Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-188

Az országgyűlés képviselőházának 188. Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: El (kell fogadni! — Bárczay János: Nem lehet a köztisztviselőnek sem kevesebb joga, imint másnak! — Horváth Zoltán: De azért szavazhat!) De van eset, t. képviselőtársam, ahol kevesebb joga van: méltóztassék megnézni a választójogi törvényt, {Peyer Károly: A (katonatiszt is van olyan tisztességes, mint a köztisztviselő!) ahol ebből a felfogásból kiindulva, 'bizonyos (közigazgatási funkciókat teljesítő tisztviselők (korlátozva vannak a választójogi törvény keretében. (Fábián Béla: Választójoguk sinesi egyes köztisztviselőknek!) Azután itt van egy másik kérdés, a petíciós eljárás kérdése. Az alaptörvény akként í gondolkodott, hogy a petíciós eljárás meginf dításához legalább a választóik 5%-a szükséges, I a »legalább« szó szerepel, vagyis 500 választó hitelesített (aláírása szükséges. Bent marad a törvényiben ez az anomália és pedig az időközi választásokra is, mert semmi garancia nincs arra, hogy a petíciós eljárás alapja nem fog-e majd (megteremtődni s tmíg az ajánláshoz száz választó hitelesített aláírása szükséges, addig a petíciós eljárás ímegindításához 500 választó hiteles aláírására lesz szükség. Ez az időközi választásoknál aktuális téma. Semmi logikáját nem látom annak, hogy mi az ajánlásnál a választóktól száz aláírást követelünk meg az érvényes ajánlásihoz, akkor most ne vonjuk le az előző törvény konstrukcióját, szisztémáját, amely a petícióihoz az ajánlásoknál szükséges választói száminak, csak a felét követelte meg. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy csak 50 aláírásra legyen szükség a petíciónál, de ki kellett volna mondanunk azt, hogy a petíció megindításához is sízáz választó hiteles aláírása legyen szükséges. (Horváth Zoltán: Ez a konzekvencia!) Ugyanakkor azzal iis §oglalfcoznuink kellett volna, — ismételten állítom, hogy ez aktuális magánál az időközi választásoknál is — hogy lehetetlenné tegyük azt az eljárást, hogy a peticiós eljárás során a peticionált képviselő lemond mandátumáról és ezzel a tényével, minden helyes polgári és erkölcsös felfogással ellentétben, a petíciós eljárás költségeit az ellenfélre hárítja, tehát arra, akinek ellenfele lemondván, már ezzel is bebizonyította, hogy a petíciónak megfelelő alapja volt. (Horváth Zoltán : Erkölcstelen ! ) En albban reménykedem, hogy a kormány a t. előadó úron keresztül ezeket az észrevételeket honorálni fogja. Feltétlenül honorálnia kell neki két pontban: a választók utólagos ajánlása és a választási ajánlás visszavonása tekintetében, mert ez két olyan nyitott ajtó, amely féleértésekre és visszaélésekre •_'. adhat alkalmat. Ha 'én, t. Ház, mindezeknek a kifogásoknak és 'hiányosságoknak ellenére is elfogadom a javaslatot, ezt azért teszem, mert honorálni akarom a magunk részéről is azt a korrekt szellemet, amely a törvényjavaslat benyújtásában és rendelkezéseiben a kormányzat részéről megnyilvánult. Megértem, hogy t. képviselőtársaim ibizonyos türelmetlenséggel ' nézik a 'törvényjavaslat egyes rendelkezéseit, ők azonban nincsenek albban a helyzetiben, amelyben én vagyok, néhány t. barátommal. Mi ugyanis 15 éven keresztül küzdöttünk a régi törvényiben lefektetett ajánlási rendszer ellen, sokSaor reménytelenül küzdöttünk már, engedjék tehát meg nekem, hogy azt mondjam: mi tudjuk értékelni azt a szellemet, amely ebülése 1937 február 23-án, kedden. 