Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-188

482 Az országgyűlés képviselőházának 188 ; fektetett és mint a maga elgondolását az egyes politikusokhoz és a pártok vezetőihez eljuttatott, összehasonlítjuk ezzel az intézkedéssel, akkor meg kell állapítanom, hogy csak az utolsó két év alatt is milyen óriási utat tettünk meg a helyes felfogás és a korrekt elintézés tekintetében. (Horváth Zoltán: Az tisztán a közigazgatásra volt bazirozva!) Azt mondja Antal István t. képviselőtársam, hogy elítéli a tiszta, parlamenti népképviselet elvének egyéb elvekkel való komplikálását. Én is elítélem. Közelebbről is megjelölte, hogy mit ért ez alatt: elutasította a népképviselet elvének az érdekképviseletekkel való komplikálását, elutasította a megyei és városi törvényhatóságok által küldendő képviselőkkel való komplikálását. (Helyeslés a baloldalon. — Tauf fer Gábor: Tiszta népképviselet kell!) Ezt én is nagyon helyeslem, de abban a törvényjavaslattervezetben, amelyet az Antal Istvánhoz olyan közelálló kormányzat készíttetett, (Tauf

fer Gábor: És ellenjegyzett!) az elgondolás az volt, hogy 245 képviselő közül 66-ot a városi és megyei törvényhatóságok fognak a képviselőházba beküldeni. (Rátz Kálmán: Reméljük, nem így lesz! — Egy hang a baloldalon: Revízió alá vette a véleményét!) Én is meg vagyok erről győződve, mert semmi okom nincs az ellenkezőjét feltételezni. Már abból a körülményből is, hogy Antal István t. képviselőtársain ezt a gondolatot elutasította magától, ezt keil feltételeznem, hogy ő nem olyan forradalmi lélek, hogy ne tudja, hogy a kormánynak nem ez az álláspontja. (Derültség.) Én às^ remélem, hogy nem így lesz, azért is, mert hiszen a választójogi pártközi értekezleten a miniszterelnök úr a maga részéről is elhárította az ilyen vegyes rendszerekre irányuló felfogásokat. (Br. Berg Miksa: Ezek a veszélyek elmultak már!) T. Ház! Nem mondom, hogy 150 aláíró megszerzése nem állítja feladat elé a jelöltet a választókerületben, amikor az aláírásokat szabályszerűen hitelesíttetni kell. De ez a feladat nem legyőzhetetlen. Nem állítom, hogy az a kaució, amelyet le kell tenni, nem jelent terhet a jelöltre nézve, de ez a teher nem elviselhetetlen. Hipokrizis volna, ha azt akarnánk elhitetni, hogy a tömegek mozgósítása és szervezése anyagi áldozatok nélkül lehetséges. Nagyon jól tudjuk, hogy egy olyan választásnál, ahol 15—25—30.000 választót, nem is beszélve a titkos kerületekről, ahol 100.000 választót kell mozgósítani, ennek a mozgósításnak technikai költségei sokszorosan meghaladják azt a 2000 pengőt, amelyről itt szó van. Aki ezt nem ismeri be, az nem őszinte ebben a kérdésben. Én meg vagyok győződve arról, hogy annak a 2000 pengős kauciónak a letétele olyan visszatartó hatással fog bírni bizonyos üzleti elgondolások alapján megindult választási kísérletezésekre, (Úgy van! Úgy van!) hogy a komoly jelöltek annak ellenértékét a maguk részéről meg fogják találni. (Ügy van! Ügy van!) Nem akartam foglalkozni az ajánlási törvény szigorú keretein túlmenő kérdésekkel, mert hosszú szünetelés után végre a miniszterelnök úr nagyon helyesen felállott és a vitát egy rövid felszólalással nyitotta meg. Ebben a felszólalásában tulajdonképpen azt a területet körvonalazta, amelyen belül e vitának mozognia kell. Nem is akartam átmenni a választójog egyéb problémáira, mert komolyan veszem a miniszterelnök úr igéretét