Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-190

526 Az országgyűlés képviselőházának : radjon csendben! (Br. Berg Miksa: Megkapja a demagógia tanszékét! — Gr- Festetics Domonkos: A-z neked van fenntartva! — Derültség.) Fábián Béla: Nem tudom, kinek van hozzá több joga, nem tudom, kivel vitatkozott Festetics képviselő úr. (Felkiáltások: Berg gel!) Megint csak azt az egyet vágyóik bátor a képviselő úrnak mondani: méltóztassék megkérdezni azokat az arisztokratákat, akik a Károlyi-forradalom előtt a politikai szenvedélyek és a politikai helyzet ismeretének hiányában egy szélsőséges agitáció részesei lettek, hogy odahaza — ha még élnek — lakásuk mélyén, sötét szobában ütik-e a mellüket, hogy: peccavi, peccavi? Méltóztatik emlékezni azokra, aikik a Károlyiforradalom előtti időkben állandóan intézményesen akartak más kérdéseket elintézni, mint amiket a képviselő úr most akar. (Gr. Festetics Domonkos: Éppen az volt a hiba, hogy Károlyi Mihály egyedül volt és a többi visszavonult! Ha a többi kilépett volna, nem jött volna Károlyi Mihály! — Egy hang a jobboldalon: Egyéb hiba is volt!) Talán ma is az a baj, hogy a t. képviselő urakkal szemben a polgári társadalom nem lép fel elég eréllyel.. (Ügy van! a baloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: A polgári társadalom mögöttünk áll!) Majd valamikor talán arra fogunk hivatkozni, hogy amint akkor az volt a baj, hogy Károlyi Mihállyal szemben nem léptek fel, úgy most az a baj, hogy t. képviselőtársaimmal szemben nem lépnek fel. De nekem az a tiszteletteljes meggyőződésem, hogy nem nekünk, ellenzéki képviselőknek kell ezekkel a kérdésekkel foglalkoznunk. Az ország nyugalmát, az ország rendjének fenntartása követeli, hogy ne történjék meg itt az, hogy a gyűléseken egy kormánypárti képviselő olyan kijelentéseket tegyen, mint amilyeneket a lapok szerint Végváry képviselő úr tett. Azért mondom el ezt, hogy Végváry képviselő úrnak módot adjak arra, hogy kijelentse, mondotta-e ezeket vagy nem? (Felkiáltások a jobboldalon: Mit? Mit?!) Azt, hogy itt megvettek politikusokat. Hiszen ez nem új dolog. (Gr. Festetics Domonkos: Azt nem mondotta!) Bizonyosan az újságírók hazudtak, (Gr. Festetics Domonkos: Tessék beszerezni a hiteles szöveget!) mert mindig úgy szokott lenni, hogy végül is kiderül, hogy az újságírók nem mondanak igazat. (Gr. Festetics Domonkos: Az egy lázító újságíró volt!) Ez visszatérő dolog, t. képviselő úr! A Nemzeti Egység Pártja képviselőiről állandóan azt hirdetik az országban, — legutóbb úgy tudom, eljárást is indítottak egy ügyben — hogy az urak közül azok, akik mérsékeltebbek, meg vannak vásárolva. Méltóztatnak tudni, hova fog ez a dolog a nemzeti közvéleményben vezetni? A parlament tekintélyét azzal járatják le, hogy arról, aki itt a demagógiával szembehelyezkedik, az egész országban elterjesztik azt a hírt, hogy őt megvették. (Zaj.) Ne méltóztassanak ezeket a dolgokat olyan könnyen venni! Méltóztassanak arra gondolni, hogy a falu, a vidék, amely ma a titkos választójog bevezetése előtt áll, ma már más, mint a békebeli falu, vagy vidék volt. Békében falíain a vezető szerepet a módos gazdák játszották, ma pedig ugyanúgy folyik a falun az agitáció a módos gazdák ellen, mint a grófok ellen. (Brogli József: A piszkos demagógia oda is beül! — Rupert Rezső: Más is csinálja! Izgatnak a grófok és a zsidók ellen