Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-189
Az országgyűlés képviselőházának 18 (felolvassa): »Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy az egyszoíba-konyhás lakások adómentessége az adóhátralékosoknál gyakorlati előnyt nem jelent 1 ? Hajlandó-e a miniszter úr odahatni, hogy a kormánynak ez a szociális intézkedése, amely éppen a legszegényebb réteg megsegítését célozza, a valóságban is éreztesse hatását 1 ? Ezt elérendő, hajlandó-e a miniszter úr intézkedni, hogy a nyilvánvalóan behajthatatlan adóhátralékok — nyilvánvalóan az egyszobás házak adóhátralékai és pótlékai — töröltessenek?« Az egy szoba-konyhás házak adómentességét a napszámból és közsegélyből élőknél én javasoltam. A pénzügyi szakemberek ellenezték, de én ezek ellenére is proponáltam és keresztül is vittem ezt, mert azok az érzések vezettek, amelyeknek az igen tisztelt képviselőtársam is kifejezést adott. Ez a kívánság kifejezésre jutott pártom képviselői részéről is. Valóban szükségesnek éreztem, hogy ennek a legszegényebb agrár-lakosságnak nehézségein segíteni kell, még ha ez a pénzügyi tudomány szerint bizonyos szempontból aggályos is. (Friedrich István: Kik azok a tudósok? — Egy hang a baloldalon: Ridegek!) Ez nem egyes emberekre vonatkozik. (Friedrich István: Transzcendentális pénzügyi tudósok. — Derültség.) A logikus tényleg az lett volna, ha az egyszobás házak adómentességének a kérdését nem ragadjuk ki, hanem általában a minden foglalkozási rétegnél a mainál magasabb létminimumot állapítunk meg és azon alul nem adóztatunk. (Felkiáltások a baloldalon: Ez volna a helyes!) Igen, ez volna a helyes; a tudomány tehát itt egészen helyes vonalon mozog. A mai viszonyok között azonban ezt még nem tudom megcsinálni, mert a helyzet nem érett meg erre, éppen ezért nem akartam az egyszobás házak tulajdonosainaik a megsegítését egy bizonytalan későbbi esetleges általános intézkedéstől függővé tenni. Az egyszoba-konyhás lakással bíró, s napszámból élő kisemebereknek az adómentességet már 1936 január elsejétől kezdve megadtam és kiterjesztettem az adópótlékokra is. Kiterjesztettem a mentességet az olyan napszámból élőkre is, akiknek ez a jövedelme esetleg nem agrárnapszámnak, hanem egyéb kézimunkának az eredménye. Utóbb kiterjesztettem az úgynevezett kétvégű házakra is, vagyis az olyan közös tulajdonban álló kis házakra, amelyek egybe vannak építve, de két bejárat révén két családnak a lakása van bennük. Amikor ez megtörtént, átvizsgáltam a dolgot s láttam, hogy sok kisember adóhátraléka tisztán ilyen kis házak adójából, pótlékaiból és a késedelmi kamataiból ered. A miniszterelnök úr kezdeményezésére — aki ezt a pártunk több tagjával megbeszélte — elhatároztuk, hogy ezeket a körülbelül 21 millió pengőt kitevő, az 1936 január elseje előtti időből származó hátralékokat egészen eltöröljük. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) A miniszterelnök úr három vagy négy héttel ezelőtt tartott beszédében már ismertette a pártban az erre vonatkozólag kiadandó rendeletet. (Dinnyés Laj,os: Miért a pártban? Itt kellett volna!) Ezt azonban, úgylátszik, nem reprodukálták a lapok egészen szabatosan s ezért nem is vált olyan mértékben köztudomásúvá, mint kellett volna. Ez másrészt azt a látszatot is keltette, mintha mi a több mint 260 millió összes adóhátralék minden adónemére kiterjedően törölnénk mindössze KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XI. '. ülése 1937 február 2U-ên, szerdán. 