Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-190

522 Az országgyűlés képviselőházának szervezkedjék? Szerintem nem volna politikns az, aki a maga részéről tarra az álláspontra helyezkednék, hogy éppen a kormánypárt ne szervezkedjék, mert a (kormánypártnak legalább annyi joga, illetőleg egyenlő joga van arra, hogy szervezkedjék, mint akármelyik ellenzéki pártnak. (Br. Vay Miklós: Ez kedves!) Sőt a kormánypárt szervezkedése nemcsak, hogy helyes, hanem kívánatos is, még ellenzéki szempontból is, azért, hogy különösen a vidéken lássuk végre, hogy a kormánypárt szervezkedése milyen célokat tűz maga elé» A micisapkás faluban — majd később bátor leszek megmondani, mit értek én micisapkás falu alatt — itt volna teljes mértékben az ideje annak, hogy a polgári pártok végre a szervezkedés fegyveréhez nyúljanak, i Természetes dolog, hogy ebből a szervezkedésből való kimaradás a kormánypártra nézve sem kívánatos. Ellenben mik azok a kérdések, amelyeknél mi azt kívánnánk, hogy a szervezkedésnél a kormánypárt mit ne vegyen igénybe? Legelsősorban ne vegye igénybe a kormánypárt az iskolákat. Emlékezzünk a kommünalatti időkre, amikor Magyarországon elsősorban vették figyelembe a szervezkedésnél az iskolásgyermekeket, amikor az iskolásgyermekeket vonultatták ki az utcára és énekeltették velük az Internacionale-t, hogy: »nem lesz a tőke úr mirajtunk«, és méltóztassanak visszaemlékezni ennek romboló hatására, amikor a faluban és a városban ez történt a szervezkedéssel kapcsolatban. Ma sem tartom helyesnek, hogy a gyűlésekre szóló meghívókat a szülőknek az elemi iskolás gyermekekkel küldjék haza. Nem tartom helyesnek, hogy a szervezkedés erőszakos módszereit a tanítók és a közhivatalnokok útján használják ki és nem tartom helyesnek azt sem, ha a köztisztviselők — akiktől nem akarom elvitatni és senkisem akarja elvitatni a jogot larra, hogy politikai meggyőződésüket szabadon követhessék — például akármelyik pártnak a jelvényével ülnek a hivatalaikban, vagy pedig ülnek, mondjuk valamilyen közgyűlésen, pl. vármegyei, vagy városi közgyűlésen. Teljes lehetetlenség, hogy köztisztviselők, pl. adótisztviselők a kormánypárt jelvényével járjanak a hivatalba. Hogy mire vezetett ez, milyen furcsaságokra, csak arra vagyok bátor tisztelettel hivatkozni, hogy már ázsiója volt bizonyos kormánypárti jelvénynek a Gömbös-kormány utolsó idejében: ha valaki az adóhivatalba vagy a 'minisztériumba akart menni, egészen egyszerűen a szomszédjától, aki tagja volt a kormánypártnak, kölcsönkérte a kormánypárti jelvényt és azzal jelent meg a hivatalban. Meggyőződésem és azt hiszem, ebben t. képviselőtársaim is egyetértenek velem, hogy helytelen a választópolgárságban azt a hitet kelteni, hogy máskép intézik el ügyeit abban az esetben, ha kormánypárti jelvénnyel jelenik meg a hivatalban. Méltóztassék elhinni, hogy szinte alkotmánybiztosíték és az egész ország minden polgárára nézve jelentőséggel bíró tény az, ha a polgár meg van győződve a köztisztviselők pártatlanságáról. A polgáriban az elnyomottságnak és a megalázottságnak érzete kel fel abban az esetben, ha azt hiszi, hogy őt azért előnyben, vagy hátrányban részesíthetik, mert az egyik, vaigy a másik párthoz tartozik. 