Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-188

Az országgyűlés képviselőházának 188. mére a t. képviselő úrnak; bizonyára olyanok voltak a viszonyok, 'hogy életének, vagyonának, egzisztenciájának biztosítása érdekében volt ez szükséges (Rátz Kálmán: Talán taktikából! — Farkas István: Most is azt csinálja! — Buchinger Manó: Most is a negyvenezer holdat akarja biztosítani, azért olyan radikális!), ide bocsánatot kérek, ha én ez után a politikai páyafutás után nem fogadom el kompetensnek Festetics Sándor képviselőtársamat arra, hogy személyileg megsérthessen en^em politikai műiködéscmiben. T. Ház! De ennek a megjegyzésemnek a személyi vonatkozáson túlmenőleg van egy nagy közjelentőségi vonatkozása. (Br. Berg Miksa: Na, Dózsi, most mit szólsz? — Zaj. ~ Horváth Zoltán: Reméljük, hogy megindítják ellene az eljárást! Az Ojságot 'beperelték!) Erős politikai küzdelmek és nyugtalanságok után körülbelül féléve, öt hónapja annak, hogy a magyar parlament pártjai között a miniszterelnök úr intencióinak megfelelően, békés, nyugodt atmoszféra fejlődött ki (Tauffer Gábor: Nagyon helyes!), amely hékés, nyugodt atmoszférának alapelgondolása az volt, hogy ebben a megváltozott légkörben valósítsuk meg végre áldozatkészséggel azokat a közjogi reformokat, amelyeket le kell vennünk végre a napirendről, hogy nyugodtan hozzáláthassunk egyéb kérdésekhez. : T. Ház! Ha meggondolom; azt, hogy az 1925. évi törvény körülbelül 800.000 választótól elvette a választójogot, akik ennek a választójognak már (birtokában voltak és ha nézem azt, hogy ennek ellenére egyetlen komoly politikai párt sem dörömbölt az ajtókon, — amint azt Antal t. képviselőtársam képletesen mondotta — ezeknek a százezreknek a választójogba való bevitele érdekében, Ihanem ezzel szemben minden politikai párt arra törekszik, hogy ha kell, korrekciókkal — természetesen becsületes korrekciókkal —• egymáshoz való közeledéssel, kompromisszummal végre ezt a kérdést megoldja: akkor az ilyen megjegyzésnek nem a személyi éle az, ami figyelmet érdemel, hanem vonatkozása, hogy ezt a békés atmoszférát akarja diszkreditálni a tömegek előtt (Horváth Zoltán: Bűnvádi eljárást!), az a vonatkozása, hogy a rálicitálás útjára lép, szemben az egész magyar parlamenttel, a politikai világgal és a közvéleménnyel (Ügy van! Ügy van! balfelöl.), amely a békés megértés útján találkozott egymással. (Taps a baloldalon. — Br. Berg Miksa: Ki kellene toloncolnü — Horváth Zoltán: Bűnvádi eljárást, igazságügyminiszter úr! —• Br. Berg Miksa: Hol az ügyész? — Peyer Károly: Az Ojságot beperelték! Pedig az egy komoly lap, de ez nem komoly megnyilatkozás ! — Derültség.) T, Ház! En tehát a magam részéről ebből a szempontból ítélem el Festetics képviselőtársam megnyilatkozását és nem a személyi vonatkozások miatt. Elítélem, mert alkalmas arra, hogy elindítson a választójoggal kapcsolatosan olyan tömegmozgalmakat, amelyeket azok a politikai pártok és azok a politikusok, akiknek a múltban való becsületes működésük folytán a tömegekben gyökerük van, a nemzet érdekében legjobb meggyőződésük szerint nem elindítani, banem kikapcsolni akarnak a kérdés letárgyalásánál és megoldásánál. Igen! Kautélákról beszélünk és elismerjük a kautélák szükségét, de legyünk tisztában azzal, hogy ezek a kautélák nem lehetnek mások, — úgy, amint előttem szólott t. képviselőtársam