Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-190

Az országgyűlés képviselőházának 19 tíz esztendőben, de a konzekvenciákat éls a tanulságokat nagyon kevéssé vontuk le — mondióim, a Károlyi-forradalom alatt, 1918 októberében a radikálispárt a szocialista pártot túlszárnyalni igyekezett a maga agitáció jávai. (Br. Vay Miklós: Nem volt könnyű dolog!) Miért nem, t. képviselőtársam? Legyünk igazságosak: a szociáldemokrata pártban 1918 októberében egyes vezető tagok mérséklő irányzatú tevékenységet fejtettek ki. (Br. Vay Miklós: Na!) G-arami Ernő meghalt, talán szabad róla jót mondani. Garami Ernőnek a Károlyi-forradalom alatti szerepe igazán tiszteletet parancsol, mert abban a nehéz időben (Farkas István: A későbbi nehéz időkiben is!) ő bátran szembe szállott a legszélső demagógiával {.Zaj half elől és a jobboldalon. — Br. Vay Miklós: Kik idézték elő az 1918. évi forradialmiatl) Ha t. képviselőtársam eat a kérdést feltette, kétféle dolog idézte elő. Előidézte először a háború, a forradalmi propaganda és előidézte a kormány gyöngesége (Farkas István: A kormány helytelen politikája!), aiz utolsó Wekerlenkormány teljes gyöngesége, erélyteleinísége, a polgári társadalom szétzüllött volta, amely képtelen volt az, agitációval szeimben felvenni a versenyt. (Ügy van! a középen.) A polgári társadalom ott állott, volt az országnak egy gyönge kormiánya, amelyik nem meirt cselekedni és a forradalmi agitáció természetsiaerűleg imint -az árvíz elömtötte az egész országot. Állapítsuk meg ezeket is, ha már Vay képviselő úr felvetette a kérdést, hogy miként jutottunk el odáig? T. Képviselőtársaim! Igenis, annak a vitának, amely a választójogi javaslat ajánlásával kapcsolatosan itt a képviselőházban folyik és amely lassanként a magyar múlt és a magyar jövő vitájává alakult át, foglalkoznia kell azzal a kérdéssel is, amellyel szemíhen Riaisisay Károly t. képviselőtársam hirdette az intézkedés szükségességét, t. i. azzal a demagógiával szemben, amelynek a jelenségeit láttuk nemcsak a^ Károly i-foinradalmiat imiegelőző korszakiban és a Károlyi-forradalom alatt is, hanem amelynek visszataszító jelenségeit látjuk .ma is. Aki künn jár a magyar vidéken, aki járja a magyar falvakat, 'annak meg kell állapítania, hogy ott már olyan hangokat ütöttek meg egyesek, ha nacionalista köntösbe öltöztetve is, amelyekkel szemben, sajnols, a Károlyi-forradalmat megelőző időiben sem mutatott elég erélyt a magyar polgári társadalom. T. Ház! A Károlyi-forradalom előtt nemcsak az volt a baj, hogy gyenge volt a magyar társadalom, hanem sajnos, gyenge volt a kormányzati rendszer is, amely nem hitt abban, hogy Magyarországon egyáltalában valaha^ is lehetséges a forradalom. Emlékeztetem t. képviselőtársaimat arra, hogy amikor 1918-ban Oroszországból hazajöttem, s kezdtem írni a különféle cikkeket a kommünről, — amelyről itt úgyszólván senki sem tudta, hogy micsoda, mert azt hitték itt is és egész Európában is, hogy a kommün tulajdonképpen nem egyéb, mint a demokráciának egy továbbfejlődése, — akkor egy szép napon behivatott a törvényszék akkori elnöke, Langer Jenő és azt mondta, hogy felsőbb utasítást kapott a miniszterelnökségi sajtóirodától, figyelmeztessen, hogy én mint törvényszéki bíró, politikával nem foglalkozhatom és nem írhatok cikkeket olyan ország ügyeiről, amellyel mi nem vagyunk ellensiéges viszonyban., Ez t. i. a breszlitovszki béke megkötése után volt, még a Wekerle-korniány 0. ülése 1937 február 25-én, csütörtökön. 523 alatt. Langer Jenőnek azonban volt annyi józan esze, hogy azt mondotta, ne vegyem komolyan ezt a figyelmeztetést és írjam csak tovább a cikkeket, de ez Langer Jenő magánügye volt, s csak későbben a terror miatt vált ezután lehetetlenné ezeknek a cikkeknek tovább való közzététele. S most is engedje meg nekem t., Képviselőház, s engedjék meg kormánypárti t. képviselőtársaim, hogy figyelmeztessem a kormányt és t. 'képviselőtársaimat arra, hogy ezzel az agitációval szemben, amely most folyik az országban, szintén nincs kiállás, még pedig azért nem állnak ki, mert ha a kommün előtti időkben azt tartották, hogy a kommunizmus a demokrácia továbbfejlődése, ma meg azt mondják, hogy a szélsőséges agitáció, amely most a falun folyik, nem egyéb, mint a nacionalizmus továbbfejlődése. Es itt bátor vagyok a 1.

