Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-190

528 Az országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1937 február 25-én, csütörtökön. a mezőgazdaság, az ipari és a szeli enni munkanélküliség táborát. T. Képviselőház! A politikai demokrácia a társadalom jelenlegi válságos szakaszában esa'k akikor ijelent remédiumot és csak akkor jelent komoly, hatásos lépést- előre, ha ez a politikai demokrácia egyúttal megnyitja az utat a gazdasági és szociális demokrácia i'elé is. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A feladat és kötelesség, amely egy ma végrehajtandó parlamenti reform kapcsán elénk tárul, sokszorosan nagyobb, mint amilyen feladatot esetleg évtizedeknek előtte kellett volna egy akkor végrehajtott parlamenti reformnak végrehajtania. A probléma és feladat, amely itt megoldásra vár, az, hogy hogyan és mikép siiterül még ebben a szegény és kicsiny országban is tűrhető kompromisszumot teremteni a magángazdaság profit-szempontjai és a kollektivitásnak szociális igényei között. Ez az a döntően nagyjelentőségű kérdés, amely az új idők és az új korszak megreformált alkotmányosságának és a demokratikus szociális tartalommal telített választójog reformjának tárgyalása során elénk tárul. Az. előttem fölszólalj t. képviselőtársam igen sötét színekkel ecsetelte itt az ország belső helyzetét, de inkább a tünetekre mutatott rá, az okokig, a problémák gyökeréig nem hatott le. már pedig ezek az okok és ezek a problémák adják a voltaképpeni magyarázatát annak a szünet nélkül való lázas állapotnak, amely ezt az országot is>. de — valljuk be — a kapitalista világnak minden kis és nagy részét szünet nélkül rázza és a lázrohamoknák szünet nélkül való sorozatát zúdítja reá, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloídalon.) Nagy kérdés, súlyos probléma, amely előtt az ember szinte megtorpan és csak óvatos mérlegeléssel és a felelősség tudatának sokszoros latbavetésével tud és mer valamit kimondani és állást foglalni. A társadalom eljutott fejlődésének abba a szakaszába, amikor a megnövekedett termelési lehetőségek, a felhalmozott anyagi javak, a felhalmozott termelési kapacitás az egyik oldalon és a tönkretett fogyasztóképesség a másik oldalon olyan benső. áthidalhatatlan ellentéteket teremtett, amelyeknek megoldásán minden elképzelhető erő minden elképzelhető irányból, sokszor a legellentétesebb irányokból is működik és közrehat. Csak így, a világtörténet és a világperspektíva szempontjából lehet megítélni azt a kísérletet, , amely az egyik oldalon Oroszországban, a másik oldalon Németországban és a világ másik végén- az Egyesült Államokban. Európán belül pedig Franciaországban folyik. Az orosz példa számunkra nem jöhet figyelembe azért, mert ellene vagyunk minden diktatúrának, mert a szellemi és erkölcsi értékek elpusztítását a legteljesebb mértékben helytelenítjük és ellenezzük. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A német példa nem jöhet figyelembe a fenti okokból és a fenti okokon kívül azért sem, mert — nem akarok itt külpolitikai érdeket érinteni — nem vagyunk hajlandók háborús természetű . kényszergazdálkodási intézkedéseket szociális természetű tervgazdálkodási intézkedéseknek elfogadni, azokkal összetéveszteni, és mert a pavoxizmusig felfokozott faji előítéletekben a legveszedelmesebb robbanóanyagot, • azt a f dinamitot látjuk, amely a maga pusztító hatásával a megbékélésre váró Európát pusztíthatja. Megvalljuk őszintén, szimpátiával, nagy várakozással nézünk ama kísérlet felé, atíiely a társadalom átszervezése irányában az. Egyesült Államokban indult meg, szimpátiával és reménykedéssel azért is, mert van ennek a kísérletnek egy olyan momentuma, amelyre az egész világ munkássága joggal figyel fel: a szakszervezeteket tette meg a nemzeti újjáépítés pilléreivé. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Viszont elvi okokból mégis csak szembe kell szállnunk a Roosevelt-féle New Deal megoldási kísérletével abból az okból kifolyólag, mert egy emberre olyan teljhatalmat ruházni, mint itt, a mi demokratikus felfogásunkkal nem egyeztethető össze. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az ilyen teljhatalom, ha nem olyan kivételesen nagystílű egyéniségről és nem olyan abszolút jószándékú társadalmi reformerről van szó, igen-igen nagy veszélyeket rejthet magában. A negyedik kísérlet és a negyedik megoldási mód pedig — lehetséges, hogy itt a gyéren benépesült Házban is ellenmondásra fogok találni (Derültség a szélsőbaloldalon.) — a francia példa, amely szerintem az egyetlen, amely az európai lelkületnek megfelel. (Ugy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Itt elfogulatlanságot és higgadt tárgyi megítélést kérek az európai közszellem nevében annak a kísérletnek, amely eleddig a legeredményesebbnek mondható azon a téren, nogy hogyan kell egy fejlett társadalomban felgyülemlett ellentétes érdekeket az alkotó és produktív demokrácia segítségével úgy megoldani, hogy ezzel a társadalmi robbanásoknak és felfordulásoknak elejét vegyük. A francia politikai észjárásnak egyik legjellemzőbb vonása a iuciditás, a világosság, a kérdéseknek egyszerű, logikus csoportosítása és áttekintése. Nem kell . nekik sok nagy és hosszú programm; amit a francia szakszervezetek a szövetkezetekkel együtt, a fogyasztóknak szervezeteivel e^vütt, a politikai pártszervezetekkel együtt kidolgoztak, elfér négy kis oldalon, és már a címében is megmondja, hogy hogyan és milyen irányban kívánja a megoldást. »La Réorganisation Économique dans la Liberté« — a gazdasági átszervezés a szabadság keretei között. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A gazdasági átszervezésre vonatkozólag a rövid és tömör elaborátum tulajdonképpen komprimáitan magában foglalja 1934 április 7-iki kelettel azt, ami később a népfront kormányának programmjává lépett elő, rövid néhány mondatban összefoglalja azt, hogy mit kell végrehajtani. (Olvassa): »En France tous les éléments d'uune reprise des affaires existent: il ne manque que la confiance. Cette confiance salvatrice sera créée par l'organisation de la démocratie économique intimement liée à la liberté politique. Il appartient à la démocratie française de se sauver, elle est encore maîtresse de ses destinées. Elle peut, elle doit agir. L'audace, dans la ferme volonté de réaliser le progrès économique et social, lui assurera son salut.« Hevenyészet magyar fordításban így hangzik (olvassa): »Franciaországban a gazdasági és üzleti fellendülés elemei adva vannak. Egy dolog hiányzik csak: a bizalom. Ezt a teremtő és megmentő bizalmat helyre lehet állítani, ha a gazdasági demokrácia szorosan összeforr a politikai demokráciával. A francia demokrácián áll, hogy megmentse magát, és ma még ura a sorsának. Cselekednie lehet és cselekednie kell. Bátorságra és arra az elszánt akaratra van szükség, hogy a szociális haladásnak a programmját végrehajtja, és ezzel elérte a célt.«