Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-190
524 Az országgyűlés képviselőházának : megindult, milyen jól láttam Oroszországban az eseményeiket és azokban a imiagyar lapokban, amelyeik Oroisaoirszágbiain ímegjelentek, hogyan próbáltam magyar hadifogolytársaimat visszatartani attól, hogy a szélsőséges forradalmi agitáció részesei legyenek. Sőt, ha szabad magamról elmondanom, — nem én mondom el ezt, elmondják ezek a könyyfík —, egy idegen országban a, demagógiával szembehelyezkedni talán nagyobb bátorság, mint idehaza tenni ezt. 1917hen, amikor a magyar hadifoglyok agitálása megindult arra, hogy lépjenek be a vörös hadseregbe, amikor már bolsevista uralom volt Oroszországban, én sajtóban és minden hadifogoly-értekezlet en ott Oroszországiban figyelmez-tettem magyar hadifogoly testvéreimet, tiszteket ós legénységet egyaránt arra, nogy vigyázzanak, inert majd meg fogják látni, hova visiz' az orosz agitáció és hova viszi a hadifoglyokat. Ugyanezt tettem Magyarországon 1918 márciusában, amikor flutóbolondnak tartottak itt az országban igen nagy államiférfiak, akiknek azt magyaráztam, hogy a bolsevista agitációval szemben fel kellene lépni Akkor azt mondották nekem, hogy Magyarországon nem lehet forradalom, mert Magyarországom nem volt kanesuka és Magyarországom nem jártak el a paraszttal szemben úgy, ahogyan Oroszországban eljártak. Én nem tudok ma isem egyebet tenni; az olyan politikust, az olyan embert, aki választópolgártársai bizalmából a közélet fórumára kiállíttatott és ott miami 'meggyőződését követi és ott az általa látott, az általa tapasztalt káros jelenségekkel szemíben nem viszi harcba egész egyéniségét, bárki legyen: nem tartom férfinak. Nekem az a meggyőződésem, ihogy mi, akik a harctereiken végigjártuk a szenvedések iisfeoIáját, akik hadifogságban találkoztunk a kolerával és a flecfctífussizal, 'az Isteninek csak egyféleképen tudjuk meghálálni azt, hogy ittmaradtunk, azzal, hogy ezeket az ajándékba kapott éveket polgártársainkért való munkára használjuk fel. (Élénk helyeslés jobbfelől és középen. — Taps a jobboldalon.) Amikor ma itt állok a képviselőházban és itt figyelmeztetek egyszerű szerény szóval, azzal a szerény szóval, amellyel csak az figyelmeztethet, aki egy olyan kicsiny párt tagja, mint amilyen kicsiny párt tagja vagyok én, amikor figyelmeztetem a nemzeti közvéleményt arra, hogy milyen baj és milyen katasztrófa előtt állunk,, kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék arra gondolni, hogy vannak emberek, akik meglátják a bajokat úgy, mint ahogyan vannak emberek, akik varázsvesszővel megérzik a föld mélyében levő vizet, vagy a föld mélyében rejtőző ércet. Amint ezek megérzik, mi van a föld mélyében, úgy ebben az országban mindenkinek, akinek ilyen varázsvesszeje van, meg kell éreznie azt, hogy ez az ország ma megint ott áll azon a ponton, hogy a demagógia martalékává váljék. Hogy pedig az országra nézve mit jelentett a demagógia,, erre nézve nem tudom, nem kellene-e egyszer már vizsgálat tárgyává tenni azt is, hogy — Lloyd George ír most egy könyvet erről — miként jött létre a trianoni békeszerződés. En itt ültem, ha nem is a képviselői padokban, hanem a képviselőház karzatán, amikor egyszer megérkezett ide gróf Apponyi Albert egy távirata Simonyi-Semadam Sándorhoz. Ehhez fűzöm megjegyzéseimet. Ha Magyarországon nem lett volna kommün, ha Magyarországon a