Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-188
Az országgyűlés képviselőházának 188. lyet mások idézteik elő és nem a hadirokkantak, hanem idegen vezetők, maguk a hadirokkan tak, hadiözvegyek és hadiárvák mégis csak kezükbe vették ügyeik irányítását. Azóta eltelt mintegy tíz esztendő és hála Istennek, bebizonyították, hogy saját ügyeiket mégis csak ők tudják legjobban képviselni és rendelkeznek azzal az érettséggel is, amely szükséges ahhoz, iiogy közérdekű kívánságaikat megfelelően mérsékeljék és mindenkor az adott helyzethez viszonyítsák, úgyhogy én büszkén állapítom meg azt, hogy a magyar hadigondozottak. akik a magyar államnak általában legtöbbet szenvedett alanyai, mégis talán a legtürelmesebb es leghazafiasabb rétegét teszik - országunknak. Már most, t. Képviselőház, ugyanez fog állni a magyar nemzet egészére nézve is. Meggyőződésem, hogy ha a választójog reformja megtörténik és utána az első . ilyen választás bekövetkezik, akkor az aggályoskodók meglepődve, de örömmel fogják megállapíthatni, hogy végeredményben nem történt semmi nagy felfordulás: a nemzet bölcsen és helyesen tudta kiválasztani a maga képviselőit. Igen fontosnak tartom a választójogi reform kérdésének most már haladéktalan .megoldását azért is, mert hiszen fontos. hogy a nép és a törvényhozás ne külön síkban mozogjon, hogy a nép és a parlament között meglegyen a harmónia, hogy a nép tudja és érezze azt, hogy a parlament az ő kijelölt képviselőiből, az általa választott képviselőkből áll, akik az^ ő érdekeikért megfelelően küzdenek az ország házában és akik az ország kormányrúdját megfelelően tudják irányítani. így jöhet létre egy ibékés evolúció, egy békés fejlődés az országrontó forradalmakkal, revolúciókkal szemben. Nekem az a meggyőződésem, hogy a kormány ebben az irányban halad, amidőn keresztény és nemzeti alapon állá egységpolitikát^ hirdet, azt a bizonyos centripetális politikát, amelynek az a célja, hogy mindenkit, aki magyar, Összehozzon, ne pedig elválasszon egymástól. (Fábián Béla: Helyes!) Ez a politika az, amely egyedül vezethet el egy jobb jövőhöz és éppen ezért vagyok híve a jobboldali haladó, konzervatív irányzatnak, amelyben a jobboldaliságot különösen abban látom, hogy kihangsúlyozza az állampolgári altruizmust és minden erőt az öncélú magyar nemzet érdekeinek szolgálatába kíván állítani. Hiszem, hogy ezen az úton elérhetjük a szebb jövőt és elérhetjük mindannyiunk legszentebb vágyának teljesülését, a. magyar feltámadást! A javaslatot, éppen azért, mert ebben az irányban komoly lépést jelent előre, a magam részéről is örömmel elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Kassay Károly! Rassay Károly: T. Ház! Rövid időre kérem a t. Ház türelmét, hogy megindokoljam úgy a magam, mint politikai barátaim állásfoglalását, a,kik az előttünk fekvő törvényjavaslatot az általános vita alapjául elfogadják. Elfogadom ezt a javaslatot azért, mert a benne foglalt rendelkezéseket kielégítőknek találom és mert olyan szellemnek a bizonyítékát látom, benne, amely megnyugtató ^garanciát jelent a jövőre nézve, amikor a választójog nagy problémáját fogjuk megoldani. Nem akarom ezzel azt mondani, t. Ház, minthogy ha a javaslat ellen ellenzéki oldalról elhangülése 1937 február 23-án, kedden. 479 zott egynéhány különösen technikai jelentőségű észrevételt a magam részéről is nem tartanék helyesnek, sőt -magam is kifogásolok benne néhány rendelkezést és hiányolok néhány olyan intézkedést, amelyet — legjobb meggyőződésem szerint — ebbe a javaslatba fel kellett volna venni. Erről az oldalról felvetették az ajánlások pótlásának kérdését és Soltész t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy helyes volna a törvényjavaslatnak olyan módosítása, amely megszabná, hogy az ajánlások pótlásánál mennyi ajánlást van joga beadni a pótlásra utasított képviselőjelöltnek. Én ezt a magam részéről teljesen helyesnek tartom és meg vagyok róla győződve, hogy a t. kormány és a t. túloldal is érezvén ezt a hiányosságot, nem fog elzárkózni egy megfelelő módosítástól. Mert valóban nem szabad akkora kockázatot hárítani arra a pótlásra utasított jelöltre, hogy esetleg csak annyi ajánlást adhatván be, mint amennyinek pótlására utasíttatott, egyik vagy másik ajánlás alaki hibából visszautasíttatván, elüttessék magától a választási futamban való részvételtől. (Ugy van! a baloldalon.) De van egy másik rendelkezése is ennek a törvényjavaslatnak, amelyet azt hiszem, ugyanígy közös megegyezéssel módosítanunk kell és lehet, ez pedig az ajánlások visszavonásának kérdésére vonatkozik. Az ajánlások visszavonását illetően az, előttünk fekvő bizottsági szöveg a következőképpen rendelkezik. Az 5. § 5. bekezdése azt mondja (olvassa): »Az ajánlást az ajánlók a benyújtás után nem vonhatják vissza, a választási biztos pedig az elfogadás után azt többé nem utasíthatja vissza.« Ebből a szövegből a contrario következik, hogy a benyújtás előtt az ajánlást vissza lehet vonni, Én ezt rendkívül veszedelmes lehetőségnek látom. Az én felfogásom szerint, ha egyszer a törvényhozás úgy intézkedett, hogy az aláírást hitelesíteni kell hiteles hely előtt, akkor ezt az aláírást többé nem lehet visszavonni sem a. benyújtás után, sem a benyújtás előtt és ha a törvényhozás egy ilyen nyitott ajtót hagy, ezen az ajtón meggyőződésem szerint a terrorizálás és a zsarolás fog mint megértő két testvér bevonulni. Méltóztassék gyakorlatilag elképzelni a dolgot. A képviselőjelölt szabályszerű módon hitelesítve megszerzi az ajánlásokat. A törvényjavaslatnak e szerint a szövege szerint lehetőség nyílik arra, hogy mielőtt beadná az ajánlást, jelentkezzék az egyik aláíró és visszavonó nyilatkozatot tegyen. A törvényjavaslat nem mondja meg, hogy hogyan, nem mondja meg a nyilatkozat érvényességi feltételeit, de a contrario következik belőle, ennek lehetősége, mert azt mondja, hogy a benyújtás után nem lehet visszavonni. A lehetőség fennforog, hogy az ajánló, aki szabályszerűen aláírta az ajánlást, akár terror hatása alatt, akár zsaro : 1 á si célból egyszerűen bead egy közjegyzői nyilatkozatot — hogy még a külsőségeknek is eleget tegyen — vagy fenyeget azzal, hogy be fog adni egy ilyen nyilatkozatot az ajánlás benvuitásának határideje előtt. Véleményem szerint tehát ebben a tekintetben világosságot kell teremteni és meg kell mondani, hogy a szabályszerűen megtett aláírás vissza, nem vonható. (Helyeslés a .jobbéit a baloldalon.) Ha egyszer a törvényhozás elmegy addig, hogy hiteles aláírással az aláírás komolyságát biztosítja, akkor az ajánlást tevő már nem rendelkezhetik a felett, nincs módja álláspontját megváltoztatni akár« terror hatása alatt, akár — ismétlem, az életből
