Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-189

504 Az, országgyűlés képviselőházának nak esetek, — köztudat az és érezzük azt, — hogy csak egy töredékét vallják be a jövede­lemnek. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) Ne méltóztassanak engem a társadalmi ösz­szetartás és béke határozott szószólóját azzal vádolni, hogy eltérek ettől a magyar sorsban egyedüli helyes úttól, de azt mondom, hogy ezekben a nehéz időkben nem vagyok hajlandó ennek a tárcának a vitelére, ha lelkiismeretem nem lehet nyugodt, már pedig nem lehet nyu­godt, ha azt látom, hogy a fundált jövedelműek, a magánalkalmazottak, akik nem tagadhatják le jövedelmüket, a szegény kisemberek, akiknek &is házuk van, száz percentig adóznak és látok egyeseket, akik jövedelmükön jóval alul adóz­nak. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) Én erőteljesebben és igazságosabban aka­rom kimunkálni az adót, erre bizonyos adatokat is szerzek be, nem zaklatásokkal,, mert az ide­vonatkozó hírek vagy alaptalanok, vagy túlzá­sokat tartalmaznak, s ha ilyenek lennének, mél­tóztassék orvoslás céljából tudomásomra hozni és erről nem is vagyok hajlandó lemondani, az arányos és helyes megadóztatás érde­kében, de lelkinyugalmam és az igazságba ve­tett hit érdekében is követnem kell ezt az utat. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a bal­oldalon. — Rakovszky Tibor: Ez az új éra! He­lyes! — Rupert Rezső: Tiszta választások elő szele!) Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomá­sul venni. (Elénk helyeslés és hosszantartó taps.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat meg­illeti a viszonválasz joga. Andaházi-Kasnya Béla: T. Képviselőház! Nem lehet nagyobb öröme ellenzéki képviselő­nek, mint amikor nemcsak helyeselhet, nemcsak elfogadhat és hozzá köszönettel fogadhat el olyan választ, amelyet most hallottunk az igen t.. pénzügyminiszter úrtól. Előrebocsátom, hogy talán szebb volna, ha rögtön leülnék e mondat után, mégis kell valamit mondanom, mégpedig a következőket. Az igen t. miniszter úr beszélt arról, hogy az adómorált minden körülmények közt fenn kell tartani. Előrebocsátom, hogy a mi pártunk hatéves vidéki propagandája alatt ezt hir­dette ... (Felkiáltások jobbfelöl: Mi is! — Egry Zoltán közbeszól. — Br. Berg Miksa: Ne tessék kételkedni benne! Kikérem magamnak! — Ra­kovszky Tibor: Maga aludt! — Nagy zaj a bal­oldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradja­nak csendben. (Rakovszky Tibor közbeszól.) Rakovszky képviselő ura't kérem, maradjon csendben! (Rakovszky Tibor: Politikai analfa­béta! — Zaj. — Elnök csenget. — Rakovszky Tibor: Persze Maczky tanítványa! — Egy hang a középen: Nem is rossz mester! — Elnök csen­get.) Andaházi-Kasnya Béla: Az elhangzott közbeszólás ellenére meggyőződésem az, hogy valamennyi párt képviselőinek, annak, aki felelősség mellett csinál politikát, ez az állás­pontja. (Ügy van! Ügy van!) Mindezek^ ellenére igen t. miniszter úr, igazán és szívből, meg­győződéssel csak akkor lehet adómorált hir­detni, ha látják, hogy adókivetési morál van idefenn. (Patacsi Dénes: Ezt mondta a minisz­ter is! — Derültség. — Vázsonyi János: Nem olyan mulatságos dolog ez!) Méltóztassék azt, amit most volt alkalmuk hallani, megvalósí­tani és én meg vagyok győződve róla, hogy 189. ülése 1937 február 24-én, szerdán. mind az ellenzék részéről, mind a jobboldalról, csak hála és köszönet fogja övezni a miniszter ur minden cselekedetét (Friedrich István: Nem mindent, hanem ezt!) Mindezek után annak ellenére, hogy min­den tekintetben kielégítőnek látszik a minisz­ter úr felvilágosítása, méltóztassék mégis meg­engedni, hogy egyetlenegy dolgot kérdezzek meg. Amikor a pótlékolásokat el méltóztatott engedni, milyen elbírálás alá estek az egyházi adók! (Egy hang a középen: Az nem pótlék!) Minthogy az egyházi adó az alapadó nagysága szerint lesz kivetve, egészen furcsa helyzet áll elő, mert megtörténhetik az, hogy valakinek az adóját elengedik az összes pótlékokká] együtt, de fennmarad az a kérdés, — ami például ép­pen Endrőd községre vonatkozik, ahol az egy­házi adók abnormisan magasak — hogy mi fog történni az egyházi adókkal? (Mezey Lajos: Teljesen külön dolog!) Egyébként a miniszter úr válaszát köszö­nettel és hálásan tudomásul veszem. (Általános helyeslés.) ' Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénz­ügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. (Egy hang bal felől: Egyhangúan!) Következik Tóth Pál képviselő úr inter­pellációja a pénzügyminiszter úrhoz az alföldi szegénysorsú nép apró gyermekeinek cukorel­látása tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét szíveskedjék felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak ar­ról, hogy — különösen az Alföldön — a sze­génysorsú nép a csecsemők és kis gyermekek táplálásához szükséges cukrot nem tudja meg­szerezni és a helyenként észlelt magas cse­csemő- és gyermekhalálozásnak részben ez az okai 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr intéz­kedni, hogy erre a célra szükséges cukor az ínséget szenvedők gyermekei számára rendel­kezésre álljon?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tóth Pál: T. Képviselőház! Előttem szólott három képviselőtársam, akik ma interpellációt mondottak el itt a Házban, adataikat és érzé­seiket ugyanabból az érdekszférából merítették, amelyből én fogom, mert általában a magyar nép nyomorúságos bajairól szólottak. Én talán csak ennek a kérdésnek egy kis részletéről fo­gok beszélni, de azt hiszem, hogy a nemzet egye­teméhez ez is szorosan hozzátartozik. (Halljuk! Halljuk!) Nem kívánok annak a nagy kérdés-kom­plexusnak, amelyet a cukorügy ebben a csonka­országban reprezentál, sok mindenféle oldala; val foglalkozni, nem kívánok vele foglalkozni sem nemzetgazdasági, sem mezőgazdasági szem­pontból. Nem óhajtok beszélni sem a cukorrépa­termelésről, sem a cukorgyárakról, sem a cukor feldolgozásáról, mert, bár ezekben a kérdések­ben vannak bizonyos vonatkozások, amelyeknek - elismerem — megbeszélés tárgyainak kell lenniök, de engem csak egészségügyi, szorosan véve pedig népegészségügyi szempontból érde­Kel a cukor. Engem a cukor, mint táplálék érde­kel. Méltóztassanak megengedni, hogy rámutas­sak arra, hogy a népélelmezés súlyos promlé­máival ma már a Népszövetség illetékes bizott-

Next

/
Thumbnails
Contents