Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-189

490 Az országgyűlés képviselőházának 189. ülése 1937 február 2Jrén, szerdán. legfontosabb éâ éppen azért óva intenék attól, hogy a Felsőház olyan jogokat kapjon, amely jogok elnyomnák az alsóház akaratát,. Én a Felsőház egyenjogúságától félve-félek, hogy ha bármilyen okos, szükséges, s talán bizonyos tekintetben radikális, javaslatokkal fog jönni az új Ház, — és fog jönni, mert kell ilyenek; kel jönnie, különben létjogosultságát elveszti — akkor az egyenjogúsított felsőház meg tudj»a akadályozni ezek megalkotását. Én \ teljesen meg vagyok elégedve azzal a jogaránynyal, amelyben a felsőház az alsóházzal szemben áll, csak abban az esetben volnék hajlandó koncessziót tenni, ha a felsőházat szenátus módjára ugyanúgy választanák, mint az alsóházat, t. i. legfeljebb 30—40 évnél idősebb állampolgárokból és akkor belenyugodnám az egyenjogúsításba, de alsóházi népakarat és felsőházi érdekképviselet, ós az érdekképviselet döntsön a népakarat felett: ilyen konstrukcióba belemenni semmiféle körülmények között nem tudok. (Helyeslés balfelől.) Ne tessék abban az illúzióban ringatni magukat, különösen ellenzéki oldalról, hogy a felsőház az évekkel ezelőtti, úgynevezett diktatórikus hajlandóságokkal szemben vehemensen kiállott és erős ellenzéket mutatott, mert erős ellenzéket mutatott a földibirtokpolitikai reformokkal kapcsolatban is és más olyan reformok tekintetében, amelyek a nagykapitalista- és nagybirtokérdekeket érintettéi. Merem állítani, hogy a diktatórikus törekvéseken, hála Istennek, túl vagyunk. (HunyadiVas Gergely: Nem is voltak!) Én nem óhajtok vitatkozni efelett, mindenesetre, ha ma volna ilyen, végtelenül mosolyognánk rajta, mert diktatúrát diktátor nélkül nagyon furcsa elképzelni. Fordítva szoktak jönni a dolgok: előbb jön egy diktátor, aki megcsinálja a diktatúrát, de megcsinálni a diktatúrát diktátor nélkül, ilyen furcsaságot és piszlicsár diktatúrákat senki sem csinál ebben az országban. Nekem szent meggyőződésem, hogy a titkos választójog sürgős és becsületes megalkotására éppen a polgári társadalom érdekében van elsősorban szükség. Ez talán az első pillanatban kicsit különösen hangzik, de én kijelentem, hogy éppen a szélsőségekkeli szemben van szükség a becsületes titkos választójog megalkotására. A kispolgári gondolatot megerősíteni és érvényesíteni egyesegyedül a titkos választójog útján lehetséges, mert kispolgárnak én nemcsak azt a kisgazdát, kisiparost, vagy kisintellektüelt tartom» hanem annak tartom azt a becsületes munkája után tisztességes keresetet kapó mezőgazdasági napszámost és munkájst, azt a mezőgazdasági napszámost is, aki a becsületes napszám mellett meg tud valamit takarítani, aki magának elsősorban kis házat épít és ezzel belép a kispolgárok sorába; azt a becsületes munkája után tisztességes megélhetést kapó munkást, aki ott Pestszenterzsébeten és a perifériákon ki® házat épít magának, s aki belép a kispolgárok sorába. Ezeket erősíti meg elsős optban a titkos választójog, mert azokat küldi be a parlamentbe elsősorban, akik ezeket fogják képviselni és ezeknek az érdekeit fogják érvényesíteni. Igen t. Ház! Sokat hallunk itt a jobb- és a baloldali világnézetről. Sokat hallunk itt különböző szélsőségek megnyilatkozásairól. Tessék megengedni, hogy ebben is szerény, egyéni véleményemet nyilvánítsam. Én jobboldalinak