Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-189

488 Az országgyűlés képviselőházának különböző illetéktelen anyagi befolyások számára. Mert csak vegyünk egy pártot, amelynek 50—60 tagja van, ötven-hatvanszor kétezer pengő olyan összeg, amelyet ma minden külső segitség nélkül előteremteni bizony igen nehéz. Olyan jelölteiket találni éppen ia független exiszteneiák között, lakik csak úgy a lajbizsebükből ki tudják venni a 2000 pengőt, igen nehéz. Kirekeszti a jelöltek sorából a javaslat éppen azokat a kisembereket, azokat a (kispolgári elemeket, kisgazdákat, kisiparosokat, munkásokat és így tovább, akik nem rendelkeznek ilyen összeggel. Ezért ennél a pontnál tisztelettel ajánlok egy elgondolást a kormány figyelmébe^, hátha érvényesíteni lehetne ezt a végrehajtási utasításban. Elgondolásom az, hogy necsak 2000 pengő letétele esetén lehessen valaki jelölt, hanem ennek a 2000 pengőnek ingatlanra való betáblázása is elegendő legyen a jelöléshez. Miért üssük el a jelöléstől azt a három-négyöt- vagy tízholdas kisgazdát, akinek nincs készpénze, vagy azt a kis háztulajdonost, akinek csak háza van, de nincs készpénze, azáltal, hogy anegtkö vetélj ük tőle a 2000 pengő előteremtését, amit a mai nehéz pónzviszonyok mellett előteremteni nem tud? Ha ellenben ezt az összeget betáblázza házára, vagy kis ingatlanára, akkor így beállhat a jelöltek sorába. Mert különben, amint mondom, éppen azokat a kisembereket, kispolgárokat rekesztjük ki, akik legmegbízhatóbb pillérei volnának a polgári rendnek. (Farkas István: Ezért nem lehet elfogadni a javaslatot.) Az én szememben ugyanis sokkal megbízhatóbb ebből a szempontból az a kisiparos, kisgazda vagy kis intellektüel, aki át van hatva a polgári gondolat egyedülvaló helyességének tudatától, mint az, aki esetleg illetéktelen gazdasági tényezőktől elfogad 2000 pengőt és le van kötve az egész ciklusra egy magángazdasági rendszer szolgálatába, amelytől 2000 pengőt kapott. Igen t. Ház! Hogy egy másik pontra áttérjek, nem tartom helyesnek, hogy a jelölt csak akkor kapja vissza a kauciót, ha a leadott szavazatoknak legalább 25%-a reá esett s ezt a számot nagyon magasnak tartom. Angliára szoktunk mindig hivatkozni. Angliában pedig teljesen elegendő, ha a jelölt a leadott szavazatok egynyolcadát, 12.5%-át megkapja s akkor a kauciót visszaadják neki. Én is teljesen elegendőnek tartom ezt a számot, mert különösen az olyan nagy kerületekben, ahol 15—20 ezer szavazó van — mint pl. nálunk a Dunántúlon — ha valaki 1500, 1600, vagy 2000 szavazatot kap, az már elég komoly jelölt volt. Bátor vagyok figyelmeztetni az igen t. 'kormánypártot arra, hogy ha majd meglesz a titkos választójog, amikor a különféle befolyások — akár erkölcsi, akár anyagi befolyások — sokkal kisebb jelentőséggel bírnak, akkor talán éppen azok fogják megbánni ezt a magas százalékszámot,, akik ma a legjobban bíznak ennek, mondjuk, korrektív erejében. Azzal ugyanis tisztában kell lennünk, hogy a titkos választójog egészen más választási rendszert, egészen más választási technikát fog igényelni, mint a mostani, és vájjon éppen azok, akik eddig képviselők voltak, fel vannak-e ruházva azokkal a propagatív eszközökkel, amelyek az, ő igazságuk érvényesítését elő ik tuddák mozdítani! Ez tehát kétélű fegyver, és méltóztassanak nekem elhinni, sokkal helyesebb volna mindenféle szempontból ezt az arányszámot legalább is 10 százalékra csökkenteni. 