Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-190

Az országgyűlés képviselőházának 190 kiállani, hogy nagyon nehéz Festetics képviselő • úrnak rnegmagyarázni azt, hogy hová vezet az, amit ő csinál és az ő emberei csinálnak. (Gr. Festetics Domonkos: En tudom, clZ* cl, fő!) Ha tudná a t. képviselő úr,, hogy hová vezet, hogy végeredményben mit fog a képviselő úrra nézve is eredményezni, f akkor semmiesetre sem csinálná. Az erélyt állandóan hirdetjük, de sohasem cselekszünk erélyesen, pedig nekem meggyőződésem, hitem, hogy egy erélyes lépéssel, egy erélyes kézmozdulattal az országot ma még ugyanúgy meg lehet menteni attól, hogy a demagógia martaléka legyen, mint ahogyan meg tudtuk volna menteni a Károlyi-forradalom előtt. Ezeket óhajtottam itt a törvényjavaslattal kapcsolatosan elmondani. Ismételten hangsúlyozom és hangoztatom, hogy én a törvényjavaslatot két kivételtől eltekintve, helyesnek és jónak tartom. A választójogi törvényjavaslat benyújtása előtt azonban mint egy szerény egyszerű ember, aki ebben az életben sokon mentem keresztül és sokat láttam, figyelmeztetni vagyok bátor a kormányt, a képviselőházat, de elsősorban a kormánypártot, hogy méltóztassanak a demagógiát ennek az országnak az életéből minden rendelkezésre álló eszközzel kiküszöböltétni, mert majd késő lesz és nem fogja tudni senki sem lokalizálni és eloltani azt a tüzet, amelyet ma egyes urak igazán nagyon könnyelműen gyújtottak meg. A javaslatot elfogadom. (Helyeslés. — Boczonádi Szabó Imre: Más tónusban írjanak a liberális lapok is! Az is demagógia! — Fábián Béla: A liberális lapoki Azok is lázítanak! 01vassson fel nekem a képviselő úr olyat, amit kifogásolni lehet ebben a vonatkozásban! — Zaj.) Elnök: Szólásra következik Kertész Miklós képviselő úr! Kertész Miklós: T. Képviselőház! Alkotmányjogi javaslatot tárgyalunk a Házban itt benn és ne tagadjuk, hogy a bizalmatlanság, a kételkedés atmoszférája üli meg az országot odakünn. Hosszú volt a várakozás, sok. volt a csalódás, súlyos sebeket ütött a gazdasági válság az ország mezőgazdasági, ipari és szellemi dolgozó rétegein. Kevés volt a segítő készség, még ennél is kevesebb a segítő cselekedet. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy fanyar kételkedés, cinikus vállvonogatás, általános bizalmatlanság fogadja azt a kezdeményezést, amely itt az előttünk levő javaslatban kifejezésre jut, amely javaslatot második hete tárgyal itt többé-fcevésbbé nyugodt atmoszférában az ország képviselőháza. Lesz-e vájjon új korszak ennek a javaslatnak nyomán? Elindulhatunk-e, ha nem is egy új ezredév, de a nyugodt, békés és ^főként & szociális igazságtalanságokat elimináló fejlődés útján ennek a javaslatnak elfogadásával? Ez a kérdés: vége lesz-e a hitegetésnek, vége lesz-e a feneketlen ígérgetéseknek és meg fog-e szűnni az az állapot, hogy a népet szünet nélkül újra és újra ígéretekkel becsapják. Itt a javaslat tárgyalása során egy csomó szempont, egy csomó súlyos aggodalom nierait fel. Csik József képviselőtársunk felénk fordulva és felénk adresszálva szavait, azt hangoztatta, hogy ő azotk ellen a nagy remények ellen beszél, melyeket mi keltettünk fel ígéreteinkkel a népben és amelyek között ^ a legnagyobb az volt, hogy ha a titkos választójogot behozzák, akkor ez az ország az ígéret földje lesz, ahol. mindenki nagyszerűen megélhet. Ezt uni soha nem .mondottuk. (Farkas István: Nem bizony!) Felnőtt, józan politikus ülése 1937 február 25-én, csütörtökön. 