503 2,100.000 pengőt. Ez tényleg nevetséges intézkedés volna ilyen nagyösszegű hátralékhoz képest. Erről nincs szó. Ebben a keretben, vagyis a szóbanforgó egyssobás házaknál, száz százalékban, in totó töröljük ezeket a hátralékokat. (Soltész János: De mikor lesz ez meg a gyakorlatban?) Ez a gyakorlatban már megvan, t. képviselőtársam, mert az erre vonatkozó rendeletemet január 27-én 21.713. szám alatt már kiadtam. Természetesen pár hétig eltart, amíg a pónzügyigazgatóságok ezeket a hátralékokat összeírják s azután természetesen majd törlik is. (Élénk helyeslés és éljenzés. — Friedrich István: Nagyon helyes! — Soltész János: Az 1936. évi hátralékokat miért tartja fenn a miniszter úr?) Azt sem tartom fenn, mert 1936 január 1-től mentesség van, az 1936 január 1 előtti időből származó hátralékokat pedig ebben a körben, vagyis az egy szobakonyhás lakásokra vonatkozóan teljes egészben töröltettem. (Élénk helyeslés.) Abban a kivételesen kedvező helyzetben vagyok tehát, hogy az interpellációra teljesen megnyugtató választ adhatok, (Taps a Ház minden oldalán.) sőt ezt mint már megtörtént intézkedést jelenthetem be. Csak még azt kívánom ehhez hozzáfűzni azokkal az általános megjegyzésekkel kapcsolatban, amelyek elhangzottak, hogy nagyon is tisztában vagyok a legszegényebb falusi népelemek kedvezőtlen anyagi helyzetével. Nagyon kérném, méltóztassanak azzal a türelemmel — nem merek bizalmat mondani — megajándékozni a Ház minden oldalán, amellyel eddig irányomban viseltettek. Ismétlem, rendkívül nehéz helyzetben vagyok. Az az érzésem azonban, hogy eddig talán sikerült a helyes utat eltalálnomNe feledjük el, hogy ha ezidőszerint azi adóbevételek jobban folynak be, az nagyrészt annak köszönhető, hogy az adóbehajtást, amely 1931/32-ben nagyon visszaesett, (Friedrich István: Ez volt Wekerle!) meglehetős eréllyel (Friedrich István: Ez volt Bud!) az ódiumok ellenére is, sikerült ismét megszervezni és eredményt elérni. A behajtás terén a múltban a csökkenés azonban nem konkrét hibák eredménye. (Friedrich István: Volt itt hiba, ne tessék védeni!) Népünk lelkületében is elernyedés volt, aminek nem utolsó sorban az volt az oka, hogy az az érzés kezdett felülkerekedni, hogy nem érdemes adót fizetni, mert előbb-utóbb a nem fizetők olyan kedvezményben részesülnek, (Friedrich István: Ez volt a »zohl' nix« elv! — Derültség.) amelyet mem élvez az, aki tényleg fizet. Mi ennek végetvetettünk és méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a helyzet javulása, nagy mértékben az erélyesebb adókivetésnek és adóbehajtásnak köszönhető. Ezt az erélyt továbbra is fenn kell tartanom, mert az adózási rend alappillére az államnak és alapfeltétele annak, hogy dolgaink rendbejöhessenek. Az adózási rend egyedüli útja annak, hogy érdemes legyen adót fizetni s hogy adómorál kialakuljon, amely nélkül semmiféle országot fenntartani nem lehet, bármilyen is legyen annak politikai berendezése. Hangoztatom azonban, hogy igazságos és emberséges legyen az adóbehajtás. Azután egy bizonyos mértékig lassanként át kell vinnünk a terheket a tehetősebb vállakra. (Soltész János: Nem lassan, hanem gyorsan! — Czirják Antal: Tizenöt éve kapjuk az ígéreteket! — Zaj.) Én, aki mindig az összetartást és a megértést sürgettem, soha életemben nem fogok eltérni ettől a nézetem szerint józan vonaltól, mégis azt mondom, hogy látom az adóztatás, terén azt, hogy az ingóvagyon és az ingójövedelem adózásában van72
