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Itt Bajniss t. képviselőtársam kispolgári óvatosságot vág a fejünkhoz. Képviselő űr, nem kispolgári óvatosság ez, hanem a becsületes embereknek és a szociális kérdésekhez nem ma hozzá/szagolt, hanem évtizedek óta a szociális problémák kellő 'közepén élő embereknek a felelősségérzete az, ami itt megnyilatkozik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert igen könnyű vad, demagógiával, alantas szeni vedélyek felkeltésével a tömeget megnyerni, és amikor a felkeltett vad szenvedélyek nem ismernek gátat és fékjét, a diktatúrához menekülni azért, hogy a felelősségrevonáteit elkerüliék. Amikor ezek a nagy és súlyos problémák tornyosulnak itt előttünk, s amikor kétség és aggodalom közt indul az ország hajója új vizekre, engedtessék meg nekem, hogy mé(? néhány szóval időzzem annál a talán legkényesebb kérdésnél, amelyet itt tőben érintettek: a szellemi munkásság és az ifjúság kérdésénél. (Haljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Martsekényi képviselő úr itt a havi 50—70 pengős fizetésű nyomorgó', feltörekvő magyar intelligenciáról beszélt, amelynek nyomorgása és küszködíéfe szerinte talán még nagvobb, mint a 'kétkezi munkásságé. Mi sohasem disztingváltunk, sohasem mértük a dolgot a szerint, hogy melyik társadalmi réte^ került mélyebbre. A szociális prohlémát, nézetünk szerint, társadalmi csoportok szerint felaprózni és,felparcellázni nem lehet és nem szabad. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A munkanélküli ipari munkásnak, a kenyértelen földmunkásnak; a falusi es város proletariátusnak, a szellemi proletariátusnak ^egyaránt és egyformán joga van a kenyérre, joga van a szociális^ védelemre éS' joga van arra, hogy vele törődjenek és érdekében intézkedéseket hozzanak. (*T3ám Artúr: Ha a hazával szemben kötelességét teljesíti, akkor igen!) Ha itt Rajniss képviselő úr arról beszélt, hogy szerinte is helytelenül szétválasztják a diplomások, a középiskolások és a munkásfiatalság dolgát egymástól, én csak utalhatok legutóbbi interpellációmra, ahol az ipari, a kereskedelmi és a szellemi munkásság helyzetével kapcsolatban voltam bátor már rámutatni ara, hogy ez a helytelen, kategória- és kasztelőjoigiok teremtésével kísérletező megkülönböztető szellem mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy ezt a szociális problémát gyökerében megoldja. Már pedig van itt igen,sok megoldanivaló. Es én teljes elfogulatlansággal és teljes bátorsággal igazat adok magárnak Pethő Sándornak amikor egyik legutóbbi cikkében arról ír — utalással a legutóbbi hónapok konjunkturális jelenségeire, — hogy az imént felkapaszkodottak, nyers antiszocializmusa,^ nemzeti felelőtlensége, kiméletlen harácsoló ösztöne, parvenü arroganciája felháborít és int. Ez igaz/A tegnapi nap folyamán Propper és Esztergályos képviselőtársaim — és jó magam is számtalan alkalommal ••felszólaltam ebben az irányban, — indítványozták, hogy méltóztassék azokat a hirtelen megnőtt konjuktúrális nyereségeket, amelyek úgyszólván minden munka nélkül, tisztán spekulatív alapon hullanak az illetők ölébe (Farkas István: Negyven új milliomos lett Pesten egy év alatt!) 76