'ö. ülése 1937 február 25-én, csütörtökön. A régi világban a képviselőválasztások alkalmával, vagy a képviselőválasztásokat megelőzőleg volt csak politikai szervezkedés.. A régi világban — sőt nem is olyan régen: az 1922-es, 1926-osi és 1931-es képviselőválasztások előtt — megindult a választási hadjárat, megindult a korteskedés és amikor vége lett a választásnak, akkor egyszersmind a választási hangulatot is mintha elfújták volna. Ma az a helyzet, hogy a faluban a hadiállapot állandósult. Állandósult azért, mert moist ki van adva a kérdés, hogy ki hol van, ki melyik párthoz tartozik, hadjáratok folynak az egyik odalról és a másik oldalról is. En a magam részéről ebben a világhelyzetben, amelyben mi vagyunk, azt szeietném, ha az országban tényleg egy nemzeti közhangulat alakulna ki, ha itt magyarok és magyarok azért, mert nem egyik vagy másik párthoz tartoznak, azért, mert nem tartoznak ugyanazon párthoz, nem állanának ellenségkép szemben egymással. Az a gondolat, amely itt fel vettetett, a nemzeti egység gondolata, a nemzetnek különféle pártokra tagozódása esetén csak abban az esetben valósítható meg, ha a különféle pártokhoz 'tartozó képviselők, a különféle pártokhoz tartozó polgárok nem viselnek egymás ellen életre-halálra szóló hadjáratokat azért, mert az illető egy másik párthoz tartozik. T. Képviselőház! Ez a javaslat, amellyel a kormány most a Képviselőházhoz fordult, tulajdonképeni elöljárója, előszel© ennek a törvényjavaslatnak, amelyért ebben az országban hosszú évtizedeken keresztül annyi politikai harc folyt, a titkos választójogról szóló törvényjavaslatnak. A titkos választójog még nincs itt. (Kun Béla: Mikor lesz itt?) A titkos választójogot még nem is látjuk, elenben a következményei már itt vannak. (Br. Vay Miklós: A részleges! titkos megvan! — Kun Béla: Jó, jó, nagyon kis részélben az országnak!) En most még nem arról beszélek, ami a múltban megvolt, arról beszélek, ami a jövő'ben leend. (Kun Béla: Nincs még itt, de a nyári szünet alatt talán le fogjuk tárgyalni.) Még nincs is itt, ellenben az előszelei már itt vannak, még pedig itt vannak abban, hogy az egésiz országban iminden párt a maga agitációjában imár törekszik a másikat túillicitálnii. Arra vonatkozólag', hogy ez a túllieitálás, lamelyről hátor leszek később megmondani véleményemet és amelyet, Rassay Károly után, egészen szabadon én demagógiának vagyok bátor nevezni, mit jelent, (vitéz Sebestyén Kálmán: Azt le kell állítani!) láttunk már példákat Magyarországon. (Br. Berg Miksa: Minket ma éjjel azzal gyanúsítottak a. főibíró jelenlétében, hogy kommunisták vagyuinlk! — Zaj a jobboldalon-) Elnök: Csendet kérek! (Zaj a jobboldalon.) Méltóztassék csendben meghallgatni a szónokit. Így nem lehet tárgyalni. (Kun Béla: A titkos választójog hozza tűzbe a t. túloldali barátomat! — Vitéz Sebestyén Kálmán: Nem, ez tévedés!) Fábián Béla: Arra vonatkozólag, hogy ez a túllieitálás mit jelent, az ország kaphatott a múltban komoly példákat, amely példák, megszívlelése bizony nagyon helyes volna úgy a választójogi javaslat tárgyalása alatt, mint pedig a választójogi javaslat tárgyalása előtt. Méltóztatnak emlékezni, arra, hogy amikor a Károlyi-forradalom kitörése után —a Károlyiforradalomról és a kommünről egyébként igen sokat beszéltünk Magyarországion az utóbbi