Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-190

528 Az országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1937 február 25-én, csütörtökön. a mezőgazdaság, az ipari és a szeli enni munka­nélküliség táborát. T. Képviselőház! A politikai demokrácia a társadalom jelenlegi válságos szakaszában esa'k akikor ijelent remédiumot és csak akkor jelent komoly, hatásos lépést- előre, ha ez a politikai demokrácia egyúttal megnyitja az utat a gazdasági és szociális demokrácia i'elé is. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A feladat és kötelesség, amely egy ma végrehaj­tandó parlamenti reform kapcsán elénk tárul, sokszorosan nagyobb, mint amilyen feladatot esetleg évtizedeknek előtte kellett volna egy akkor végrehajtott parlamenti reformnak vég­rehajtania. A probléma és feladat, amely itt megoldásra vár, az, hogy hogyan és mikép si­iterül még ebben a szegény és kicsiny ország­ban is tűrhető kompromisszumot teremteni a magángazdaság profit-szempontjai és a kol­lektivitásnak szociális igényei között. Ez az a döntően nagyjelentőségű kérdés, amely az új idők és az új korszak megreformált alkotmá­nyosságának és a demokratikus szociális tarta­lommal telített választójog reformjának tár­gyalása során elénk tárul. Az. előttem fölszólalj t. képviselőtársam igen sötét színekkel ecsetelte itt az ország belső helyzetét, de inkább a tünetekre mutatott rá, az okokig, a problémák gyökeréig nem hatott le. már pedig ezek az okok és ezek a problémák adják a voltaképpeni magyarázatát annak a szünet nélkül való lázas állapotnak, amely ezt az országot is>. de — valljuk be — a kapitalista világnak minden kis és nagy részét szünet nél­kül rázza és a lázrohamoknák szünet nélkül való sorozatát zúdítja reá, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloídalon.) Nagy kérdés, súlyos prob­léma, amely előtt az ember szinte megtorpan és csak óvatos mérlegeléssel és a felelősség tuda­tának sokszoros latbavetésével tud és mer va­lamit kimondani és állást foglalni. A társadalom eljutott fejlődésének abba a szakaszába, amikor a megnövekedett termelési lehetőségek, a felhalmozott anyagi javak, a felhalmozott termelési kapacitás az egyik oldalon és a tönkretett fogyasztóképesség a másik oldalon olyan benső. áthidalhatatlan ellentéteket teremtett, amelyeknek megoldá­sán minden elképzelhető erő minden elképzel­hető irányból, sokszor a legellentétesebb irá­nyokból is működik és közrehat. Csak így, a világtörténet és a világperspektíva szempont­jából lehet megítélni azt a kísérletet, , amely az egyik oldalon Oroszországban, a másik ol­dalon Németországban és a világ másik vé­gén- az Egyesült Államokban. Európán belül pedig Franciaországban folyik. Az orosz példa számunkra nem jöhet fi­gyelembe azért, mert ellene vagyunk minden diktatúrának, mert a szellemi és erkölcsi ér­tékek elpusztítását a legteljesebb mértékben helytelenítjük és ellenezzük. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A német példa nem jöhet figyelembe a fenti okokból és a fenti okokon kívül azért sem, mert — nem akarok itt külpolitikai érdeket érinteni — nem va­gyunk hajlandók háborús természetű . kény­szergazdálkodási intézkedéseket szociális ter­mészetű tervgazdálkodási intézkedéseknek el­fogadni, azokkal összetéveszteni, és mert a pa­voxizmusig felfokozott faji előítéletekben a legveszedelmesebb robbanóanyagot, • azt a f di­namitot látjuk, amely a maga pusztító hatásá­val a megbékélésre váró Európát pusztíthatja. Megvalljuk őszintén, szimpátiával, nagy vá­rakozással nézünk ama kísérlet felé, atíiely a társadalom átszervezése irányában az. Egye­sült Államokban indult meg, szimpátiával és reménykedéssel azért is, mert van ennek a kí­sérletnek egy olyan momentuma, amelyre az egész világ munkássága joggal figyel fel: a szakszervezeteket tette meg a nemzeti újjáépí­tés pilléreivé. (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) Viszont elvi okokból mégis csak szembe kell szállnunk a Roosevelt-féle New Deal megoldási kísérletével abból az okból kifolyólag, mert egy emberre olyan teljhatal­mat ruházni, mint itt, a mi demokratikus fel­fogásunkkal nem egyeztethető össze. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az ilyen teljhatalom, ha nem olyan kivételesen nagy­stílű egyéniségről és nem olyan abszolút jó­szándékú társadalmi reformerről van szó, igen-igen nagy veszélyeket rejthet magában. A negyedik kísérlet és a negyedik megol­dási mód pedig — lehetséges, hogy itt a gyé­ren benépesült Házban is ellenmondásra fogok találni (Derültség a szélsőbaloldalon.) — a francia példa, amely szerintem az egyetlen, amely az európai lelkületnek megfelel. (Ugy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Itt elfogu­latlanságot és higgadt tárgyi megítélést ké­rek az európai közszellem nevében annak a kísérletnek, amely eleddig a legeredménye­sebbnek mondható azon a téren, nogy hogyan kell egy fejlett társadalomban felgyülemlett ellentétes érdekeket az alkotó és produktív de­mokrácia segítségével úgy megoldani, hogy ezzel a társadalmi robbanásoknak és felfordu­lásoknak elejét vegyük. A francia politikai észjárásnak egyik legjellemzőbb vonása a iuci­ditás, a világosság, a kérdéseknek egyszerű, logikus csoportosítása és áttekintése. Nem kell . nekik sok nagy és hosszú programm; amit a francia szakszervezetek a szövetkezetekkel együtt, a fogyasztóknak szervezeteivel e^vütt, a politikai pártszervezetekkel együtt kidolgoz­tak, elfér négy kis oldalon, és már a címében is megmondja, hogy hogyan és milyen irány­ban kívánja a megoldást. »La Réorganisation Économique dans la Liberté« — a gazdasági átszervezés a szabadság keretei között. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) A gazdasági át­szervezésre vonatkozólag a rövid és tömör elaborátum tulajdonképpen komprimáitan ma­gában foglalja 1934 április 7-iki kelettel azt, ami később a népfront kormányának pro­grammjává lépett elő, rövid néhány mondat­ban összefoglalja azt, hogy mit kell végrehaj­tani. (Olvassa): »En France tous les éléments d'uune re­prise des affaires existent: il ne manque que la confiance. Cette confiance salvatrice sera créée par l'organisation de la démocratie éco­nomique intimement liée à la liberté politique. Il appartient à la démocratie française de se sauver, elle est encore maîtresse de ses desti­nées. Elle peut, elle doit agir. L'audace, dans la ferme volonté de réaliser le progrès écono­mique et social, lui assurera son salut.« Hevenyészet magyar fordításban így hang­zik (olvassa): »Franciaországban a gazdasági és üzleti fellendülés elemei adva vannak. Egy dolog hiányzik csak: a bizalom. Ezt a teremtő és megmentő bizalmat helyre lehet állítani, ha a gazdasági demokrácia szorosan összeforr a politikai demokráciával. A francia demokrá­cián áll, hogy megmentse magát, és ma még ura a sorsának. Cselekednie lehet és cseleked­nie kell. Bátorságra és arra az elszánt aka­ratra van szükség, hogy a szociális haladás­nak a programmját végrehajtja, és ezzel el­érte a célt.«

Next

/
Thumbnails
Contents