egyformán! — Gr. Festetics Domonkos: Megvédjük mi magunkat, nem szorulunk Rupert 0. ülése 1937 február 25-én, csütörtökön. képviselő úrra! — Zaj.) Az országot mégsem merjük rábízni arra a hősiességre, amellyel szembe kellene ezekkel a demagógokkal a gróf uraknak szállniok. Mindez pedig akkor történik, amikor az ország határán túl törvényjavaslatot nyújt be Goga Octavian és ebben a törvényjavaslatban azt mondja, hogy az ország nyugati határát ne magyar grófok és bárók, a románság elmagyarosítói. vagy irredenta zsidó-magyar földbirtokosok lakják. Ugyanakkor, amikor ez történik, itt az országban az ország népét darabokra tépik. Hiszen a, választójogi törvényjavaslat benyújtása előtt ennek a képviselőháznak talán tudatában kell lennie annak, hogy azok az emberek, akik állítólag nem jutnak álláshoz, akik a falvakban a »micisapkás falun« élnek — méltóztatnak még emlékezni erre a szóra — miképpen lázítják nemcsak a a nagy-, vagy a középbirtokosok ellen a falut, hanem azokban a falvakban, ahol 50—60 holdas birtokok vannak, 50—60 holdat osztanak már ezek a micisapkások. Mert vannak, akik a zsidókérdést akarják megoldani, és vannak akik a földkérdést. A demagógia mindegyik helyen azt teszi a maga eszközévé, ami az illető helyen neki a legalkalmasabb. Mi lesz ennek a következménye? Itt mindenki meg akarja oldani a kérdéseket, de arról, hogy hogyan kell azokat megoldani, sehol, sem a falun, sem a városokban senki sem beszél, mert senki sem tudja, hogyan kell megoldani a kérdéseket. Ki akadályozta meg például a Gömbös-kormányt abban, hogy ezeket a kérdéseket megoldja? Végváry t. képviselőtársam úgy beszél, mintha ő 15 esztendőn keresztül itt az ellenzék padjaiban ült volna és itt követelte volna a Gömbös-kormánytól, hogy ezek a kérdések elintéztessenek. Ö így beszél az ifjúság előtt, holott a t. képviselő úr nyilt választásos kerületben, a nagylaki kerületben a kormány erőszakával került be, nem pedig a választók elragadtatott imádkozása következtében és nem hallottam egyetlen-egy alkalommal sem, hogy a képviselő úr a Gömbös-kormánnyal elégedetlen lett volna. S most elmegy oda, ahol a képviselő úrnak minden szava olajat önt a tűzre, felveszi a versenyt olyan emberekkel, akiket a miniszterelnök úr nem fogad, mert azt mondják, hogy semmiféle ifjúsági egyesületnek nem vezérei és velük együtt annak az ifjúságnak a soraiban, amelyet természetesen könnyen lehet izgatni és lázítani, bedob olyan kérdéseket, amelyek az ifjúságban levő gyúanyagot fellobbantják és felrobbantják. Lőporos hordók között élünk ma Magyarországon. Természetesen sokkal könnyebb elővenni egy szál gyufát és azzal a szál gyufával felgyújtani a lőporos hordót, mint kiütni az emberek kezéből azt a gyufát, amellyel a lőporos hordók között járnak. Meg vagyok róla győződve, hofv sokkal nagyobb sikereket lehet elérni azzal, ha valaki lemegy a faluba és azt mondja: vedd el, ami a másé, mint ha azt magyarázná, hogy csak munkával lehet kenyeret keresni. Könnyelmű emberek, politikailag előkészületien emberek járják a falut és ezek a politikailag előkészületlen emberek készítenek elő az országban olyan helyzetet, amelynek előjelei a debreceni, a pécsi, a szegedi és a budapesti események. Azt mondotta egy kiváló római író, hogy a férfi az, aki nehéz körülmények között férfiként viselkedik és megállja a helyét. Tudom, hogy nagyon nehéz a demagógiával szemben