Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-189
Az országgyűlés hêvviselOhâzwmh 189. ülése 1937 február 24-én, szerdán. 489 a biztosítékok megteremtése terén, milyen mértékig; kell elmenni.« Teljesen igaza vain Eckhardt Tibor képviselő társamnak ebben az állásfoglalásaiban, mert filius ante patrem, Iha először megteremtem a fékeket és azután megcsinálom a mozdonyt. Egy mozdonynak szüksége van fékre, de hogy csupa fékből álljon egy mozdony, ilyet én még nem láttam, mert ez a mozdony sebességének, mozgékonyságának és hivatásának rovására menne. (Propper Sándor: Nem akarják itt a mozdonyt! —Farkas István: A gyorsvonat már régen elkésett!) Én merem remélni, hogy végre akarjuk ezt a mozdonyt. Ha én azt a kérdést vetném fel a mélyen t. Házban, — és jogom volna ezt felvetni — hogy ki nem akarja a titkos választójogot, nem hiszem, hogy sokan volnának, akik felállanának ennél a kérdésnél. Talán nem azért, mert belső meggyőződésük ezt diktálja, de ma már ott állunk, hogy a titkos, választójogot nem lehet teljesen mellőzni, nem lehet azt mondani, hogy az nem volna időszerű és nem volna szükségszerű. (Tóth Pál: Szóval az is megszavazza* aki nem akarjál) Meg fogja szavazni az is, aki nem akarja, de a legtöbben azért nem akarják, mert nem tudják, hogy vájjon be fognak-e jönni a titkos választójog esetén, ha lenne egy olyan testhezálló titkos választójog, amellyel minden képviselőtársam bejönne, mindenki azonnal megszavazná. (Derültség. — Csikvándy Ernő: Dehogy!) En nemcsak a sorrendi kérdésben nem értek egyet, hanem a közjogi javaslatok tartalmát illetőleg sem, mert én még egy lépéssel tovább mennék. Hiányolom, hogy az igen t. miniszterelnök úr nem jelentette be negyedik közjogijavaslatnak, hogy az összeférhetlenségi törvényjavaslatot fogja ide a Ház elé hozni, mert a. korrektivumot elsősorban nem a választókkal, hanem a megválasztottakkal szemben kell megalkotni. Nekem az a felfogásom, hogy a parlamentnek, különösen az alsóháznak elsősorban olyan emberekből kell állania, akik minden tekintetben a köz érdekét állítják előtérbe. (Hunyadi-Vas Gergely: Természetes!) Méltóztatott a fejét csóválni, pedig ez nem olyan természetes, mert sajnos, ma nem ezt látjuk, mert azokat az összeköttetéseket, azokat az igazgatósági és más egyéb tagságokat, amelyeket egyes képviselőtársaim elfoglalnak, meg kell szüntetni. Nem mondom azt, hogy a mai viszonyok között perhorreszkálom ezt, mert hiszen a törvény erre ma módot és lehetőséget ad, de méltóztassanak a közvéleményt is figyelembe venni. A közvélemény akkor nyugszik meg minden parlamenti intézkedésben, ha a parlamentet olyan férfiak alkotják, akik felülállnak minden gyanún és mindem vitán ebben a tekintetben, mert ha azt olvassák, hogy ez az úr ebben a vállalatban van, a másiík meg amabban, akkor az illetők bizonyos javaslatok tárgyalásánál nem tudják magukat elvonatkoztatni attól a gyanútól, hogy a közérdek szolgálata helyett vájjon nem jól felfogott magánérdekük diktálta-e elsősorban állásfoglalásukat? Már pedig nem hiszem, hogy ne akadna ebben az országban 245 olyan ember^ aki el tudná vágni magát minden ilyen egyéni f és magánérdekeltségtől és teljesen tiszta tógában állva ide a Ház elé és a nemzet nyilvánossága elé, alkotná meg a törvényeket. Nagyon szomorú, amikor azt látja az ember, hogy egyszál úszónadrágban jönnek ide be olyanok, akik arany palástban távoznak ebből a Házból. Ezt