mondotta — csak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. ülése 1937 február 23-án, kedden: 483 olyanok, amelyek a nemzeti akarat szabad és tiszta megnyilatkozását biztosítják. Mik ezek a kautélák az én felfogásom sze-, rint? Az első magának a parlamentarizmusnak abszolút védelme., En azonban ellenmondást, katasztrofális ellenmondást látok abban,, hogy amikor mi a titkos választójogot akarjuk megalkotni, amikor keressük a titkos választójoggal a nemzeti akarat megnyilatkozásának biztosítékait, ugyanakkor a t. túloldal egyes tagjai részéről is nem egyszer elhangzanak a parlamentarizmussal szemben olyan kritikák, amelyek ezt a törekvést alapjában véve diszkreditálják. Mert ha valóban megbukott a parlamentarizmus, ha valóban megbukott a felelős kormányzatra alapított államkormányzati elv, akkor hipokrizis és tömegbecsapás volna az, hogy mi itt titkos szavazati jogról és választójogról egyáltalában tárgyalunk. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Én tehát a magam részéről a kautélák első sorába illesztem bele a parlamentarizmus eszméjének és gondolatának abszolút védelmét mindenféle tendenciózus és zavaros törekvéssel szemben, amely ezt le akarja járatni. (Élénk helyeslés és taps a Hág minden oldalán.) Ezeknek a biztosítékoknak a második kategóriája a választójog szabad és tiszta gyakorlására vonatkozik. Ez nem túlzás, ez nem szélsőség, különösen, ha a választójog szabad megnyilatkozását én minden irányból jövő veszedelemmel szemben védeni akarom. Én védeni akarom a hatalommal szemben, a kormányzat részéről, a gazdasági körök részéről vagy a tömeg részéről . jelentkező erőszakkal szemben (Helyeslés a jobboldalon.) és azt kívánom a nemzeti akarat szabad és tiszta megnyilvánulásának érdekében, hogy a választópolgár a választójogát minden illegitim erőszak befolyásától mentesen gyakorolhassa. Kívánom a pénzzel szemben a legszigorúbb kautélákat. Ide elsősorban megváltozott közszellem kell, amelyre Tildy t. képviselőtársam is utalt beszédében. Legyünk azonban tisztában azzal, hogy a közszellem magában mitsem ér, ha szigorú retorziós paragrafusok nem védik meg a pénzzel szemben a választás tisztaságát. Amikor Angliában nagy harcot folytattak az ott rendkívül elharapódzott korrupcióval szemben, akkor megesett, hogy Írországnak egy kis kerületében, ahol talán 120—140 szavazó volt, a jelölt megkérte a papot, szónokoljon az ellen az erkölcstelenség ellen, hogy a választók anyagi ellenszolgáltatásokat követeljenek a szavazatokért. A lelkész teljesítette ezt a kötelezettséget, gyönyörűen szónokolt, lelkükre beszélt és szigorú konzekvenciákkal fenyegette azokat, akik lelkiismeretüket így eladják. Másnap azután a jelölt kétségbeesve jelenkezett a lelkésznél, mert találkozván a választóival, azt mondották: ők nem tudták azt, hogy ennek ilyen szigorú túlvilági konzekvenciái vannak, tehát eddig csak egy fontot kértek, imost azonban, hogy ezt tudják, most 'már másfél fontot kérnek a szavazatukért. (Derültség: — Tauffer Gábor: Nagyobb a kockázat!) T. Ház! A közszellemet kiirtani és valóban úgy, mint Tildy t. képviselőtársam rámutatott, ezt az erkölcsi kettéhasadást megszüntetni nagyon fontos dolog, de fontos az is, hogy rendkívül szigorú és hatásos büntető szankciókat vegyünk fel etekintetben. Teljesen igaza van előttem szólott t. képviselőtársamnak, hogy 69