481 iben a törvényjavaslatban megnyilvánul. Mi emlékszünk azokra az időkre, amikor választások alkalmával erdei úttalan utakon keresztül kellett vinni az ajánlásokat, hogy a megszervezett ellenkortesek el ne rabolják azokat, mi eanléksaünk olyan választásokra, aimikor elálltak az utakat és hivatalos egyének kobozták el az ajánlásokat (Igaz! Ügy van! balfelől.), én emlékszem kaposvári választásomra, amikor az ajánlások benyújtása előtt 48 órával soha meg nem került tettesek egyszerűen betörtek a választási irodába, és ellopták az ajánlási íveket és hosszú sorozatát tudnám felsorolni azoknak a szomiarú emlékeknek, amelyek ibennüinket 'äz elmúlt 15 év alatt elkísértek. En tehát örömmel üdvözlőim azt a szellemet, mely ebben a törvényjavaslatban megnyilvánult. Nagyon hosszú volt az út, amely elvezetett idáig. Antal István t. képviselőtársam és több kormánypárti képviselő beszélt arról, hogy ők is mindig lakarták az ajánlási rendszer megváltoztatását, ők is mindig akarták á becsületes parlamentáris választójog megalkotását. Ne vegyék rossznéven, én a belső szándék felett nem ítélkezhetem, de hogy ez a belső szándék ritkán jelentkezett itt, a Házban, azt a Ház naplói igazolják. De hiszen, hogy mennyire új ez a szellem, annak bizonyítására hivatkozhatom arra is, hogy még annak a törvényjavaslatnak is, amelyet két évvel ezelőtt készített az Antal István t.. barátunkhoz tartozó kormányzat, messze volt a felfogása attól a felfogástól, amely az előttünk fekvő törvényjavaslatban jelentkezik. Ma már nem indiszkréció, t. Ház, ma már történelem, hogy a Gömbös-kormány — azt hiszem, 1934 nyarán — elkészítette választójogi tervezetét, amelyet a maga részéről helyesnek és jónak tartott és a boldogult miniszterelnök úr levelével küldték azt több politikusnak és a pártok vezetőinek. Megnéztem ezt a javaslatot és valósággal visszariadtam elgondolásaitól. Méltóztatnak tudni, hogy az ajánlás tekintetében milyen elgondolást tartalmazott ez a paragrafusokba szedett javaslat? Olyan rendszer, amelynek megismerése értékeltette velünk a mostani javaslatot és letompítja azokat a kifogásokat, amelyeket ideális szempontból emelnek a javaslat egyes intézkedései el; len. Abban a javaslatban a titkosan választó kerületekben 400 ajánlót követelt meg a törvénytervezet, hitelesített aláírással! Nem ebben nyilvánult meg tulajdonképpen a törtörvényjavaslatnak általam annyira elítélt szelleme. Nem ebben nyilatkozott meg ez a szellem, hanem a következő,, komplikált metódust gondolta el. Azt mondta, hogy 400 aláíróra van szükség, de ha több szavazókörből vagy községből áll a kerület, akkor szükséges, hogy az aláírók olyan községekből kerüljenek ki, amelyek választóinak száma az összes választók számának legalább 50%-át meghaladja. Méltóztassanak elgondolni, mit jelentett ez! 400-ban volt limitálva az aláírók száma és az ajánlásokat úgy kellett összegyűjteni, hogy legalább annyi községből jöjjön össze, ahány község választóinak a száma a felét meghaladja az összes választók számának. De még itt sem állt meg ez a, törvényjavaslattervezet. Egy további rendelkezése az volt, hogy minden egyes községből annyi ajánlót kell hozni, hogy az ajánlások az arra a községre felvett választók 3%-át kitegyék. (Zaj. — Horváth Zoltán: Nem is volt komplikált!) Bocsánatot kérek, de ha ezt az elgondolást, amelyet az elmúlt kormányzat papírra