meg kell szüntetni. Tessék megnézni a belgiumi Rex-mozgalmat, Degrelleéket. Mi indította őket erre a mozgalomra? Látták azt, hogy a polgári és keresztény gondolatot csak úgy tudják megmenteni, ha azok élén, azok érdekében — tiszta jellemű, minden tekintetben kipróbált jellemű férfiak (küzdenek és dolgoznak. (Farkas István: Haller István, Frühwirth Mátyás milyen tiszták voltak!) Azt mondják sokan, hogyha nem lesznek itt olyan emberek, akik a közgazdasági életben is egyénileg tevékenykednek, a Ház a szakszerűségnek rovására fog menni. Nekem ebben a szakszerűségi kérdésben egészen egyéni álláspontom és felfogásom van, de azt hiszem, ebben többen is osztoznak. A szakszerűség nagyon is fontos, azonban a szakszerűség ne kerekedjék a politikai rezón feje fölé. Csak egy egyszerű példát veszek. Egy (házat akarok építeni, imagamhoz hivatom a s'Zatkemlbert, a mérnököt és azt mondom neki : mérnök úr, én akarok egy lapostetejű, nagy ablakiois, _napos házat csinálni. Erre a mérnök elkezdi nekem magyarázni, hogy kérem, ez nem jó, sokkal jobb volna egy kis ablakú, hegyes tetejű házat építeni. Elkergetem és (hívok egy olyan mérnököt (magáimnak, <alki olyan házat eisiimál, amilyet én (akarok. Mi történik; um a kormányzatban ! Négy évig én is szerény munkása voltam ennek ta kormányzatnak, mint tisztviselő, tehát tudom azt, hogy mi történik. A miniszternek van egy elgondolása, jó, okos, széles rétegeiket érdeklő és érintő terve, meg akarja csinálni. Egy példát mondok. Az Ofb-földesek kérdésének megoldását mindeníki akarja. Segítsünk rajtuk! Erre jön a referens, a szakértő, magyaráz johbra, magyaráz (balra, fontsterling, dollár, ugy-e, egészen elázik a referensek óriási zuhataigától s végül beadja a derekát, mert ez racionális, ez józan, ez okos, — ahelyett, hogy azt mondaná: referens ár, menjen vissza és csináljon nekem egy olyan okos és szakszerű javaslatot, mely az én ambíel óimnak felel meg. (Propper Sándor: Szépen meri ez a miniszter megtenni.) Ez a szakszerűség szerepe a politikában, hogy én diiktálok, irányítok és ö f megcsinálja a részleteket, nem pedig r fordítva. A helyzet azonban — sajnos — fordított. A szakszerűség kérdését ibízzuk rá a Felsőházra. Ott vannaik az érdekképviseletek, azok majd ki fogják egyenlíteni azokat a túlzásokat, amelyek a szakszerűség esetleges hiánya következtéiben a képviselőházban mutatkoznának; sőít mi voltunk elég ibátrak és felvetettünk egy isaerintem elég életrevaló ideát. "Etgy-egy törvényjavaslat ibizottsági tárgyalása legyen a Felsőház hizottsági tárgyalásával közös. Méltóztassanak a bizottságokban a szakszerűség elveit előadni, tessék a képviselőház, mondjuk, szalkszerűtlen tagjainak figyelmét felhívni, lesz azokban annyi lelkiismeret, hogy ha meggyőzetnek, iamellé az álláspont miellé fognak állnji. Jöjjön a Ház elé imár az a javaslat a Felsőház ibizottságánatk véleményével; ennek semmiféle alkotmányjogi akadálya nincs. (Hunyadi-Vas Gergely: De ellenkeznék a kettős Ház. elvével!) Nem ellenkezik,, ímert miár a bizottsági szava-' zásnál is egyedül az alsóház szavazna ebben a ikérdéshen, amelynek javaslatával kerülnea '{tervezet a Ház elé, ahol meg lehet mindent józanul oldani. l Igen t. Ház! Szerény véleményem r slzerint az alkotmányjogi javaslatok rendszerét úgy kell megalkotni, hogy ebiben az országban a titkos választójog a maga tisztaságában érvényesüljön. Mégits csak a titkos választójog a 70*