és számítok arra, hogy ezzel a kérdéssel a Ház belátülése 1937 február 23-án, kedden. ható időn belül a maga teljes terjedelmében foglalkozni fog. Annak azonban, hogy ezt az elhatározásomat megváltoztattam, az az oka, hogy vasárnap az egyik népgyűlésen elhangzott egy nyilatkozat, amelyet Festetics képviselő úr tett. (Egy hang balfelől: Gandhi! — Gr. Festetics Domonkos: Festetics Sándor!) "ügy van, Festetics Sándor. A családi érzékenységet honorálni kell. (Horvátih Zoltán: Festetics Gandhi! — Dinnyés Lajos: Most már Franco!) Ezt a nyilatkozatot sajnálatomra meg máig sem cáfolták meg. E szerint a nyikozat szerint Festetics Sándor képviselőtársunk kijelentette volna, hogy a magyar parlament egy bűnszövetkezet, amely arra törekszik, hogy tagjainak biztosítsa a parlamentben \< való helyfoglalást a jövőre is. Körülbelül ez : volt az értelme; nem tudom olyan klassziku- j san visszaadni, (Derültség.) mint ahogy Festetics Sándor képviselőtársunk ezt megszövegezte. (Gr. Festetics Domonkos: Meg kell várni a hivatalos... — Zaj.) Mit kell megvárni? (Malasits Géza: Ha van bátorsága szavalni a hordón, legyen bátorsága helyt is állni!) Azok után az idézetek után, amelyeket ma itt hallottunk a mélyen t. gróf úr elnöklete alatt álló párt kiadmányaiból, minden okom és minden jogom megvan sumák, feltételezéséire, (Farkas István: Ügy van! Hülyék társasága!) hogy ez a meg nem cáfolt kijelentés elhangzott. Kijelentem, hogy én ezt személyileg nem veszem tragikusan, mert választóim megbízásából én idestova tizenhét év óta tagja vagyok ennek az úgynevezett bűnszövetkezetnek, (amelyben való működésemet a nyilvánosság mindenkor ellenőrizhette. De nem veszem túlságosan tragikusan személyileg azért sem, mert én a gróf urat nem tartom kompetensnek, hogy ebben a kérdésben szemrehányásokat tegyen. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Festetics Sándor képviselőtársunkat mi személyesen akkor ismertük meg, amikor 1931-ben az általános választások után az egységespártnak zárójelben: — Bethlen István gróf pártjának — tagjaként itt megjelent és helyet foglalt. (Br. Berg Miksa: És 1918-ban? Az volt a bűnszövetkezet!) T,, Ház! Nem emlékszem, de azt hiszem t. képviselőtársaim sem emlékeznek arra, hogy Festetics képviselőtársunk olyan veszedelmes harcot folytatott volna itt a titkos választójogért, vagy a választójog becsületes korrektívumainak törvénybe iktatásáért. Lehet, hogy t. képviselőtársam politikai pályafutásában volt egy olyan korszak, amikor és amelyre vonatkoztatva alattomban értetődő, hogy ő a . titkos választójog rendíthetetlen híve volt. Lenét, hogy ez a korszak onnan datálódik,-amikor a képviselő úr a Pogány által hivatalából kidobott Bartha hadügyminiszter után elfoglalta a hadügyminiszteri széket (Br. Berg Miksa: A bűnszövetkezetben! — Mozgás.), amikor 1919 januárjában lajstromoztatta magát az akkor átalakult szélsőradikális párt tagjává, vagy talán akkor — s most elhárítom a felelősségeit magiamtól és ráhárítom néhai Nagyatádi Szabó Istvánra, aki kiadott egy röpiratot, amely röpiratban felsorolta a kommunista szakszervezetek tagjainak névsorát, óvatosan hozzátéve a szakszervezeti számot is — amikor ebben a névsorban, bizonyára az idő kényszerű hatása alatt t. képviselőtársam nevével is találkoztam. (Derültség. — Dinnyés Lajos: Érdekes! A vörös Ghandi! — Egy hang a baloldalon? A zöld Gandhi!) Nem vetem ezt sze-