nem tartom először is a reakciót. Akárhogyan is próbálják állítani: a reakció nem jobb, hanem rossz, mert éppen ez tenyészti ki azokat a szélsőségeket, amelyekkel szemben azt hiszi, hogy csak az ő eszközeivel lehet védekezni. Ugyanakkor nem tartom jobboldalinak azt sem, ha egyedül az antiszemitizmus alapján tartja magát jobboldalinak valaki. Mert amennyire igenis van zsidókérdés, annyira nem lehet ez kritériuma a jobb- vagy baloldali világnézetnek. A zsidókérdés is elsősorban gazdasági és szociális kérdés és amenynyire az a kisember a falun, aki földhöz szeretne jutni, elsősorban a nagybirtokban látja szociális és politikai ellenfelét, mert megfojtja életlehetőségeit, ugyanúgy az a kisember itt a fővárosban és a városokban azokat a hatalmas kapitalista kinövéseket érzi legelsősorban, amelyek őt nyomják, amelyek életlehetőségeit elapasztják. Igen, t. Ház! Jobboldali az én szerény nézetem szerint az, aki keresztény nemzeti alapon — s most jön a fomtosabbik, a hangsúlyozott része — evolúciós népi politikát folytat. Evolúciós népi politikát! Minden más forradalmi, amit nem tudok jobboldalinak tekinteni, mert a forradalom, a felfordulás szörnyű dolog és meggyőződésem, hogy abban mndig a kisember húzza a rövidebbet. A kisember, a kisparaszt, a kiskereskedő, a kisiparos, a munkás, (Fábián Béla: Azt mindig kirabolják!) aki munkájából él, húzza a rövidebbet, mert a nagykapitalista telerakja zsebeit különböző kékpénzekkel — emlékezünk rá — elmegy Bécsbe és a Sacherből nézi messzelátón, mikor lesz rend, hogy tovább csinálhassa üzleteit. A nagybirtokosok jórésze termelési biztos volt ugyanakkor és én láttam az ellenforradalomban — magam is részt vettem benne —, hogy Kapuvárott és Csornán, Dunapatajon és Kalocsán a fákon kisgazda, csendőrtiszthelyettes, kiskereskedő, kisiparos és más kicsiny ember lógott, (Eay hanp a jobboldalon: Voltak mások is!) aki a saját házát, saját földjét, saját munkáját védte akkor, amikor szembefordult a vörös áradattal. ÍMeslíó Rudolf: Pap is volt!) Minden forradalomban, minden felfordulásban a kisember búzza a rövidebbet. Ezért vagyok azon az állásponton, hogy a jobboldaliság kritériumát én a keresztény nemzeti alapon álló evolúciós népi politikában látom. De a kereszténységet senki mástól nem vagyok hajlandó tanulni, egyedül az isteni Mestertől, aki .^imikor a földön járt, nemi a farii?

eu«okkal és írástudókkal fogott kezet, hanem a szegény kicsi halászokkal, ineimi RZ akkori kartelistákkal és naerybiankároklkal, (Derültség. — Meskó Rudolf: Akkor is voltak már!) hanem a nyomorult kis földmívesekkel. munkásokkal, parasztokkal, iparosokkal. Ez ;

az igazi keresztény politika, ilyen alapon vagyak én jobboldali. Ez .az én szerény felfogásom ebben a kérdésiben. Mélyen t. Ház! Az én politikái ideálom a kispolgári Hollandia, Svájc, Dánia, a skandináv államok, ahol ezek a szociális gazdasági szélsőségek le vannak: tompítva.. (Br. Berg Miksa: Ki vannak egyenlítve!) Mert nemcsak a felbujtóik csinálnak szélsőséges politikát, hanem elsősorban a tények és az állapotok is, amelyek okot és módot adnak arra, ihogy ilyen felbujtók járhassák a falvakat és a népet lázi thassáfc azok ellen az állapotok ellen, amelyek joggal kiihívják a kritikát önmagukkal szemben. Sok szó esett r itt a politikai nevel és kérdéséről. Azon az állásponton voltak néhányan, hogy először politikailag kellene nevelni a ma-