Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-188

Az országgyűlés képviselőházának 188. lyet mások idézteik elő és nem a hadirokkantak, hanem idegen vezetők, maguk a hadirokkan tak, hadiözvegyek és hadiárvák mégis csak kezükbe vették ügyeik irányítását. Azóta eltelt mintegy tíz esztendő és hála Istennek, bebizo­nyították, hogy saját ügyeiket mégis csak ők tudják legjobban képviselni és rendelkeznek azzal az érettséggel is, amely szükséges ahhoz, iiogy közérdekű kívánságaikat megfelelően mérsékeljék és mindenkor az adott helyzethez viszonyítsák, úgyhogy én büszkén állapítom meg azt, hogy a magyar hadigondozottak. akik a magyar államnak általában legtöbbet szenvedett alanyai, mégis talán a legtürelme­sebb es leghazafiasabb rétegét teszik - orszá­gunknak. Már most, t. Képviselőház, ugyanez fog állni a magyar nemzet egészére nézve is. Meggyőződésem, hogy ha a választójog re­formja megtörténik és utána az első . ilyen választás bekövetkezik, akkor az aggályosko­dók meglepődve, de örömmel fogják megálla­píthatni, hogy végeredményben nem történt semmi nagy felfordulás: a nemzet bölcsen és helyesen tudta kiválasztani a maga képvise­lőit. Igen fontosnak tartom a választójogi re­form kérdésének most már haladéktalan .meg­oldását azért is, mert hiszen fontos. hogy a nép és a törvényhozás ne külön síkban mo­zogjon, hogy a nép és a parlament között meglegyen a harmónia, hogy a nép tudja és érezze azt, hogy a parlament az ő kijelölt képviselőiből, az általa választott képviselők­ből áll, akik az^ ő érdekeikért megfelelően küzdenek az ország házában és akik az ország kormányrúdját megfelelően tudják irányí­tani. így jöhet létre egy ibékés evolúció, egy békés fejlődés az országrontó forradalmakkal, revolúciókkal szemben. Nekem az a meggyő­ződésem, hogy a kormány ebben az irányban halad, amidőn keresztény és nemzeti alapon állá egységpolitikát^ hirdet, azt a bizonyos centripetális politikát, amelynek az a célja, hogy mindenkit, aki magyar, Összehozzon, ne pedig elválasszon egymástól. (Fábián Béla: Helyes!) Ez a politika az, amely egyedül ve­zethet el egy jobb jövőhöz és éppen ezért va­gyok híve a jobboldali haladó, konzervatív irányzatnak, amelyben a jobboldaliságot kü­lönösen abban látom, hogy kihangsúlyozza az állampolgári altruizmust és minden erőt az öncélú magyar nemzet érdekeinek szolgála­tába kíván állítani. Hiszem, hogy ezen az úton elérhetjük a szebb jövőt és elérhetjük mindannyiunk legszentebb vágyának teljesü­lését, a. magyar feltámadást! A javaslatot, éppen azért, mert ebben az irányban komoly lépést jelent előre, a ma­gam részéről is örömmel elfogadom. (Helyes­lés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Kassay Károly! Rassay Károly: T. Ház! Rövid időre ké­rem a t. Ház türelmét, hogy megindokoljam úgy a magam, mint politikai barátaim állás­foglalását, a,kik az előttünk fekvő törvényja­vaslatot az általános vita alapjául elfogadják. Elfogadom ezt a javaslatot azért, mert a benne foglalt rendelkezéseket kielégítőknek találom és mert olyan szellemnek a bizonyíté­kát látom, benne, amely megnyugtató ^garan­ciát jelent a jövőre nézve, amikor a választó­jog nagy problémáját fogjuk megoldani. Nem akarom ezzel azt mondani, t. Ház, minthogy ha a javaslat ellen ellenzéki oldalról elhang­ülése 1937 február 23-án, kedden. 