Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-189

Az országgyűlés képviselőházának 189. ülése 1937 február 24--én, szerdán. 491 gyár népet, hogy -a titkos választó jogigal okosan és józanul élni is tudjon. Teljesen egyetértek Tildy Zoltán igen. t. barátommal ós képviselőtársammal, aki azt mondotta, hogy a legutóbbi időkben a magyar nép sokat tanult a politikai küzdelemben. A magyar nép val óiban egy nagy-nagy tüzes nevelésen meant keresztül — hisz a rengeteg választás, időközi váLaszttás, szervezkedési mozgalom és miegyéb volt, — amelyek _ felnyitották a szemét, mégis a ítiitkos választójog lesz a legjobb, a legbiztosabb iskola politikai téren és .nagyon furcsa azoknak a gondolkozása, akik őt ebibe az iskolába nem akarják beküldeni. Ez olyasvalami, mint amikor az apa nem akarja gyermekét iskolába küldeni, mert ott olyat is tanulhat, aimi meim, ildomos és nem szükséges. Mi is jártunk iskolába: megtanultuk az életbe vezető utat és sok mindent, amire az életben szükség van. (Egy hang a jobboldalon: Csak a tandíjat meg kellett fizetni!) Szerintem igenis a titkois választójog lesz az az iskola, amelyen keresztül a magyar milliók a maguk politikai művelődését, a maguk politikai nevelését ki fogják magúiknak küzdeni, T. Ház! Minthogy az ajánlási javaslat is; tulajdonképpen nem egyéb, mint korrektivum a választójogban, méltóztassanak megengedni, hogy néhány percig az úgynevezett korrektivuimok és kautélák kérdésével is igénybe vegyem a Ház szives türelmét. Megmondom egészen őszintén, hogy az ilyen mesterséges korrektivumoknak és kautéláknak abszolúte nem vagyok híva A deimiairfeációsi vonalat nem lehet látni s hátha ezekkel a korrektivumokkal és kautélákkal éppen azokat zárjuk ki, akik a legjobb és legbecsületesebb szándékkal mennének bele a magyar politikába. Ellenben igenis szükség van a korrektivumokra, amint megalkotjuk a titkos választójogot; azután kell gondoskodni olyan gazdasági és szociális korrektivumokról s kell olyan intézkedéseket tennünk, amelyek mellett a magyar nép tömegei semmiféle szélsőséges irányba el nem ragadtatják magukat. (Felkiáltások a jobboldalon: Előzőleg kell ilyeneket tenni!) Kérdem: melyek azok a szociális és gazdasági korrektivumok, amelyek minden messzebbmenő rendszerváltozás nélkül is megvalósíthatók volnának? Szörnyű becsapásnak tekintem a magyar néppel szemben azt, amikor azt mondják, hogy most nem érdemes az adókérdéssel yagy más ilyen kérdéssel foglalkozni, hiszen majd egy hatalmas reformpolitikával mindent meg fogunk változtatni. Ilyen nincs, t. Képviselőház! Még a forradalmak sem tudtak olyan óriási változásokat hozni, amelyek mellett egy koldus se lézengett volna az utcán, (Fábián Béla: Minél több a forradalom, annál több a koldus!) amelyek mellett egy szegény ember sem lett volna a világon, (Fábián Béla: Annál több lett a tolvaj és a koldus!) sőt 'talán még több nyomorúság, baj, gond szakadt az emheriiség nyakába. Ahogyan a természetben nincs ugrás, az ember politikai életében sincs. Lépésről-lépésre kell tehát haladnunk. Belátom, hogy ez nehezebb munka s talán nem is olyan népszerű, mint a pokol helyett rögtön mennyországot ígérni a magyar népnek. Ezt azonban csak a leglelkiismeretlenebb emberek tehetik. Mondom, ez kétségtelenül nehéz dolog, de mégsem olyan nehéz, mint gondolnók. Ne tessék rossz néven venni, nem akarok senkinek a tyúkszemére