kommün után nem következtek volna be olyan idők, amelyeket súlyosan . el kellett és el kell ítél»Ö. ülésé 1937 február 25-én, csütörtökön. nünk, tehát ha olyan helyzetek nem következtek volna be Magyarországon, amelyek a trianoni asztalnál ülő, állítólagos bírák előtt a kisantantnak módot adtak arra, hogy Magyarországot mint az állandó forradalmak országát mutathassák be, nekem meggyőződésem, hogy talán Apponyi Albertnek, mint a magyar bizottság vezetőjének, sikerült volna nagyobb eredményeket is elérni. Méltóztassanak arra gondolni, hogy megint válaszúton vagyunk. Az egész világ, egész Európa a szenvedélyek óriási katlana. Nem méltóztatik:-e azt gondolni, hogy a minden forrásoknak és semmi kialakultságoknaik ebben a világában Magyarországra nézve végtelenül fontos az, hogy itt semmi olyan ne történjék, ami más országokban elő szokott fordulni, hogy ez az ország a nyugalomnak, a nemzeti egységnek a szigete legyen a gyűlölködésnek ahban a világában, amely bennünket körülvesz. (Árvátfalvi Nagy István: Ezt akarjuk!) Bátor vagyok azokhoz, akik ebből az országból most megint a szenvedélyek tüzes katlanát akarják csinálni, feltenni a kérdést: mi van Magyarországgal, talán már visszakaptuk a megszállott területeket, a megszállott területek magyarjai talán már olyan helyzetben vannak, hogy velük egyáltalában nem kell törődni! Hónapok óta ebben az országban egyetlenegy hang, egyetlenegy szó a megszállt területek magyarjainak szenvedéseiről nincsen; ebben az országban egy hang nem esik arról, hogy itt ebben az országban a nemzeti társadalomnak igenis össze kell fognia; össze 'kell fognia azért, mert a megszállott területéken nemcsak magyarok, hanem egyéb nemzetiségek is élnek és ennek az országnak a megszállott területeken élő népeknél csak akikor lesz vonzóereje,, ha itt nagyobb lesz a nyugalom, nagyobb lesz a rend, nagyobb lesz a béke és több lesz a kenyér, mint a megszállott területeken. Vegyük a dolgok fordítottját. Méltóztatnak gondolni, hogy Románia nemzetközi helyzetét végtelenül erősíti az, amit Romániában a vasgárda csinál? Méltóztatnak gondolni, hogy Ro mániának mint álladalomnak a helyzete tiszteltebb lesz azzal, hogy Codreanu emberei az egész országot tüzes katlanná alakították át? Nem méltóztatnak gondolni, hogy egy egységes Románia szimpatikusafob a külföld előtt, mint egy darabokra tört Románia,.« hogy egy gyűlölködés által darabokra osztott Románia nemzetközi súlya kevesebb 1 ? Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy nagyon érdekes 1 fejtegetéseinek fonalát a tárgyhoz visszavezetni méltóztassék. Fábián Béla: Tisztelettel meghajlok az elnök úr figyelmeztetése előtt. Azért vettem egy idegen példát, mert rá| akartam térni a demagógia szörnyű következményeire idehaza. Meggyőződésem az, hogy ebben az országban a demagógiát szabadjára ereszteni semmi egyebet nem jelent, mint az egész ország jövőjét aláásni. Állandóan beszélünk arról, hogy a nemzeti társadalomnak egységesnek kell mutatkoznia. Elhiszem, meggyőződésem, hogy egységesnek kell mutatkoznia. Egy nemzeti társadalominak egységét a demagógiával szemben nem védheti meg más, mint a nemzeti társadalom egységes fellépése. Hogy hová jutottunk, azt az is mutatja, hogy még nincs is meg az általános választójogról szóló törvényjavaslat, még csak itt a Házban beszélünk róla és> állítólag egy pártközi konferencia elé fog 'kerülni az a kérdés,