189. ülése 1937 február 24--én, szerdán. A harmadik intézkedés, amellyel ugyancsak nem értek egyet, az, hogy az ajánlók felének 30 éven felülinek kell lennie. Itt megint első- és másodosztályú állampolgárokat kreálunk, éket verünk az idősebbek és a fiatalabbak közé, a generációk közé, pedig úgyis elég ék van már verve mesterségesen a különböző generációk közé. Itt különben Sincs ennek semmiféle gyakorlati jelentősége, hiszen, nézzük csak meg, kik lesznek ezek az ajánlók? Az ajánlók rendszerint a pártok vezető embe-írei. Minden községben az a nyolc-tíz ember, aki a párt vezetője, lesz egész biztosan az ajánló is, és nem azok lesznek, akik a mozgalomban nem. vettek erőteljeseb ben részt. Ezek a vezetők pedig magától értető dőleg úgyis az idősebb emberekből fognak kikerülni, miért csinálunk tehát mesterségesen, intézményesen különbséget a generációk között, miért verünk éket a különböző korosztályok közé? Annyit beszélünk az ifjúság érvényesüléséről, engedjük tehát őket legalább ezen a téren is érvényesülni és megadni a 'lehetőségét; annak, hogy éppen olyan jogú állampolgárok legyenek, mint a 30 évnél idősebbek. Sok szó esett arról is, hogy ki előtt történjók a hitelesítés, továbbá, hogy egy személy, vagy több személy előtt történjék-e? Ebben a tekintetben nem vagyok olyan rigorózus, mert általában ennek a javaslatnak a végrehajtása is sokban függ attól a szellemtől, amely a kormányzatot a törvény érvényesítésénél áthatja. Innen, az ellenzéki padokról is inegjkell állapítani, hogy az utóbbi időben az időközi választásokon sokkal józanabb, sokkal megértőbb szellem mutatkozik, nem mutatkoznak azok a lélektipró, az emberi méltósággal sokszor össze nem egyeztethető jelenségek, amelyek, sajnos, bizony a múltban éppen a hibás választási rendszer következtében előfordulták. Ha tehát az a szellem, amely most áthatja a kormányzatot, ezen a téren érvényeisülni fog, akkoir ezek a jelenségek talán sokkal kevés bbé fognak olyan értelemben felhasználhatók lenni, mint ahogyan felhasználták azokat a régebbi választások alkalmával. Ennyit voltam bátor a javaslat megbírálása tekintetében mondani. Miután, a miniszterelnök úr a javaslat bevezető vitájában nemcsak magával ezzel a javaslattal foglalkozott, hanem az egész közjogi komplexussal, bejelentve a sorrendet is, amelyben ezeket a Ház elé óhajtja vinni és kiemelve a titkos választójog kérdésének fontosságát, ebben a tekintetben is bejelentéseket tett, továbbá mert a Ház minden oldalán ezekkel a kérdésekkel a legbővebben és a legmélyebben s'zántóan foglalkoztak, méltóztassanak f megengedni, hogy a miniszterelnök úr beszédéhez és több képviselőtársam beszédéhez is néhány megjegyzést fűzzek. A sorrendi kérdésben nem vagyok teljesen egy véleményen a mélyen t. miniszterelnök, úrral. Ö tudniillik azt mondotta, hogy először a kormányzói jogkör kiterjesztései, azután a felsőház kérdése és végül a titkos választójog fog tapétára kerülni. Én ebben a kérdésben teljesen osztozom Eckhardt Tibor képviselőtársam álláspontjában, — és ez volt a mi pártunk álláspontja is — laki ebben a kérdésiben a választójogi konferencián a következőket mondotta. (Olvassa): »A tárgyalási sorrend szempontjából a választójogi kérdést tartom elsősorban letárgyalandónak azért, mert a választójogi reform terjedelmétől, mértékétől függ az, hogy. a többi közjogi javaslat terén,