hágni, de nem lehet helyes a sorrend, hogy az eladósodott nagybirtokok érdekében hetekig törik a fejüket, a pénzügyminiszter elnököl a megbeszéléseken — nem is látjuk a parlamentben — és Imrédy Bélától kezdve mindenki, akinek csak pénz van a zsebében, szalad, hogy hogyan lehetne szanálni a nagybirtokokat, köziben azonban 2 millió Ofb.földes kisember megy tönkre, mert nincs idő ezek ügyével foglalkozni s a miniszter úr kijelenti, hogy nem engedi sürgetni magát ebben a tekintetben. Pedig 2 millió embert érint ez a kérdés és ezt egy okos intézkedéssel meg lehetne oldani. De nem úgy, hogy leszállítjuk 60-ról 40-re a szorzószámot — hiszen ez amúgy is megvan, mert aki fizetett, az kapott már 30%-os kedvezményt — hanem egy igazságos., okos és becsületes redukcióval kell ezt a kérdést megoldani. S ez nem is kerülne sok pénzbe, hiszen a kötvénytulajdonosok már régen megkeresték ezt a sok pénzt, igen t. Képviselőház. Mondom, csak egy okos^ intézkedés kell az Ofb.-földes kisemberek: kérdésében s 2 millió megelégedett nyugodt embert fognak találni az új választásokon, ellenkező esetben pedig 2 millió nyomorult lázadó embert. Egy másik ilyen korrektivum^ a telepítésnek egy kissé tempósabb lebonyolítása. Annak a pár kisembernek a földhöz juttatása, aki tessék-lássék kirakatszámba kapott egy, kis földét, nem telepítés, különösen akkor nem, amikor odalenn a jugoszláv határon végig letelepítették a dobrovoljácokat, a csehek pedig — magam is láttam — Pozsonytól egészen Kassáig letelepítik a légionáriusokat. S mi történik nálunk? Ha megnézem Északnyugatmagyarország térképét, éppen a határ mentén üres foltok vannak, 15 kilométerre nincsen község a határon. 15—20 községet lehetne _ ott létesíteni; ha máskép nem — mert pénz nincs rá — olcsó kisbérletek juttatásával száz meg száz embert lehetne életlehetőséghez juttatni. Ez korrektivum, igen t. Ház! De menjünk tovább. A mezőgazdasági napszámbérek becsületes, emberhez méltó megállapítása iâ> kitűnő koTrektívum. A mezőgazdasági cselédség- és munkásság aggkori biztosítását is okvetlenül meg kell csinálni. Élő lelkiismeretünk diktálja, hogy az ország hárommillió koldusának legalább emberhez méltó öregkort tudjunk biztosítani. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Korrektivum ez is, igen t. Ház, és neim kell törni a fejünket: Istenem, hogyan kell csinálni a kerületéket, hová kell csapni azt vagy ezt, és nem kell gondolni mindenféle technikai teehtli-mechtlire. Mert ezzel nem érünk el semmit. De menjünk tovább ! A liisztf orgalmiadóváltság eltörlését is szintén akarják az urak. ugyebár? A legnyomorultabb néposzályok fizetik be ezeket az óriási összegeket. (Br. Berg Miksa: Mindenki akarja, csak a pénzügyminiszter úr nem akarja!) Adórendszerünket a közvetett adórendszerről átvinni a közvetlen adórendiszerre, ' a jövedelmet megfogni és erősebben, progresszíven megadóztatni az örökösödést, a hagyatékokat: ez mind-mind_lehetőség és nem kerül sokba, csak egy kis józan, bölcs politikába. Nem kell mindig azt a kevés embert félteni, aki állandóan jajgat. A kormány most csak ezek jajgatását hallja meg és a milliók morajlása sokszor elmegy a füle mellett. (Soltész János: Lehet itt még pénzt fakasztani!) Az ifjúság problémájának intézménye« rendezésére is szükség van. Nem úgy, ahogy én is látom az Adob.4ian, — én is benne vagyok —, hogy azt mondják: megint kapnak ötszáz