479 zott egynéhány különösen technikai jelentő­ségű észrevételt a magam részéről is nem tar­tanék helyesnek, sőt -magam is kifogásolok benne néhány rendelkezést és hiányolok né­hány olyan intézkedést, amelyet — legjobb meggyőződésem szerint — ebbe a javaslatba fel kellett volna venni. Erről az oldalról felvetették az ajánlások pótlásának kérdését és Soltész t. képviselőtár­sam rámutatott arra, hogy helyes volna a tör­vényjavaslatnak olyan módosítása, amely megszabná, hogy az ajánlások pótlásánál mennyi ajánlást van joga beadni a pótlásra utasított képviselőjelöltnek. Én ezt a magam részéről teljesen helyesnek tartom és meg va­gyok róla győződve, hogy a t. kormány és a t. túloldal is érezvén ezt a hiányosságot, nem fog elzárkózni egy megfelelő módosítástól. Mert valóban nem szabad akkora kockázatot hárí­tani arra a pótlásra utasított jelöltre, hogy esetleg csak annyi ajánlást adhatván be, mint amennyinek pótlására utasíttatott, egyik vagy másik ajánlás alaki hibából visszautasíttatván, elüttessék magától a választási futamban való részvételtől. (Ugy van! a baloldalon.) De van egy másik rendelkezése is ennek a törvényjavaslatnak, amelyet azt hiszem, ugyan­így közös megegyezéssel módosítanunk kell és lehet, ez pedig az ajánlások visszavonásának kérdésére vonatkozik. Az ajánlások visszavo­nását illetően az, előttünk fekvő bizottsági szö­veg a következőképpen rendelkezik. Az 5. § 5. bekezdése azt mondja (olvassa): »Az ajánlást az ajánlók a benyújtás után nem vonhatják vissza, a választási biztos pedig az elfogadás után azt többé nem utasíthatja vissza.« Ebből a szövegből a contrario következik, hogy a be­nyújtás előtt az ajánlást vissza lehet vonni, Én ezt rendkívül veszedelmes lehetőségnek lá­tom. Az én felfogásom szerint, ha egyszer a törvényhozás úgy intézkedett, hogy az aláírást hitelesíteni kell hiteles hely előtt, akkor ezt az aláírást többé nem lehet visszavonni sem a. benyújtás után, sem a benyújtás előtt és ha a törvényhozás egy ilyen nyitott ajtót hagy, ezen az ajtón meggyőződésem szerint a terro­rizálás és a zsarolás fog mint megértő két testvér bevonulni. Méltóztassék gyakorlatilag elképzelni a dolgot. A képviselőjelölt szabályszerű módon hitelesítve megszerzi az ajánlásokat. A tör­vényjavaslatnak e szerint a szövege szerint le­hetőség nyílik arra, hogy mielőtt beadná az ajánlást, jelentkezzék az egyik aláíró és vissza­vonó nyilatkozatot tegyen. A törvényjavaslat nem mondja meg, hogy hogyan, nem mondja meg a nyilatkozat érvényességi feltételeit, de a contrario következik belőle, ennek lehető­sége, mert azt mondja, hogy a benyújtás után nem lehet visszavonni. A lehetőség fennforog, hogy az ajánló, aki szabályszerűen aláírta az ajánlást, akár terror hatása alatt, akár zsaro : 1 á si célból egyszerűen bead egy közjegyzői nyilatkozatot — hogy még a külsőségeknek is eleget tegyen — vagy fenyeget azzal, hogy be fog adni egy ilyen nyilatkozatot az ajánlás benvuitásának határideje előtt. Véleményem szerint tehát ebben a tekin­tetben világosságot kell teremteni és meg kell mondani, hogy a szabályszerűen megtett alá­írás vissza, nem vonható. (Helyeslés a .jobb­éit a baloldalon.) Ha egyszer a törvényhozás elmegy addig, hogy hiteles aláírással az alá­írás komolyságát biztosítja, akkor az ajánlást tevő már nem rendelkezhetik a felett, nincs módja álláspontját megváltoztatni akár« ter­ror hatása alatt, akár — ismétlem, az életből

Next

/
Thumbnails
Contents