1 kormányzatot figyelmeztetni arra, hogy mélységes megdöbbenést keltett nemcsak liberális körökben, hanem mindenütt, ahol erről tudomást szereztek, a miniszterelnökségi sajtóirodának az az intézkedése, amellyel barátságosan megkérték a lapokat, hogy ne közöljék egy apátplébánosnak Sopronban tartott azt a beszédét, amelyben a nemzeti szocializmus és a bolsevizmus között vont párhuzamot. Kérdem, hová jutunk, ha a kormány nem tesz semmit a legszélsőségesebb jobboldali agitációval szemben? Es kérdem, mit jelent az, ha a polgári társadalom egyik kiváló oszlopa, &gy országos jelentőségű egyén, a katolikus egyház egyik kiválósága, abban a városban, ahol előzőleg már egy arisztokrata tartott előadást a nemzeti szocializmus nagy előnyeiről, ugyancsak előadást tart, s kifejti, hogy a katolikus egyház szempontjából mit jelent a nemzeti szocializmus, — s erre barátságosan felkérik a lapokat, hogy erről ne írjanak. Ez azt jelenti, hogy két oldalról folyik a harc: egyik oldalról szabadjára eresztik a demagógiát és az agitációt, a másik oldalon pedig, mikor az érdekeltek, akik azután igazán tudják, hogy hova vihet egy demagógia, fel akarnak szólalni és a közvéleményt fel akarják világosítani, akkor a sajtót megkérik arra, hogy ezeknek felszólalását lehetőleg ne közölje. Vigyázzon az ország, vigyázzanak igen t. képviselőtársaim és vigyázzanak mindazok az agitátorok, akik most az utóbbi időiben ezt az országot járják. Méltóztassanak elhinni, & demagógiáról sokat beszélünk akkor is, amikor nem teszünk ellene semmit. A demagógia egy olyan szörnyeteg, amelynek evés közben jön meg az étvágya. A demagógiát nem lehet jóllakatni, a demagógia nem Moloch, amely .megelégszik azokkal a szűzlányokkal, akiket neki feláldoznak. A demagógia mentől többet evett, annál többet kíván enni és amikor a demagógiát szabadjára eresztik, az nem áll meg azok előtt a kapuk előtt, amely kapukig a demagógiát szabadjára 'akarják ereszteni, hanem túlmegy , a kapukon és eljut legtöbbször magukig azokig, akik a demagógiát csinálták., Én abban a szerencsétlen helyzetben vagyok és voltam, hogy 1915 óta néztem/ végig • a demagógia jelentőségét álladalmak helyzetében. & 1915 óta néztem az orosz foirradalom fejlődését és azokból a könyvekből, amelyek az orosz forradalmakról magyar hadifoglyok tollából megjelentek, méltóztatnak látni, hogy én 1915 óta, amióta a forradalmi agitáció Oroszországban 75*