Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-189

502 Az országgyűlés képviselőházának költségeket!) Ennek az embernek tehát egészen mindegy, hogy fizet-e vagy sem. Én ezt az adómorál szempontjából jelentékenyen károsabbnak tartom, mint ha olyan expedienst teremtünk, hogy annak az adózónak érdekében legyen, hogy ha már egyszer azsúrba jön, akkor tényleg fizethessen is. Van azonban ennek a kérdésnek egy másik oldala, egy rendkivül elkeserítő és szociális szempontból ki nem elégítő része. El kell ismernem, hogy az adóhatóságok sokszor — látva azt, hogy ínséges emberről van szó, aki ínségakcióban részesül, tehát fizetni nem képes, — nem bántják, mert tudják, hogy rajta behajtani nem lehet semmit, de abban a pillanatban, — ilyen eset akárhányszor megtörténik az én községemben is — amikor egy kisember végre kölcsönpénzhez jut, hogy egy malacot vegyen, ott van a végrehajtó, mert a kisembernek olyan tárgya van, amely lefoglalható. (Soltész János: Pedig nincs joga hozzá!) Lefoglalja a malacot, el is viszi, s a legszörnyűbb az. hogy ilyenformán megszűnik annak a lehetősége, hogy takarékossági hajlamra neveljük az embereket, megakadályozzuk azt, hogy a kisember előre tudjon haladni. Egy kisember azt a 2- -ÍJ 4—500 pengős hátralékát megfizetni soha az életben nem lesz képes, mert ha olyan helyzetbe ikerül is, hogy az adókivetésnek eleget tudna tenni, megelőző hátralékának^ kamatai a mértani haladvány arányában nőnek meg, úgjhogy kötelezettségének eleget tenni nem tud. A miniszterelnök úr bemutatkozó beszéde alkalmával, amelyet, ha jól emlékszem, a többségi párt helyiségében tartott, kilátásba helyezte, hogy olyan szociális helyzetet kíván teremteni, amely éppen ennek a legszegényebb néprétegnek a javára fog szolgálni. Meg vagyok győződve róla, hogy a miniszterelnök úr ezt a kijelentését, amelyet a Házban is megismételt, a legkomolyabban tette es meg vagyok győződve arról is, hogy a miniszterelnök jár a maga szociális kijelentésének súlyától és jelentőségétől is át van hatva és kijelentéseit valóra akarja váltani. A pénzügyminiszter úrról közismert dolog, — bár azt szokták 'mondani, hogy a pénzügyminiszterek keményszívű emberek — hogy e tekintetben megértő. Ne méltóztassék azonban rossznéven venni, ha azt mondom, hogy a mai szociális helyzet, a mai rémséges nyomor még több megértést igényelne s ha nem is .megértést, de még több elnézést. Ma szörnyűséges világot élünk s ne méltóztassék .azt hinni, hogy a mostani esztendő jobb termése például Békés megyében, általában az Alföldön megszüntette a nyomort; nem szüntette meg, hanem csak a nyomor kezdetét kitolta, mert míg a múlt esztendőben ez már szeptember és október elején kezdődött, addig most csak december végén és január elején. Ha az igen t. pénzügyminiszter úr be fog menni^ egy olyan egyszoba-konyhás lakásba, ahol egész télen át nem ég petróleumlámpa, ahol az emberi test melegével fűtenek, — nagyon tragikusan hangzik, de, sajnos, ez így van — ahol nem lehetett komolyan arra gondolni, hogy a gyereknek egy öltözet ruhát vegyenek, hogy a gyereket télvíz idején iskolába tudják küldeni, akkor meg méltóztatik győződni a helyzet tarthatatlanságáról. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a nagy nyomor mellett még külön meg is büntetik a szülőket, ha a gyermeket télvíz idején nem küldhetik iskolába, mert a gyermeknek nincsen ruhája. Amikor tehát a szegénység nyomja ezt az osz189. ülése 1937 február 24-én, szerdán. tályt, amely osztály éppen szegénységénél fogva kerül állandóan összeütközésbe a törvénnyel, akikor itt kéreJk szociális megértést, itt kérek olyan intézkedést, amely — tessék elhinni — hálássá teszi ezt a népet és .részesévé teszi ennek a nemzetnek. Ez a nép ugyanis már bebizonyította az érettségét, bebizonyította azt, hogy elválaszthatatlan a magyar államtól, ha olyan szeretettel foglalkoznak vele, mint amilyen szeretettel vallja magát magyar hazafinak. Tisztelettel kérek öt perc meghosszabbítást. Elnök: Megadja a képviselőház az öt perc hosszabbítást? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Méltóztassék folytatni. Andaházi-Kasnya Béla: Legyen szabad megemlítenem ez alkalommal is, hogy amikor mindenféle színes politikai áramlatok indulnak a falvakba, akkor éppen ezt a tömeget keresik fel. Nem. a politikai meggyőződésükre apellálnak, hanem a keserűségükre, arra az elkeseredésre, amely minden emberből joggal felfakad, amikor azt látja, hogy bár minden munkára képes és minden munkára el is van szánva, — ott van a két erős kezével dologra készen és nem tud munkához jutni s amikor minden kötelezettségének eleget akar tenni, de rajta kívül álló okoknál fogva erre képtelen. (Gr, Festetics Domonkos: Igaza van, a közigazgatás nem érti meg, antiszociális.) Akkor látjuk, hogy megjelennek a zöld- és vörösingesek. Ezeknél lehet talajuk, mert a kétségbeesés utolsó pillanatában sokan már nem a jogrendben, nem a törvények erejében bíznak, már nem a magyar alkotmánytól és a magyar törvényhozástól várják jobb jövőjüket, hanem a felfordulástól remélik, hogy az megadja nekik azt, amit ez a törvényhozás elmulaszt. (Gr. Festetics Domonkos: Csak a kormánytól lehet. A vármegyétől hiába várja, nem tud semmit tenni.) Arra kérem a képviselőházat és a jelenlévő pénzügyminiszter urat, hallgassa meg az én kérésemet, amely — csa"k az én megyémről beszélek — 15.000 nagyon szegény, nincstelen, földhözragadt embernek alázatos kérése. Nem kívánnak ezek mást: élni akarnak, életet akarnak. Kenyerüket meg fogják keresni, ha az Isten is megsegíti őket, de tessék lehetővé tenni, hogy akkor, amikor ilyen adóhátralékok miatt hozzájuk fordulnak, ha már meg tudják keresni a kenyerüket, azt a darabka kenyeret meg is tarthassák, amely nekik és gyermekeik szájába kell. Az előbb a szocialisták oldaláról azt mondották, hogy propagandát lehet csinálni a nyomorral s elmondották, hogy a legszomorúbb, hogy amikor még mindig van konjunktúra» akkor nem nyúlnak a zsebekbe és nem segítenek ezeken a kisembereken. En megfordítom ezt a tételt. Itt van egy ínséges nép. Nem azoknak a zsebébe nyúlnak, akiknél még van konjunktúra, hanem ezekben a szegény zsebekben kotorásznak, amelyek lyukasak. (Úgy van! Ügy van!) Kérem az igen t. miniszter urat, ne bántsák ezt a szegény zsebet, amely már régen lyukas. Engedjék meg, hogy ezek a kisemberek megélhessenek a maguk munkájából. Tessék elhinni, hogy ez a derék, becsületes tábor, amely eddig is hősiesen és bátran ellent tudott állni a szélsőséges izgatásnak, méltó lesz arra a szeretetre, amelyet minden magyar ember megérdemel. (Taps a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván válaszolni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter. T. Képviselőház! Hogy meghatározhassam, miről van szó tulajdonképpen ebben az interpellá" eióban, felolvasom annak írásbeli szövegét