527 ilyet nem mondott és nem mondhatott és uni sokkal tisztábban és reálisabban ítéljük meg azokat a lehetőségeket, amelyek a titkos választójogra való áttéréssel kapcsolatosan az ország számára adódnak, semhogy ilyen kiszólásokba bocsátkozhassunk. (Farkas István: Ilyen ostobaságot tőlünk nem hallanak!) Ha kritikai szemmel végigmegyek a választójogi ankét anyagán és keresem azokat a vezető és lényeges gondolatokat, amelyek ezt a vitát dominálták, akkor egy megállapításnál .kell kikötnöm, egy megállapításnál kell időznöm egy pillanatig, még pedig Eckhardt Tibor képviselő úr nagyszabású ' beszédéneik egyik alapvető fontosságú passzusánál, amelyben azt mondotta (olvassa): »A népképviselet elve mellett szól egy másik fontos érv is és ez az, hogy minden társadalmi réteg csak maga tudja a saját jogos érdekeit kellő erélylyel és súllyal képviselni. Emberek r vagyunk valamennyien: és nincs olyan konmány, olyan tökéletes államférfi, aki egy olyan társadalmi réteg érdekeit, amiely a parlamentben képviselve nincs, amely a választásokon a maga akaratát komolyan nem érvényesítheti, olyan mértékben honorálni, onint amilyen mértékben honorálni kénytelen -valamely rétegnek

1 politikai, gazdasági, szociális és egyéb kívánságait, akki3!r ha egy bizonyos súlyt, egy bizonyos befolyást mondjuk meg (magyarán, egy bizonyos politikai nyomást is tud ez a társadalmi réteg a maga érdekében a választások során és az ország törvényhozásában kifejteni.« Ezt a plattformot, amely világos és pontos körülírása a népképviselet elvének egy osztályokra tagolt társadalmon belül, ezt az ^ elvet a magunk résziéről elfogadjuk. (Helyeslés a széUobaloldalon.) Elfogadjuk azzal, hogv az •íllentétes érdekű társadalmi osztályok ellentétes érdekeinek «mérkőzési területe — hozzáteszem, fair és tisztességes parlamentáris eszközökkel meghívott küzdelmeinek területe -"'megítélésünk szerint az oirszág törvényhozása, az ország, parlamentje és amikor most Magyarországon az első szerény lépés történik egy évtizedek óta vajúdó nagy probléma megoldása felé, akkor szerintem a vezető elv itt nem lehet más, mint a népképviselet újjászervezésére törekedni a szabadság és egyenrangúság alapján, de ez kell, hogy legyen az^ első lépés az ország egész szociális^ struktúrájának átépítése felé. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) T. Képviselőház! A választójogi probléma tehát ebben az. összefüggésben kenyérprobléma, szociális probléma, még pedig a legelsőrangú probléma a szociális és kenyérkérdések sorában. Nem változtat ezen az, hogy kicsinyek .es szegények vagyunk. Csik képviselő úrnak kicsinységünkre és szegénységünkre való hivatkozását nem tudóm elfogadni, mert nem arról van szó, amit ő itt mondott, hogy mit tehet egy ilyen kis ország a világgazdasági helyzet megváltoztatása tekintetében, nem arról van szó, hogy a világgazdasági helyzetet akarja-e vagy nem akarja-e Magyarország megváltoztatni, hanem arról van szo, hogy egy kicsiny ország is sokat tehet s ai át helyzetének megváltoztatása érdekében. (Ügy van! a szélSőbaloldalon.) Kiépítheti például belső erőforrásait, megjavíthatja lakosságának fogyasztóképeségét, gátat vethet az ipari és finánckapitalizmus túlkapásainak, megteremtheti az igazságos és progresszív közteherviselést, erélyesi gazdasági és szociális politikával minimumra csökentheti